Robert De Niro és Donald Sutherland: Jimmy Conway / Jimmy Burke

Habár Robert De Niro egy Jimmy Conway nevű figurát alakít Martin Scorsese 1990-es klasszikusában, a Nagymenőkben, pontosan lehet tudni, hogy egy valóban létező gengszterről, a Lucchese maffiacsaláddal szoros kapcsolatot ápoló Jimmy Burke-ről mintázták. Ő követte el a hírhedt Lufthansa-rablást, az amerikai történelem addigi legnagyobb értékű fosztogatását – és persze más stikliket is, ahogyan azt a Nagymenőkben is láthatjuk. A nagy rablás című 2001-es tévéfilm ezzel szemben kizárólag a reptéri rablásra koncentrál, és az ezúttal eredeti nevén, Jimmy Burke-ként szereplő figurát egy újabb színészveterán, Donald Sutherland formálja meg benne. Sutherland alakjában pedig a gengszter egészen másképp jelenik meg: sokkal kisebb formátumú gonosztevő, és De Niro kifejezetten vérfagyasztó verziójához képest sokkal kevésbé fenyegető, hiszen maga a film is könnyedebb a Nagymenőknél.

Aaron Eckhart és Billy Dee Williams: Harvey Dent

Harvey Dent alakja kulcsfontosságú a Batman-történetekben: egy igazi morális figurát ismerhetünk meg benne, aki elszánja magát rá, hogy megszabadítja Gothamet a bűntől – ennélfogva magának a szuperhősnek is afféle lelki társa. Így annál megrázóbb, amikor Joker mesterkedéseinek köszönhetően a kerületi ügyész elbukik, és átalakul a Kétarc nevű gonosszá, Batman egyik legnagyobb ellenségévé. Dent / Kétarc szerepében a Christopher Nolan-féle A sötét lovagban Aaron Eckhart felejthetetlen alakítást nyújtott, olyannyira, hogy kicsit meg is feledkeztünk róla, hogy előtte már Tommy Lee Jones is megformálta a figurát egy sokkal kevésbé jól sikerült filmben, a Mindörökké Batmanben (amelyben nem Dentként, hanem végig Kétarcként volt jelen).

Akiről viszont még inkább megfeledkeztünk,

az Billy Dee Williams, aki a Tim Burton-féle 1989-es Batmanben játszotta el a karaktert. Mindez persze nem Williams hibája, ő korrekt alakítást nyújtott, de csak egészen apró szerepet írtak neki (például nem jelenik meg látványos átalakulása sem gonosztevővé), ami egészen elhalványult Michael Keaton Batmanje és Jack Nicholson Jokere mellett.

Clint Eastwood és Mark Ruffalo: Harry Calahan / Dave Toschi

Kevesen tudják, de az 1971-es év egyik legnagyobb durranását jelentő híres zsarumoziban, Clint Eastwood Piszkos Harryjében nemcsak a Skorpió nevű sorozatgyilkos alakja alapul a Zodiákus gyilkoson, hanem Harry Calahan felügyelőé is a valódi bűnöző után nyomozó Dave Toschién. Ennek megfelelően Eastwood gyakorlatilag ugyanazt a szerepet játszotta el, mint amit Mark Ruffalo 36 évvel később David Fincher A Zodiákusában – csak őt valóban Toschinak hívták, mivel a film a valós eseményeket dolgozta fel.

A nagymenő Piszkos Harryvel szemben így Ruffalo rendőre sokkal hétköznapibb volt, ami azonban teljes mértékben elnyerte az igazi Dave Toschi tetszését.

„Úgy gondolom, Ruffalo jó munkát végzett.

Nagyon tetszett maga a film is, ugyanakkor eléggé elkenődtem miatta. Miután megnéztem, nagyon dühös voltam magamra, amiért nem sikerült lezárnom az ügyet” – nyilatkozta A Zodiákus premierjét követően Dave Toschi, aki kilenc éven át nyomozott a kegyetlen sorozatgyilkos után, eredménytelenül.

Hugh Jackman és Anthony Hopkins: Van Helsing

A Van Helsing című 2004-es akciófilmet annak idején jó sokan látták, hiszen sikerrel faragott igazi akcióhőst Bram Stoker Drakulájának vámpírvadász figurájából, Van Helsingből, elsősorban Hugh Jackman karizmájának segítségével. De nem ő volt az első élvonalbeli sztár, aki megformálta a hőst – igaz, Francis Ford Coppola 1992-es Drakulájában egészen más formát öltött, hiszen Anthony Hopkins alakja eléggé távol áll egy akcióhősétől. Habár a korábbi film kritikai fogadtatása határozottan jobb volt, mint a puszta szörnyaprítást bemutató Van Helsingé, Hopkins sajnos nem tett túl mély benyomást a szerepben, hiszen Jackmannel szemben itt egyáltalán nem rajta volt a fókusz, hanem Gary Oldman szuggesztív címszereplőjén, a nagyszabású látványvilágon, illetve a Keanu Reeves és Winona Ryder közötti igen meggyőző kémián.

Tom Hanks és Alfred Molina: Ben Bradlee

Míg a listán szereplő többi páros esetében sok-sok év, sőt többször több évtized is eltelt egy-egy alakítás között,

A The Washington Post legendás főszerkesztője, Ben Bradlee szerepében pedig mind Tom Hanksnek (aki A Pentagon titkaiban játszotta a figurát), mind Alfred Molinának (aki a másik filmben formálta meg) fel kellett nőnie a feladathoz, mivel Jason Robards az 1976-os Az elnök embereiben már egyszer Oscart értően játszotta el ugyanezt a karaktert.

Nos, mindez egyértelműen Hanksnek sikerült jobban, aki Spielberg kezei alatt olyan partnereivel, mint például a lap tulajdonosát alakító Meryl Streep, maga vitte el a vállán az egész filmet. Habár az Így ne legyél elnököt Jason Reitman rendezte, sokkal kevésbé lett emlékezetes, mint A Pentagon titkai, és a fesztiválokon sem sikerült tarolnia (miközben Spielberg moziját két Oscarra is jelölték). Annak ellenére, hogy A Pentagon titkai vietnámi háborúval kapcsolatos nyomasztó témájával szemben kifejezetten pikáns témát dolgoz fel (Gary Hart elnökjelölt hűtlenségi botrányát), amelyben Bradlee figurájának is fontos szerep jut (el kell döntenie, hogy lehozza-e a politikust kompromittáló fotókat), Molina sokkal haloványabb főszerkesztő volt Hanksnél.

Tom Cruise és Dennis Hopper: Barry Seal

A 2017-es Barry Seal: A beszállítóban Tom Cruise igazán csúcsra járatta azt a szokását, hogy nagyon szeret igazi nagymenőket megjeleníteni a vásznon. Az igaz történeten alapuló moziban egy olyan fickót játszik, aki amerikai pilótaként egyszerre volt a Pablo Escobar-féle Medellín drogkartell csempésze és a CIA fegyverszállítója. Seal szerepében a színész lenyűgözően ragadja meg a figura morális ambivalenciáját és elképesztő hübriszét. A nagyszabású karaktert viszont Cruise előtt egy egészen más karakterű színész is megformálta: Dennis Hopper az HBO 1991-es tévéfilmjében, a Kétélű fegyverben. Mivel ez a film a 2017-es mozitól eltérően nem a nagy akciók közepette, hanem már a letartóztatása után ábrázolja a figurát, Hopper inkább kisszerűségét és esendőségét ragadja meg, illetve arra fókuszál, ahogy Seal ráébred a kormányzati intrikák kétélűségére.

Jack Nicholson és Bryan Cranston: Billy Buddusky / Sal Nealon

Az utolsó szolgálat című 1973-as film (amelyben két hadi tengerész börtönbe szállítja egy harmadik, a hadbíróság által elítélt társát, de összebarátkoznak vele) Jack Nicholson hetvenes évekbeli szárnyalásának egyik fontos darabja, olyan ikonikus alkotások mellett, mint az Öt könnyű darab, a Kínai negyed, a Testi kapcsolatok vagy a Száll a kakukk fészkére. A road movie Darryl Ponicsan azonos című regényén alapul, és úgy alakult, hogy

a szerző később írt egy folytatást a könyvhöz A haza szolgálata címmel, amit 2017-ben adaptált Richard Linklater.

Az eredeti címén Last Flag Flying évtizedekkel később veszi fel a fonalat a három központi karakter sorsában, és azt mutatja be, hogy most az egykori elítélt, Meadows fiának – aki az iraki háborúban halt meg – a holttestét tartalmazó koporsót kell kísérniük. Furcsa módon az új filmben átkeresztelték a karaktereket, Nicholson figurájának például Sal Nealon lett a neve, de attól még persze Bryan Cranston ugyanazt a hőst alakította, mint elődje, csak évtizedekkel később. Cranston alakítását alapvetően dicsérte a kritika, de nem sokan érezték úgy, hogy Linklater művének sikerült volna felnőnie az előzményfilm színvonalához, és inkább külön, önálló alkotásként értékelték, mintsem egy klasszikus folytatásaként.

Samuel L. Jackson és Mos Def: Ordell Robbie

Quentin Tarantino szinte mindig saját forgatókönyv alapján dolgozik, azaz ritkán forgat adaptációt: az egyetlen kivételt a pályáján a Jackie Brown jelenti, ami Elmore Leonard Rum Punch című bűnügyi regénye nyomán készült. Ebben a címszereplő stewardess egy Ordell Robbie nevű bűnözőnek végez csempészmunkát, és Robbie szerepében, ahogy szinte az összes közös munkájában Tarantinóval, Samuel L. Jackson egyszerűen brillírozott. 16 évvel később, a 2013-as Született bűnözőkben megint találkozhatunk Robbie-val, ezúttal azonban élete egy sokkal korábbi szakaszában láthatjuk: a krimivígjáték Leonard The Switch című regénye alapján készült, és nagyjából a Rum Punch és a Jackie Brown történései előtt húsz évvel játszódik.

Ordell Robbie-t itt a rapperként is ismert Mos Def játssza, de megjelenik Louis Gara (a Jackie Brownban Robert De Niro, ezúttal John Hawkes alakításában), sőt a szörfös maca, Melanie is (a szerepet Bridget Fondától Isla Fisher örökölte meg). Habár a kritikák szerint Mos Def Ordellként ugyanúgy ural minden jelenetet, amiben szerepel, mint Samuel L. Jackson,

sajnos nem sokan láthatták az alakítását,

mivel a film hatalmasat bukott a mozipénztárakban. A Jackie Brown ezzel szemben örök érvényű alkotás lett, így a gengszter szinte mindenkinek az áltincset viselő Jacksonként égett bele az emlékezetébe.

(via Ranker)