Halálos fegyver 2. (1989)

A buddy cop movie-k alfáját és ómegáját jelentő Halálos fegyver után a második rész még tovább emelte a tétet, így Richard Donner rendezésének az akciójelenetei is még komolyabbak voltak. Sőt, a rajongók in medias res egy nagy oktánszámú autós üldözésbe érkeznek, amelynek keretében Murtaugh (Danny Glover) és Riggs (Mel Gibson) több kollégájukkal együtt az egész városon át próbálják meg levadászni a menekülő bűnözőket, majd pár robbanást és nem kevés jármű (például Murtaugh feleségének autója) amortizálását követően Riggs végül gyalog indul a delikvensek nyomába. A jelenet nemcsak kiválóan van vágva (időnként kapunk egy-egy pillanatot az eseményeket távolról követő rendőrőrsről is),

de olyan mesteri a hangkulisszája, hogy szinte úgy érezhetjük, hogy mi is ott vagyunk a hősök kocsijában.

Mission: Impossible – Titkos nemzet (2015)

Ha valakinek, akkor Tom Cruise-nak aztán pláne folyamatosan rá kell licitálnia saját magára, olyan óriási elvárásokat gerjesztett a Mission: Impossible-franchise egyes részei során, amelyek akciószekvenciáiban tényleg a testi épségét, sőt, az életét kockáztatja folyamatosan. Mikor már azt hittük, a Fantom protokoll Burdzs Kalifa-mászásánál durvább nem jöhet, akkor Cruise a négy évvel későbbi Titkos nemzetben azzal durvított rá a korábbiakra,

Van abban valami lenyűgöző, hogy a világ legnagyobb filmsztárját nézzük, ahogy a hatalmas ellenszélben szinte lerepül a feje, és kalimpálnak a lábai a levegőben – hogy aztán egy emberként sóhajthassunk fel, amikor végre bejut a repülőgép belsejébe. Ahol aztán semmivel sem jobb a helyzet, hiszen közben egy másik ajtón majdnem sikerül azonnal ki is zuhannia. Szinte vágni lehet a feszültséget, amikor Ethan Hunt segítője, Benji az ajtók kinyitásával szerencsétlenkedik, annyira, hogy legszívesebben mi magunk is ráordítanánk a hősökkel együtt, hogy nyissa már ki azt a nyomorult ajtót. Na és akkor még nem tudtuk, hogy újabb pár évvel később, a Leszámolás – Első részben Cruise karaktere egy motoron ülve fog leejtőernyőzni egy szikláról...

Kritikánk a Mission: Impossible - Leszámolás – Első részről

Tom Cruise megint megmenti a mozit

Nem hibátlan a Mission: Impossible – Leszámolás, de még így is a nyár legszórakoztatóbb blockbustere.

Tovább

James Bond: Aranyszem (1995)

A 007-es mozik mindig is híresek voltak nagyszabású cold open akciójeleneteikről – a Martin Campbell által rendezett Aranyszem esetében pedig az alkotóknak különösen fel kellett kötniük a gatyájukat, hiszen Pierce Brosnan James Bondként való debütálására több mint hat évet kellett várnunk (ez volt a Bond-történelem legnagyobb hiátusa, pár hónappal még a Nincs idő meghalni várakozási idejét is meghaladta). Nehéz megszólalni egy olyan akciónyitányt követően, amelyben azt láthatjuk, hogy a főhős lebungeejumpingol egy iszonyú magas gát tetejéről, majd szűk határidőn belül bevet szinte mindent, fegyverektől kezdve kütyükön és szarkasztikus megjegyzéseken keresztül, ami csak a főhős arzenáljába tartozik.

Miután pedig Bond behatol a szovjet vegyifegyvergyártó üzembe, nemcsak egy különösen hosszú és komplex akciószekvencia következik, de rögtön egy lélektanilag is rendkívül feszült helyzetbe érkezik (lásd Sean Bean karakterének elkapását és feláldozását). Többféle fegyverrel való csatározás, mindenféle közlekedési eszközzel való menekülés és lenyűgöző kaszkadőrmutatványok:

szinte nincs is olyan akciófilmes megoldás, ami ne kerülne elő az Aranyszem első tíz percében.

Penge (1998)

Joel Schumacher csúfosan sikerült Batman és Robinjának köszönhetően a kilencvenes évek végére a szuperhősök meglehetősen kompromittálva lettek, szóval a világon senki sem gondolta coolnak őket. A helyzet azonban Stephen Norrington 1998-as alkotásával gyökeresen megváltozott

– sőt, már a nyitójelenet elég volt hozzá, hogy bebizonyítsa: a képregény-adaptációknak talán mégsem áldozott le teljesen.

Mikor a Wesley Snipes által alakított, tiszta feketébe öltözött hős megjelenik egy szó szerinti vérfürdőnek helyt adó underground vámpír rave partin, meglehetősen imponálóan sikerül a bemutatkozása, hiszen miután a vérszomjas bulizók egy emberként rá támadnak, harcművész tehetségének és kardjának köszönhetően egytől egyig elpusztítja őket, miközben egy percre sem veszíti el hűvös eleganciáját.

Fegyverek istene (1992)

Az akciófilmes zseni, John Woo egyik legjobb hongkongi munkájában már előszeretettel és igen hatásosan használta olyan kézjegyeit, mint

a madarak, a lassítások és az extrém erőszak.

A fegyvercsempész maffia felszámolására szövetkező kemény zsaru (Chow Yun-Fat) és beépített nyomozó (Tony Leung Chiu-wai) akciódús meséjében már az első percekben elszabadul a pokol, amikor azt láthatjuk, hogy az ellentétes oldalon álló felek között véres leszámolásra kerül sor egy eleinte csak egy ártalmatlan madáreladásnak helyt adó teaházban.

Képtelenség akár megsaccolni is, hány golyót lőnek ki, és hányan hullanak el az 5 perces jelenet során, miközben olyan kifejezetten szép megoldásokat is láthatunk, mint a főhős korláton való parádés lecsúszása (mialatt persze folyamatosan tüzel egyszerre két fegyverből is) vagy a végén a csupa fehérrel bevont bőrére rárobbanó vér.

(via Far Out)

Cikkünk első része

Minden idők 5 legjobb akciófilmes nyitánya

Egy akciófilm nem feltétlenül attól jó, mert látványosan és lendületesen kezdődik, de azért valljuk be, sokat dob rajta, ha így van. Mutatjuk a legizgalmasabb példákat.

Tovább