Bár a válasz viszonylag egyszerű, amíg megtudjuk, az iráni rendező meséjében több évtizednyi családi titkon kell átrágnunk magunkat egy fotogén kis spanyol városban.
Hogy mit tud mindenki – ahogy azt a cím ordítja? Hát elsősorban azt, hogy Penélope Cruzt és Javier Bardemet a jóistenke is egymásnak teremtette. Ők ketten 2010 óta egy pár, férj és feleség, és eddig összesen öt filmben játszottak együtt, igaz, a legelsőben, a Sonka, sonkában még iszonyatosan fiatalok voltak, és a maguk útját járták. Most viszont ők a latin álompár, de nem csak az, hanem az európai filmes pár, akikkel főnyeremény együtt dolgozni, mert ki mondana nemet arra, hogy két ilyen szép, vonzó és tehetséges művésszel készítsen filmet? A kétszeres Oscar-díjas iráni rendező, Asghar Farhadi (Nader és Simin – Egy elválás története, Az ügyfél) egész biztosan nem mondott nemet, jutalma pedig hatalmas dicsőség lett: a Mindenki tudját választották a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál nyitófilmjének.
Kicsit persze előre szaladtunk, mert, bár valóban szépek és tehetségesek, Cruz és Bardem párosa nem feltétlen garancia a sikerre: a nem is olyan rég bemutatott Escobarban például aligha csillogtak, igaz, a hírhedt drogbáró életéről szóló film több más sebből is vérzett. És most nem is egy párként ismerjük meg őket. Cruz két gyerekével, egy kisfiúval és egy élénk természetű tinilánnyal tér haza egyenesen Argentínából Madrid közeli szülővárosába húga esküvőjére, ahol ott van a vendégek között Bardem is a feleségével. Mindenki vidám, és egy áramszünetet leszámítva a lagzi is remekül sikerül - amíg ki nem derül, hogy eltűnt Laura lánya, és a hamarosan megtalált zsarolólevélből az is kiderül, elrabolták, és váltságdíjat követelnek érte. És hamarosan az is kiderül, hogy Laura Argentínában maradt férje egyáltalán nem olyan gazdag, ahogy azt a kisvárosban mindenki hiszi.
És egy kisvárosban az emberek mindenféléről beszélnek, mindent tudnak, vagy csak sejtenek, és ez ugyanúgy így van Spanyolországban, mint Iránban vagy BAZ megyében, és bár az utóbbi aligha szolgált volna ugyanolyan színpompás helyszínként, mint itt az itteni kasztíliai városka, a téma univerzális. Ezt a közhelyet azért érdemes leszögezni, közhely volta ellenére is, mert a film két szálon fut, pontosabban két szinten értelmezhető. Az egyik a saját krimi vagy, ahogy helyenként hirdetik, thriller vonala, vagyis ki és miért vitte el a lányt, az hogyan kerül elő, és megbűnhődik-e a tettes, a másik a kisváros viszonyrendszere. Bár az előbbi sem túl bonyolult, aki jól figyel, az egy félmondatból kirakhatja a képet, az utolsó mindössze egy képletből/kérdésből áll: mire elég egy régi nagy szerelem, mit ad még ma is, mit lehet rá építeni?
És az amúgy inkább közepesen megírt és megrendezett filmnek ez a része, az érzelmi magja, ha úgy tetszik, tökéletesen rendben van, működik, amikor működnie kell, súlyt ad annak, aminek súlyt kell adni, és tud megható és drámai is lenni. És ehhez kell egy Penélope Cruz és egy Javier Bardem, akik mellett, hiába ő is remek színész, az argentin Ricardo Darín már el sem igazán fér, de ha már ott van, élvezzük az ő társaságát is.
Értékelés: 7/10
