Van, amikor a nemi szerepek szó szerint cserélődnek fel, és menet közben derül ki, hogy egy férfinak megírt karakter nőként sokkal jobban működik!
TÁR (2022) - Lydia Tár
A nyolcszoros Oscar-díjra jelölt Cate Blanchett fantasztikus teljesítményt nyújt a címszereplő Lydia Tár karmesterként a Tárban. Ezt a nagyon nehéz karakter azonban eredetileg nem Blanchettnek és nem nőnek szánta Todd Field rendező, ahogy azt a színésznő egy Variety interjúban elárulta: „Amikor Todd belekezdett a film forgatókönyvébe, ez alapvetően férfiszerep volt, ami nem meglepő, hiszen egy világhírű karmesterről van szó, és statisztikailag is valószínű, hogy az illető egy férfi.” Igaz, az emlegetett statisztikák javulnak:
a vezető karmesterek listáján szereplő nők száma folyamatosan növekszik,
2013-ban 100 ismert konduktorból csak egy volt nő, 2020-ban a 100-ból már nyolc. Cate Blanchett-tel – aki konkrétan megtanult vezényelni - pedig nem lehet hibázni, függetlenül attól, női vagy férfi szakmáról van szó – a mi kritikánk is egekbe emelte. Hogy miért lett a karmester mégis nő? Nem a javuló statisztikák miatt, hanem azért, mert bő öt évvel korábban Blanchett megígérte a rendezőnek, hogy játszani fog egy filmjében, és amikor kiderült, hogy pont ráér, Field gyorsan ráírta a szerepet.
Minden, mindenhol, mindenkor (2022) - Evelyn Wang
A tavaly egyik legnagyobb meglepetése volt a teljesen őrült, nagyon bizarr, ugyanakkor elképesztően okos film egy kínai mosodásról (Michelle Yeoh), aki, bárcsak az adóhatósággal kapcsolatos gondjaitól szeretne megszabadulni, váratlanul megtudja, hogy egy multiverzumban létezik, aminek a sorsa az ő kezében van. A szerepéről beszélve Michelle Yeoh elmondta, hogy Evelynt eredetileg férfinak írták. „Szerintem azért volt ez a kiindulópont, mert férfi főszereplővel könnyebb egy filmet finanszírozni, valahogy könnyebb megérteni, ha egy pasas ugrál a különböző világok között.” Yeoh szerint a
férje szerepét nem csak Jackie Channek ajánlották fel, de eredetileg a férj lett volna a főszereplő.
Elképzelhető, hogy csak azután lett az erős akaratú, de gyakran álmodozó anya és hot-dog ujjú mosoda tulajdonos az igazi főhős, hogy Chan nemet mondott, mert túl extravagánsnak tartotta a történetet – ami viszont pont így lett telitalálat, Yeoh-t pedig Oscar-díjra jelölték, és abszolút esélyes is a díjra.
Csillagok között (2014) - Murph
A sci-fi féreglyukkal kezdődő kalandba oltott családi drámában, a pusztuló Földön hátramaradt MurphY karaktere az, akinek nézőpontjából látjuk a bolygó megmentésére a világűrbe induló apja (Matthew McConaughey) kalandjait.
Ő egyfajta érzelmi iránytű és horgony is,
hogy egy képzavarral éljünk, a történet szempontjából. Az írórendező Christopher Nolan „Murphy” szerepét eleinte fiúként képzelte, innen a fiús név is, de legidősebb lányával való hullámzó kapcsolata miatt döntött úgy, hogy átírja a karaktert és lányt csinál belőle. A Dazed magazinnak adott interjújában a Murph-öt alakító Jessica Chastain ezt így kommentálta; „Óriás irodalmi és filmes hagyománya van annak, hogy egy történetet az apa/fiú kapcsolatra fűznek fel, így ez az alapvető elvárás már régóta. Számomra hihetetlen, hogy Chris képes volt mindezt felülírni, és felhasználni mindazt, amit a lánya születése óta megtapasztalt”.
Conan, a pusztító (1984) - Zula
A második Arnold Schwarzenegger-féle Conan-film esetében nem a forgatókönyv első verziójáról beszélünk, ha eltérésről van szó, hanem az alapjául szolgáló eredeti képregényekről, amelyekből a filmek merítettek. Zula karaktere, akit a popikon, Grace Jones alakít, a papíron - és egy későbbi rajzfilm sorozatban is - férfi volt, de jelen esetben az új szereposztás nem rugaszkodott el túl messzire, hiszen
az énekesnő megjelenésében nagyon sok férfias vonás van.
Nem csoda, hogy tökéletesen hozta a figurát, és teljesen magáévá tette a Darfar törzs utolsó rettenthetetlen harcosának szerepét. Zula mindenre képes, a romantikától a hősiességig, és ugyanolyan hévvel ad tanácsokat randizáshoz, mint amilyennel a tüskés buzogányával pépesre veri az ellenségeit. Amikor a hercegnő megkérdezi, hogyan kell elcsavarni egy férfi fejét, Zula csak annyit válaszol; "Fogd meg és vidd!"
Star Wars: Az ébredő Erő (2015) – Phasma százados
A Star Wars franchise első fontosabb női gonosztevője kezdetben pasas volt, de aztán furcsán alakultak a dolgok, részben azért, mert volt némi fejetlenség a forgatókönyv körül. A Vulture-nak adott interjúban Az ébredő Erő társírója, Lawrence Kasdan bevallotta, hogy, mivel egyszerre több száz ember kezdett el dolgozni a filmen a különböző részlegeken,
nem volt még kész forgatókönyvük, amikor nekiálltak a szereposztásnak.
Ezért aztán rohamtempóban vették át a karaktereket, és ekkor jöttek rá, hogy nagyon kevés nő van köztük. „Minden egyszerre történt" - mesélte Kasdan – „És amikor felmerült az ötlet, hogy Phasma nőnemű legyen, azonnal rájöttünk, hogy ez egy remek ötlet – és tényleg bevált a dolog. Gwendoline Christie elképesztő tartással és stílusérzékkel hozta a karaktert.” Ami azt illeti, a fekete krómpáncélba öltözött Phasma arcát nem is látjuk, így a majd kétméteres Christie testnyelve és hangja számít igazán, de a karakter olyan népszerű lett, hogy még egy részre visszahozták.
Légcsavar (2005) - Kyle Pratt
Ha egy repülőgép ÖSSZES utasa azt mondja neked, hogy egyedül száltál fel a gépre és csak elképzelted a lányodat, aki soha nem is volt veled, akkor hitelesen kell eljátszanod, hogy ezen alaposan ki vagy akadva. Ez bizony egy nehéz szerep, amit Robert Schwentke rendező eredetileg Sean Pennek szánt – aki viszont nem ért rá, és egy hosszas brainstorming eredményeképpen jutottak el odáig, hogy a szerepet Jodie Foster kapja
– a férfi(as) név azért itt is megmaradt.
A rendező végig tudta, hogy a karakterből hiányzik valami. A film DVD kommentárjában meg is említi; „Ha férfi főszereplővel van dolgod, van egy bizonyos ikonográfia, amit használhatsz, bizonyos reakciók, amikre a férfiak általában képesek." Azáltal, hogy a karakterből egy anyát csinált, rá kellett jönnie, hogy sokkal több mindent kezdhet a karakterrel anélkül, hogy csakis sablonokban gondolkodhat, Jodie Foster pedig a lehető legtöbbet hozta ki a szerepből – a film sajnos mégsem lett igazán ismert vagy népszerű.
A nyolcadik utas: a Halál ) - Ellen Ripley
Sigourney Weaver karrierjének legfontosabb karaktere egyértelműen Ellen Ripley, a Weyland Társaság félelmet nem ismerő űrhajós tisztje, aki az Alien-mozifilmek mellett számos könyvben és képregényben is összecsapott a gyilkos idegen parazita fajjal. Csakhogy Dan O'Bannon és Ronald Shusett eredeti forgatókönyvében
a Nostromo űrhajó (itt még: Snark) teljes legénysége férfi volt!
A két női karakter, Ripley és Lambert a két társíró-procuder David Giler és Walter Hill ötlete nyomán kerültek a történetbe - akárcsak az, hogy tudósok helyett alulfizetett űrkamionosok legyenek a hajón, és legyen köztük egy áruló android is, aki a Weyland társaságnak akarja megszerezni a szörnyet. A végeredmény nem csak ezt a filmet tette örök klasszikussá, de mindörökre megváltoztatta azt, ahogy a filmesek és a közönség egy női karakterre nézett.
Forrás: Collider.com
