Nem ritka, hogy egy ismert színész rendezésre adja a fejét, és kiderül, hogy még tehetsége is van hozzá, de mások bár ne tették volna.
A Solo elfuserált forgatására tűzoltóként szerződtetett Ron Howard gyerekszínészként kezdte, míg húszas éveiben át nem nyergelt a rendezésre. Bár nincs beazonosítható, saját stílusa, de Hollywood egyik legmegbízhatóbb iparosaként tartják számon, hiszen olyan filmeket jegyez, mint az Apollo-13, a Willow, a Da Vinci-kód és folytatásai, a Selyemgubó, a Lánglovagok vagy az Egy csodálatos elme. Mások kitartóan rendeznek a színészkedés mellett, és általában még jó filmeket is csinálnak, mint Angelina Jolie, Clint Eastwood, Mel Gibson, Ben Affleck, James Franco, Kenneth Branagh, Ben Stiller vagy George Clooney, aztán van, aki egy-két filmmel csak belekóstol, mint Robert DeNiro vagy Danny DeVito. És végül vannak azok, akik jobban tették volna, ha maradnak a bevált munkájuknál.
William Shatner
Shatner a színművészetet sem űzi valami magas fokon, első és egyetlen "komolyabb" rendezése, a Star Trek 5. - A végső határ nem csak a leggyengébb darabja a sorozatnak, hanem egyébként is egy összecsapott, kapkodó borzalom. Korábban a T.J. Hooker tíz epizódját dirigálta, és a jó Tiberius Kirk valószínűleg a Spockot játszó Leonard Nimoy sikerét irigyelhette meg, aki a két előző részt jegyezte, köztük az egyik legsikeresebbet, a Hazatérést. Shatner később mintegy csupán fű alatt kacérkodott a rendezéssel néhány sorozatban, de 2002-ben elkövetett azért még egy Groom Lake című ufós rettenetet is - természetesen magára osztotta a főszerepet.
Ryan Gosling
A Drive sikere után Nicolas Windig Refn és David Lynch nyomdokában haladva rendezte első és máig egyetlen filmjét. A kritika jó része nem is értette a szürreális, öncélú művészkedésnek tartott Lost Rivert, ami aztán szégyenteljesen megbukott: az Egyesült Államokban mindössze 45 ezer, világszerte összesen 615 ezer dollárt kapart össze.
Johnny Depp
A függetlenfilmes korszakának legszebb időszakában forgatott egyetlen rendezését, A halál árát a Cannes-i bemutató után annyira lehúzták a kritikusok, hogy Depp inkább hagyta a fenébe az amerikai forgalmazást. Pedig a története érdekes és felkavaró: egy szegény indián fickó (Depp), hogy családja jövőjét biztosítsa, szerződést köt egy dúsgazdag öreggel (Marlon Brando - Depp a Don Juan de Marco forgatásán cimborált össze vele), hogy tetemes összegért cserébe kamerák előtt kínozzák halálra. A film a főszereplő utolsó napjait mutatja be, ahogy megpróbálja rendbe tenni a kapcsolatait, és méltón búcsúzhasson el a szeretteitől. A halál árán valamelyest a Halott ember hangulata köszön vissza, és távolról sem olyan rossz, mint a híre.
Arnold Schwarzenegger
Kedvenc terminátorunk nem akarta megváltani a világot, így a Mesék a kriptából egyik epizódja után egy középszerű, könnyed karácsonyi komédiát rendezett Dyan Cannon, Kris Kristofferson és Tony Curtis főszereplésével. A Karácsony Connecticutban tipikusan olyan film lett, amit az ünnepi időszak alatt néz az ember a tévében, de csak azért, mert annyira bezabált, hogy nem tud megmozdulni, és a távirányító is túl messze van, de egyébként kellemesen eltelik az a másfél órácska.
Roberto Benigni
Ő kakukktojás, mert már korábban is rendszeresen rendezett, de az Oscarokkal elhalmozott, borzalmasan túlértékelt, tömény giccsparádéja, Az élet szép után óriási költségvetésből leforgatta a Pinokkió élőszereplős változatát. Elég ránézni a fabábuvá maszkírozott Benignire, hogy máris émelyedjünk a filmtől, arról nem is beszélve, hogy színészként szereti túlpörgetni a legirritálóbb ripacskodást.
