Amikor 25 évvel ezelőtt, 1998-ban mozikba került az Amerikai história X, azonnal kultfilmmé vált. A pozitív kritikák mellett azonban sokan kifogásolták a „bombasztikus” hangvételét és a túlzó erőszakosságát, a filmbéli rasszista fanatikusok pedig inkább karikatúráknak tűntek sokak szemében, mintsem olyasvalakiknek, akiknek a marginalizált véleménye évtizedekkel később már a mainstream amerikai politikában fog visszaköszönni. A negyedszázados évforduló alkalmából a BBC Culture terjedelmes elemzést közölt arról, hogy vajon az Amerikai história X tényleg előre megjósolta-e a XXI. századi Amerika társadalmi bajait. Ebből a cikkből szemezgettük ki most a legérdekesebb gondolatokat.

Még ma is brutális a film fekete-fehér jelenete

Mint ismeretes, a film helyszíne a kaliforniai Venice Beach, ahol a tinédzser Danny Vinyard (Edward Furlong) kiváló tanuló, de szélsőséges nézetekkel kezd szimpatizálni, és azzal tör borsot a zsidó származású tanára (Elliott Gould) orra alá, hogy egy olyan dolgozatot ad be, amiben Hitlert polgárjogi harcosként ábrázolja. A fekete bőrű igazgató, Dr. Sweeney (Avery Brooks) ultimátumot ad Dannynek: vagy kicsapják, vagy részt vesz a címbéli Amerikai história X nevű kurzuson, ahol az lesz a feladata, hogy elemezze, miként került be a bátyja, Derek Vinyard (Edward Norton) a neonáci Árja Testvériségbe, és hogyan került börtönbe gyilkosság miatt.

Derek brutális tettét gyomorszorító részletességgel ábrázolja a film egy fekete-fehér flashback jelenetben, ahol a szkinhed báty csak egy fehér boxeralsót és egy fekete bakancsot visel, a mellkasán pedig horogkeresztes tetoválás éktelenkedik. Derek a háza kertjében rálő két fekete férfira, akik épp el akarják lopni az autóját. Az egyik azonnal meghal, a másik sebesülten fekszik a fűben, és Derek úgy végez vele, hogy a fejét szó szerint belepasszírozza bakancsával a beton járdaszegélybe...

Nem sokkal később rendőrségi szirénák érkeznek, éteri fényben fürdetve Dereket, aki a mártíromság messianisztikus pózában a feje mögé emeli a kezét. Innentől kezdve a film egyfelől nyomon követi azokat a körülményeket, amelyek Derek dühét fellobbantották és fajgyűlölővé tették, de láthatjuk azt is, ahogyan a fiú a börtönben ráébred az erőszak kétarcúságára, és felismeri az örök igazságot: a gyűlölet mindig visszaszáll arra, akitől ered.

Valós események inspirálták a filmet

A film forgatókönyvírója, David McKenna 26 évesen adta el az Amerikai história X sztoriját a New Line Cinemának. A forgatókönyv fő ihletői tinédzserkorának punkrock koncertélményei voltak, ahol gyakran volt szemtanúja erőszakos viselkedésnek. Nagy hatással volt rá az is, hogy a lakása előtt is zajlott a híres-hírhedt 1992-es Los Angeles-i zavargás, ami a fekete Rodney King bántalmazása után robbant ki, és az elszabadult indulatokat csak a Nemzeti Gárda, a tengerészgyalogság és a hadsereg bevetésével sikerült megfékezni. Emellett egy Frank Meeink nevű szkinhed élettörténetéből merített a forgatókönyvhöz, aki 17 évesen került börtönbe, ám ott más bőrszínű emberekkel is összebarátkozott, és megtagadta a korábbi, rasszista nézeteit. De segített McKenna inspirálódásában az Amerikai história X brit rendezője, Tony Kaye is, aki maga vitte el McKennát egy szkinhed buliba, ahol a forgatókönyvíró első kézből szerezhetett információkat egy virtigli amerikai nácitól:

Fél órán keresztül beszélgettem egy fickóval, akinek egy M-16-os volt a feje oldalára tetoválva. Elég ijesztő volt.

Tony Kaye egyébként a szkinhed buli mellett más őrültségekben is részt vett a forgatás előtt, alatt és után. Ortodox zsidó családban nevelkedett, ezért egy zsinagógában szerződött le a New Line-nal, mivel meg volt győződve arról, hogy ha a rabbi előtt írja alá a papírokat, akkor tuti sikere lesz a filmjének.

10 tény, amit tuti nem tudtál az Amerikai história X-ről

A rendező úgy összeveszett Edward Nortonnal és a gyártó stúdióval, hogy Undi Dundi néven akart felkerülni a stáblistára.

Tovább

Edward Norton viszont egyre inkább belefolyt minden szinten a forgatás folyamataiba (ez egyébként máskor is jellemző volt rá), ami itt konkrétan azt jelentette, hogy összevágott egy olyan verziót az Amerikai história X-ből, ami 18-20 perccel hosszabb volt annál, amit a rendező elképzelt (a plusz játékidőben „természetesen” maga Norton szerepelt a legtöbbet). Bár a stáblistán Kaye neve szerepel rendezőként, a stúdió egy idő után kirúgta, és Edward Nortont ültette a helyére. Kaye a pemiert követően újságcikkekben publikált levelekben és 100 000 dollár értékben vett fizetett hirdetésekben pocskondiázta a kész filmet, valamint követelte, hogy cseréljék le a stáblistán a nevét az Alice Tükörországban Humpty Dumptyjára (aki magyar fordításban Undi Dundi). A rendezők szakszervezete, a Directors Guild of America azonban ezt végül nem engedélyezte. Kaye végül 200 millió dolláros pert akasztott a New Line nyakába, de ezt elutasította a bíróság. Egy évtizeddel később a rendező elismerte, hogy „az egója felülkerekedett rajta”, és elnézést kért a sok purparlé miatt.

Ezekből a csetepatékból aztán egy igaz kultfilm született. Az Amerikai história X a maga korában formabontó volt abban, hogy a reflektorfényt áthelyezte a '90-es évek filmjeiben többnyire rossz hírű, cracket szívó, bűnöző fekete családokról (lásd például: New Jack City) azokra a bűnöző fehér családokra, amelyek termékeny táptalajnak bizonyultak a korábban elhintett rasszista eszméknek. Derek tűzoltó apja, Dennis (William Russ) az emlékezetes közös vacsoránál kifakad a bevándorlók miatt, és elkezdi ostorozni a pozitív diszkriminációt hirdető politikusokat – majd nem sokkal később életét veszti, amikor tüzet kell oltania egy drogfüggő lángba borult házában. A biztos családi kötelékeket elveszítő Derek így lel „új családra” az Árja Testvériségben, ahol a radikális csoport szellemi atyja (Stacy Keach) afféle pótapa lesz a számára.

Derek sorsa, ahogy gyökerét vesztett magányos farkasként a szélsőségesek halálos ölelésébe sodródik, a BBC tanulmánya alapján jól párhuzamba állt a '90-es évek Amerikájának nyugtalanító tendenciáival. Az akkori hírek állandóan a terroristákról, a szélsőjobboldali félkatonai csoportokról és vallási szélsőségesekről, valamint az olyan erőszakos eseményekről szóltak, ahol az elkövetők elidegenedtek a családjuktól vagy a többségi társadalomtól (lásd: az 1992-es Ruby Ridge-i eset, a wacói szektatragédia 1993-ban, vagy a 168 áldozattal járó oklahomai mészárlás 1995-ben).

Az Amerikai história X előre megjósolta a fehér felsőbbrendűséget hirdető szélsőségesek térnyerését,

valamint azt, hogy az elkövetkező évtizedekben hogyan fogják magukhoz édesgetni a szétszakadt családokból származó, a társadalomtól elidegenedett, bajtársiasságot és új célt kereső  fehér férfiakat.

Elliott Gould, aki az iskolai tanár Murray-t alakította a filmben, a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy eleinte azt hitte, az Amerikai história X valamiféle maró szatíra lesz, olyasmi, ahogy Chaplin kinevette Hitlert A diktátorban. Aztán amikor eljutott a forgatókönyvben a karakteréig, akkor értette meg, milyen szerepre is írt alá:

Rájöttem, hogy ez nem vígjáték, hanem egy horrorisztikus történet, és az én szerepem az, hogy segítsek a közönségnek átérezni a gyűlölet csontig hatoló felismerését. Murray tudja, hogy mire képesek a nácik, és ő az egyetlen, aki nem fél Derektől.

Az Amerikai história X tűpontosan mutatta be az ezredforduló Amerikájának radikális jobbra tolódását

Így véli legalábbis Heidi Beirch, a Global Project Against Hate and Extremism szakértője, aki a hírhedt Ku Klux Klan-tag és White Aryan Resistance-alapító neonáci, Tom Metzger szomszédságában nőtt fel, akiről szerinte az Amerikai história X  szkinhedvezérét mintázták.

Ez a film nagyon sok mindent eltalált akkor. A törvény előtti egyenlőtlenségeket, a faji alapú rendőri erőszakot, a pedagógusok tehetetlenségét az utcai bandákkal szemben, a karizmatikus, populista szónokokra figyelő elégedetlen fiatalokat, sőt még azt is, ahogyan a Vinyard családéhoz hasonló anyagi lejtmenet és munkanélküliség rasszista sérelemmé torzul. Olyan volt, mintha [1999-ben] egy kristálygömbbe néztünk volna, ami megmutatta a fehér felsőbbrendűség jövőjét.

Beirich szerint az is feltűnő, hogy az egykor marginális nézetek mostanra bekerültek a mainstreambe: ma már több millió ember van, aki az olyan összeesküvés-elméletek híve, mint a QAnon vagy a Nagy Felcserélés (ezek központi eleme, hogy egy pedofil-sátánista globális elit világméretű, titkos hálózatot működtet, amelynek feltett szándéka, hogy Európa és az USA lakosságát módszeresen lecserélik európai/amerikai lakosokra, ami ellen egyedül csak Donald Trump mer harcolni).

Ez egyfelől megdöbbentő, másfelől merőben szokatlan, mert a szélsőjobboldali eszmék soha ilyen mélyen nem szivárogtak még be eddig a politikába.

Alexandra Stern, a Proud Boys and the White Ethnostate című könyv szerzője és Andy Campbell, a We Are Proud Boys írója szerint az internet chatszobái, üzenőfalai és tweet-áradatai igen erős katalizátorként hatottak az alt-right mozgalomra – lényegében valóra váltva mindazt, ami az Amerikai história X premierje idején, 1999-ben még csak a kifejezetten radikális csoportok hagymázas álma volt. A Proud Boys nevű, militáns újfasiszta szervezet ugyanis 2016-ban pont akkor bontott zászlót, amikor Donald Trump a fél Egyesült Államokat felheccelte azzal, hogy a mexikói bevándorlókat bűnözőknek és erőszaktevőknek nevezte, így aztán nem csoda, hogy a Proud Boys-béli „büszke fiúk” 2021-ben az elsők között törtek be a QAnon sámán oldalán a Capitoliumba.

Nem elég letépni a náci posztert a szoba faláról

A fentiek mellett azonban tény az is, az Amerikai história X azon ritka '90-es évekbeli filmek közé tartozik, amelyek rámutattak az amerikai társadalmat fenyegető olyan veszélyekre, amelyekkel a mainstream kultúra nem tudott, vagy nem akart szembenézni. Ilyen faji sztereotípiákat tartalmazó blockbuster volt egyebek között Frank Darabont Halálsoronja vagy a Disney Aladdin-rajzfilmje, amelyek a szakértők szerint mind olyan produkciók, amelyek a faji kizsákmányolás történetét megfosztották konfliktusaiktól, hogy „a közönség bűntudat nélkül élvezhesse a tragédiát”. 

Dorothy Roberts szociológus szerint az Amerikai história X rámutatott ugyan a fehér háztartásokban tapasztalható növekvő rasszizmusra, de a film bűnös abban, hogy reprodukálta a feketékről szóló negatív mítoszokat. Bár szerinte helyes narratíva, hogy a filmben Derek páli fordulatot vesz, és végül úgy dönt, hogy szembemegy a radikalizálódott öccse rasszista elképzeléseivel, ez önmagában még kevés:

Az üzenet fontos, de ez önmagában nem oldja fel a jogi és intézményi akadályokat, amelyek fenntartják a faji egyenlőtlenségeket (...) A rasszizmus olyan mélyen gyökerezik az amerikai társadalomban, amit nem lehet semmissé tenni azzal, hogy csak letépünk néhány náci posztert a hálószoba faláról.