Rendezőként 56 cím sorakozik Steven Spielberg filmográfiájában, producerként 161, majdnem 50 éve az amerikai filmgyártás legfontosabb alakja, a filmipar igazi űttőrője, akinek munkái között ugyan jócskán akadnak közepes darabok is, de ha jót csinált, az nagyon nagyon jó lett. A mi tízes listánkra biztosan nem került fel pár olyan cím, ami más listáján előkelő helyet foglal el, de ez a listás dolog már csak ilyen.  

Kapj el, ha tudsz! (2002)

Spielberg remekül ért a drámához, igazi szakterülete a történelmi dráma, de ha akarja, rendkívül könnyed és szórakoztató is tud lenni. Ehhez persze remek partner Tom Hanks, a rendező egyik kedvenc színésze és állandó alkotótársa, aki ezúttal egy szemtelenül fiatal szélhámos nyomába ered FBI nyomozóként. Az illető dolgozott orvosként, ügyvédként és egy nagy légitársaság másodpilótájaként, és mindezt a huszonegyedik születésnapja előtt, és mivel olyan sármos és magával ragadó, mint Leonardo DiCaprio, még sosem bukott le. A vidám kalandok, fényűző hazugságok és sok-sok rohangálás mögött persze komoly tartalom is van: egy fiú a pénz és a kaland mögött mindvégig egy apafigurát keres, ami a legtöbb Spielberg filmben megtalálható motívum.

Lincoln (2012)

A történet szerint Spielberg már nagyon, de nagyon szerette volna elkészíteni ezt a filmet, minden készen is állt volna, de a kiszemelt főszereplő, Daniel Day-Lewis nem ért rá. Más rendező kihúzta volna a listájáról és hívta volna a kettes számú jeíöltet, de ebben az esetben nem volt kettes számú jelölt, a szerepet csak is Day-Lewis kaphatta, így Spielberg és az egész stáb megvárta, mire a színész szabad lesz. És megérte a nagy várakozás, mert a tökéletes Lincolnt és a tökéletes életrajzi filmet kapjuk, amely nem az elnök egész életét, de még csak nem is teljes elnöki tevékenységét, hanem annak legfontosabb mozzanatát hozza, és ez a Lincoln nem a jóságos Abe bácsi, hanem egy ügyes, sokszor kíméletlen taktikus, aki minden csalafintaságát és intelligenciáját beveti, hogy elérje azt, amit helyesnek tart. A film tökéletesen néz ki, minden részletében rengeteg munka van, de Daniel Day-Lewis viszi el a vállán.

Jurassic Park (1993)

Bár maga a téma nem érintett meg különösebben, az vitathatatlan, hogy Spielberg egyrészt egy tökéletes és rendkívül izgalmas világot épített fel Michael Crichton regényéből az újra kitenyésztett dinoszauruszokra épülő „élménycentrummal”, és az is tény, hogy ezt, 1993-ban rajta kívül nagyon nagyon kevesen lettek volna képesek összehozni – vagy senki sem. A Jurassic Park rengeteg mindent hoz egy mozijegy áráért: kalandfilmet, családi mozit, horrort és szörnyfilmet a klasszikus Frankenstein sztorira hangolva, és még üzenet is van hozzá. Arról, miként változhat a szórakoztatóipar valami egészen szörnyű dologgá és mi történik akkor, ha felborítjuk a természet rendjét. És az is kiderül, mit csináljunk, ha szembejön egy T-Rex az éjszaka közepén a zuhogó esőben, és mai szemmel nézve elég elképesztő, hogy ezt a bestiát képesek voltak AZON a technikai szinten ÍGY megcsinálni. Az persze más kérdés, hogy utólag kiderült, hogy a mechanikus szörny gépezete az eső és a nedvesség hatására néha megkergült, és olyasmit is produkált, ami nem volt benne a forgatókönyvben. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy Spielberg mindig remekül választott főhőst, és itt a megunhatatlan Jeff Goldblum viszi a prímet.

Schindler listája (1993)

Könnyű nem szeretni, de tisztelni és elismerni a valaha készült leglátványosabb Holokauszt filmet, hisz nincs mit szeretni rajta. Nonstop borzalom és szenvedés az, amit látunk, és ugyan tudjuk, milyen sok embert mentett meg a film hőse, a nácikkal cimboráló, a zsidókban eleinte csak olcsó munkaerőt látó német iparmágnás, Oscar Schindler, ez a „sok” valójában egy nagyon-nagyon apró csepp a több milliónyi áldozat között, és nem lehet tudni, ha valakit megismerünk a történet során, az megéli-e a történet végét. A fekete-fehérben felvett megannyi szenvedés  - persze tudjuk, ott van a piros ruhás kislány is, egy talán kissé túlságosan is hatásos gesztusként – mögött egy nagyszerűen megszerkesztett és bravúrosan fényképezett történet és számos egészen rendkívüli alakítás áll, és a remek színészek közül is kiemelkedik Ralph Fiennes, mint a szenvtelen, szadista lágerparancsnok, aki a reggeli után félmeztelenül az erkélyéről a táborlakókra vadászgat, amolyan bemelegítésként a „munkakezdéshez”. És ez a leghátborzongatóbb része az amúgy ennél sokkal szörnyűbb dolgokat is bemutató filmnek.

Harmadik típusú találkozások (1977)

Ezerféle módon el lehet képzelni, milyen lehet a találkozás az emberek és a földönkívüliek között, ha egyszer erre sor kerül, és Spielberg is nyilván rengetegszer elgondolkodott ezen – lásd, E.T. – A földönkívüli vagy A világok harca -, és amúgy sem áll tőle túl távol a sci-fi műfaja, de ezúttal egy egészen különleges módot választott. Bár világszerte szokatlan jelenségeket észlelnek és tudják, hogy hamarosan megérkeznek a földönkívüliek, mégsem tör ki a pánik, igaz, vannak, akik már valamilyen formában kapcsolatba kerültek az ufókkal, és furcsán kezdenek viselkedni. Ilyen Richard Dreyfuss karaktere is – ő még Tom Hanks előtt volt Spielberg kedvenc színésze -, aki mániákusan egy óriási sártornyot épít lakása nappalijában, teljesen elhanyagolva a jelenség előtt értetlenül álló családját. A film ugyanis az alkotásról, az új kezdetről szól, és ha bizonyos szempontból nélkülözi is a rendező későbbi szentimentalizmusát és előtérbe helyezi a precíz tudományosságot, mégis lenyűgöző és elgondolkodtató munka. Ha valaki imádta a nem régen bemutatott Érkezést, annak nem árt tudnia, hogy az előkép az a film volt.

Párbaj (1971)

Spielberg bemutatkozó munkája valójában a hetvenes évek elején virágzó ún. exploitation műfajába illeszkedett pontosan. Olyan olcsó és sorozatban gyártott filmek voltak ezek, amelyek meghatározó eleme a nyers, váratlan és sokszor indokolatlan erőszak és a szex. A szex ezúttal hiányzik, az erőszak azonban névtelen és arctalan, és váratlanul sújt le. Hősünk a tökéletesen átlagos autós, aki elköveti azt a hibát, hogy beelőz egy, őt a haladásban akadályozó kamiont – valójában a kamionos „kínálja fel” ezt a lehetőséget -, és a másik sofőr ezután üldözőbe veszi. A kissé kapott személyautónak elvileg semmi esélye a rátörő monstrummal szemben, de persze a végére megfordulnak az erőviszonyok. A fillérekből és egy nagyon egyszerű alapállásból kihozott filmet tanítani lehet minden szempontjából, a fényképezés, a feszültségkeltés, dramaturgia, egyszerűen minden. És ai így kezdi a karrierjét, az hasonlóan is folytatja, Spielberg nem egyfilmes csodagyerek volt..

Ryan közlegény megmentése (1998)

Ki gondolta volna annak idején, hogy minden idők legjobb háborús filmjének főhőse a csendes, kissé puhány és cseppet sem katonás Tom Hanks lesz! Spielberg, aki már kisfiúként is háborús tematikájú kisfilmeket készített Super8-as kameráján, élete egyik legnagyobb vállalkozásába vágott bele, amikor ezt a hihetetlenül látványos, és hihetetlenül munkaigényes filmet összehozta – ne feledjük, a nagy CGI forradalom előtt járunk, itt mindent eljátszottak, leforgattak. A partraszállás már eleve döbbenetes indítás, és a rendező jó tanárként a modern hadviselés minden mozzanatát bemutatja, van rajtaütés, városi harc, ellenséges állás bevétele, mesterlövésszel való találkozás és kézitusa, a műfaj szerelmeseinek ez maga mennyország, mégis végig ott van a dráma is. Kétlem, hogy valaha is készít valaki ennél jobb filmet a zsánerben, de talán nem is kell, maradjon a Ryan közlegény a mindenkori etalon.  

A cápa (1975)

Az a nagyszerű Spielbergben, hogy szó szerint minden műfajban otthon van és képes valami fantasztikusat alkotni – sőt, magát a műfajt kiforgatni és ha csak egy időre, is, de fantasztikussá tenni. A cápás horrorok például sosem tartoztak a filmgyártás előkelő köreihez, de Spielberg itt is megépített egy külön világot, a tengerparti kisvárost a maga karaktereivel, majd bedobta a sokáig láthatatlan vízi ragadozót és megkeverte az egészet. Ki hogyan reagál a krízishelyzetre, kiből mit hoz ki a veszély, ezek a dolgok teszi naggyá a filmet, és persze a remekül felépített feszültség attól a pillanattól kezdve, hogy egy csinos és semmit sem viselő szőke lány megmártózik a tengervízben. A cápa megkerülhetetlen filmtörténeti klasszikus, ami nem mellesleg olyan nagyszerű karakterszínészekre épül, mint Roy Scheider, Richard Dreyfuss és Robert Shaw – utóbbi monológja a U.S.S. Indianapolis tragikus pusztulásáról a film egyik legemlékezetesebb mozzanata .

Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)

Az első Indiana Jones film színtiszta kaland, egy valóságosnak tűnő álomvilág, ami végre valóban izgalmassá teszi a történelmet és sztárt csinált a régészekből. Az ötletért azonban nem Spielbergnek, hanem George Lucasnak jár az elismerés. A rendező a Csillagok háborúja elkészítésének fáradalmait pihente ki Hawaion Spielberg társaságában, aki elmesélte, hogy mindig is szeretett volna egy James Bond filmet rendezni, Lucas viszont eladta neki a vagány régészprofesszor ötletét, akiben azért van egy kis Bond is. Halából Spielberg hálából több ponton is elhelyezte R2-D2 és C-3PO képet, és csinált egy tökéletes színes-szagos filmet, kinccsel, világ körüli úttal, gonosz nácikkal, szalutáló majommal, bevállalós csajjal és blazírt humorral. A leghíresebb jelenet, a kardját suhogtató arab gazfickó lepuffantása azonban a véletlen műve, Harrison Fordnak az ostorával kellett volna elintéznie a pasast, de, akárcsak a stáb többi része, teljesen legyengült egy ételmérgezésben,és miután sehogy sem jött össze a felvétel, felvetette a rendezőnek, mi lenne, ha csak „ledurrantaná az ipsét„ – Spielberg erre az ötletre is vevő volt.

E.T. - A földönkívüli (1982)

Lehet, hogy nem ez a legizgalmasabb, a legátgondoltabb vagy legmerészebb Spielberg film, de ez a rendező legszerethetőbb, leghumánusabb munkája, ami ironikus, hiszen a címszereplő nem is humanoid, hanem egy több millió éves, nem nélküli, a jegyzetek szerint növényként szaporodó űrlény, akinek a fejét Albert Einstein és Carl Sandburg költő arcából, illetve egy kölyök mopszli képéből gyúrták össze. Konkrétan, nem csak képletesen. A film forgatókönyvét a rendező egyébként Az elveszett frigyláda forgatási szüneteiben diktálta le Harrison Ford feleségének, Melissa Mathisonnak, aki mellesleg forgatókönyvíró, igazi hősei pedig a gyerekek, akik úgy döntenek, megvédik az idetévedt jövevényt. A kamera szinte végig mindig a gyerekek szemmagasságából rögzíti és láttatja a történteket, az ő álmaik és félelmeik – például a szülők válásától vagy úgy általában, a felnőttek világától - adják a film igazi szövetét. A egészben a legviccesebb az, hogy E.T. valójában a Star Wars univerzum lakója, nem véletlenül csodálkozik rá a Yoda jelmezt viselő gyerekre, a Baljós árnyak szenátusi jelenetében pedig több fajtársát is láthatjuk, igaz, ez utóbbi már jóval később, 1999-ben történt.