A Bosszúállók sztárja arról beszélt egy podcastben, hogy ma felzúdulást keltene-e Ben Stiller filmszatírája és benne Kirk Lazarus karaktere.
Egy hete fut a mozikban Robert Downey Jr. legújabb filmje, a Dolittle, ami valahogy nem lett akkora durranás, mint a színész korábbi blockbusterei. Ez többek között abból is látszik, hogy amikor az 54 éves sztár a premier apropóján a The Joe Rogan Experience podcastben vendégeskedett, az interjú legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó része az volt, amikor a riporter azt feszegette, hogy vajon most is le lehetne-e forgatnia ugyanúgy a Trópusi vihart, ahogy 2008-ban.
A filmben ugyanis Robert Downey Jr. alakította Kirk Lasarust, az Oscarra áhítozó ausztrál színészt, aki fekete színésszé változott át, hogy eljátszhasson egy fekete karaktert egy grandiózus vietnami háborús filmben, és végre megkapja érte az aranyszobrot. A sztár így viccelődött:
Én csak egy fickó vagyok, aki eljátszott egy fickót, aki egy másik fickónak maszkírozta magát.
Ám ami 2008-ban még „csak” egy polgárpukkasztó poén volt, az ma már a nem túl jól csengő blackface-jelenség visszaemelése a popkultúrába, a fehér színészek feketére maszkírozott feje ugyanis az évszázados múltra visszatekintő faji megkülönböztetés egyik szimbóluma. Robert Downey Jr. szerint most is le lehetne forgatni a Trópusi vihart:
A védelmemre szóljon, hogy a Trópusi vihar arról szól, hogy milyen rossz dolog ez [a blackface] .
A sztár arról is beszélt, hogy a Trópusi vihar lényegében a szellemi örököse az apja, Robert Downey Sr. Putney Swope című, 1969-es, polgárpukkasztó filmszatírájának. Ebben egy reklámcég vezérigazgatójának halála után, az igazgatótanács elrontott szavazása miatt a cég egyetlen fekete tagja, a címbéli Putney Swope lesz a vezérigazgató. Az új cégvezető első döntése az lesz, hogy kirúgja az összes fehér alkalmazottat, felveszi a helyükre a rokonságát, és megtiltja, hogy a cég alkoholt, dohányt és műanyag fegyvereket reklámozzon – ezzel azonban felkelti a nemzetbiztonsági szakszolgálat figyelmét is. De nemcsak ennek a filmnek a megemlítése volt az egyetlen családi szál az adásban. A Trópusi viharral szemben Robert Downey Jr. anyjának, Elsie Downey színésznőnek is komoly aggályai voltak annak idején:
Az anyám halálra rémült. Azt mondogatta, »Bobby, szörnyű előérzetem van ezzel [a filmmel] kapcsolatban.« Én meg azt mondtam erre, »Igen, anya, nekem is.«
Robert Downey Jr. ugyanis maga is eléggé tanácstalan volt azzal kapcsolatban, hogy bevállalja-e a filmet:
Amikor Ben [Stiller] felhívott, és azt mondta, »Hé, egy ilyen filmet fogok csinálni.«, akkor azt hittem, Sean Penn biztos nem vállalta el, és talán ő döntött bölcsen. Végül azt mondtam: »Igen, megcsinálom, majd beszállok a Vasember után.« Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy várjunk csak, hát ez egy szörnyű ötlet!
A sztár arról is beszélt, hogy a fekete ismerősei többsége végül a premier után elégedett volt azzal, ahogyan eljátszotta Kirk Lasarust:
A fekete barátaim 90 százaléka azt mondta, haver, ez hatalmas volt! Nem értek egyet a másik 10 százalékkal, de tudom, hogy ez nekik viszont a szívügyük.
A sztár szerint Ben Stiller filmjében sosem a blackface jelenség volt a lényeg, hanem hogy van egy egoista marha Hollywoodban, aki annyira görcsösen akarja az Oscar-díjat, hogy azért bármire képes, még akár fehér férfiból is átváltozik fekete férfivá. Robert Downey Jr. egyébként nagyon jó véleménnyel van Stillerről: szerinte Chaplinhez méltó az életműve, hiszen nemcsak kiváló színész és komikus, de tehetséges forgatókönyvíró, rendező és producer is.
Ben pontosan tudta, milyen víziója van, és véghez is vitte.
A teljest interjút itt lehet meghallgatni:
(via Indiewire)
