Orosz Dénes (Poligamy, Coming Out) a félreértésekre és hazugságokra épülő romantikus vígjátékok specialistája, bár, ha jobban belegondolok, a legtöbb vígjáték pont erre a két dologra épül, meg ugye a szerelemre. Ezen felül Orosz nyilvánvalóan imádja a filmeket, ami egy filmrendezőnél kifejezett előnynek számít. Nyilván ezért is tette meg főhősét filmkritikusnak, aki Fellinivel kel és Dörner Géza szinkronszerepeivel fekszik, és akinek valamiért nagy sikerei vannak a nőknél. Igen ám, de van itt egy csavar, a Filmkritikus Srác nagyon, de nagyon válogatós, és a legjobb csajban is megtalálja a legkisebb hibát, és már menekül is. Aztán jön a csaj, akinek első blikkre csak hibái vannak, és innen már tudjuk, hogy a romkomok örök érvényű és felülírhatatlan szabályai szerint őket egymásnak teremtette a sors.

Mert a lány közönséges, nagyszájú, nem ismeri az olyan szavakat, mint a „derogál”, a macskája a kanapéra pisál, ő pedig egy terhes sztriptíztáncosnő, aki szürcsöli az üdítőt. Aki azért költözik a Filmkritikus Sráchoz, mert annak anyukája súlyos beteg, ők pedig eljátsszák, hogy a Terhes Csaj a menyasszonya, hogy anyuka jobban érezze magát. Aztán anyuka még jobban lesz, ők pedig hazugságban ragadnak, ami azért is kényelmetlen, mert Filmkritikus Srác csajozna ezerrel. Aztán a Terhes Csaj megtanítja neki, hogy nem a választékos szóhasználat, a külcsín és a sznobizmus a fontos, hanem az őszinteség, tisztára úgy, ahogy Julia Roberts változtatta meg Richard Gere világnézetét a Micsoda nő!-ben, vagy, ahogy mindenki ismeri, a Pretty Womanben. És ezzel még nem is lenne baj, semmi gond azzal, ha valaki inspirálódik, és még azt is el tudom képzelni, hogy a romkomok annyira hasonlítanak egymásra, hogy a hasonlóság ez esetben puszta véletlen.

A baj a karakterekkel van. Egy jó vígjátékban rengeteg szórakoztató, vidám, jól kitalált figura nyüzsög a főhős körül, akinek pont emiatt nem is kell annyira viccesnek lennie, a Seveledben ezek a figurák nem viccesek. Annak szánják őket, mint a hősszerelmes, de csúnyácska unokatestvért, aki, mit tesz isten, az Adonisz névre hallgat – pedig nem egy Adonisz, értik! -, a pánikbeteg szívsebész doktornőt, aki a rombolástól nyugszik meg, a legjobb havert, aki azt mutogatja a telefonon a többieknek, amikor a terhes feleségével szexel, vagy a hipszter kolléga, aki mindenre angol szavakat használ. Attól, hogy valaki furcsa vagy idegesítő, még nem szórakoztató, és itt valami eléggé félrement, szinte minden mellékszereplőnél. Szerencsére ott van Tenki Réka a Terhes Csajként, aki egyrészt remek komika, másrészt végtelenül szerethető, és itt a filmnek nagyon jól jött valaki, akivel a néző végre azonosulni tud. Amikor ő van a vásznon, akkor a film működik, amikor nincs, akkor minden recseg és nyikorog.

Persze ott van Básti Juli is az anyukaként, és hát ő egy színészlegenda, mindig is az lesz, akkor is, ha csak kinéz az ablakon vagy köhécsel egyet, és szép gesztus, hogy Orosz behozza mellé, ha csak kisebb szerepre is, a „férfi párját”, Cserhalmi Györgyöt. Mert Orosz van annyira rutinos, hogy tudja, egy Básti Julival, Cserhalmival, netán egy Bodrogi Gyulával vagy Pogány Judittal képtelenség hibázni, még akkor is, ha fél-fél percekre hozza be őket. És a végére hagytam a főszereplőt, a mostanában sokat foglalkoztatott Mészáros Bélát, elsősorban azért, mert nem nagyon tudok rá mit mondani. Ő egyrészt olyan itt, külsőre is, mintha Csányi Sándor beugrója lenne – Csányi nem csak Orosz előző vígjátéka, a Coming Out főszereplője volt, hanem Tenki Réka párja is civilben -, másrészt alig van mit eljátszania. A Filmkritikus Srác egyrészt egydimenziós figura, másrészt nem egy szimpatikus fazon: direkt néztem, úgy 25 perc telik el, mire az első kedves mondata elhangzik, Mészáros pedig nem igazán tud mit kihozni ebből, amit kihoz, azon pedig nem üt át az egyénisége, a saját stílusa.

Értékelés: 5/10