„Nem akarok az az ember lenni, aki részegen vagyok” – mondja Till Attila, miért nem iszik alkoholt nyolc éve. A héten mutatták be legújabb játékfilmjét, az És mi van Tomival? címűt, amely a tehetséges színész apa árnyékában élő, alkoholfüggő bábszínész és sorstársai életéről mesél. A műsorvezető-filmrendezővel – többek között – az ivászat elfogadott napi rutinjáról, a tukmálás szokásáról, a nem-ivó bulizásáról, az Ázsia Expresszben kortyolt rizsborról és a száraz novemberről beszélgettünk.

– Ha állami pénzekből rendszeresen támogatna a filmipar, akkor is folytatnád a tévés műsorvezetést?

– Persze. Nagyon szeretek műsort vezetni, ez az identitásom része, életforma, akár a filmezés.

– Mégis ott a kicsit felszínes siker-pénz-csillogás, a filmekben meg fontos rétegtémákról szólsz.

– Sosem a pénz felől közelítem meg. Nyolc évig kulturális műsorokat készítettem, ezek nagyrészt éjszaka mentek le. Nem volt abban akkora pénz, mégis csináltam. Ahogy most is a neten visszük a Propaganda című műsorunkat, amely egyáltalán nem pénztermelő tartalom.

– Hasonló tónusú szórakoztató vígjátékokat nem forgatsz.

– Pont gondoltam arra, írok majd egyet, mert nekem is hiányzik, és izgat, mert nagyon nehéz műfaj. Szerintem sokszínű minden ember élete, sok mindent csinálhatsz. Az enyémben az az érdekes, hogy látható.

– Sokáig gondolkodtál, hogy beszélj az alkoholproblémáidról?

– Nem, az élet megoldotta, és eljött az ideje. Nyolc éve nem iszom, Kadarkai Endrével volt egy nagyinterjúm három éve, akkor meséltem róla először, hosszan. Jött a covid, akinek épp nem történt tragédia a családjában, annak megállt az idő, és szép lassan kezdtek feljönni dolgok az embereknél. Van, aki megtanult kenyeret sütni, mások elkezdtek beszélgetni otthon, vagy pont unták az egészet. Lehet, hogy én is megindultam a hangulattal.

– Azt mondják, a covid alatt sokkal többet ittak az emberek. Neked ez mennyire volt egyszerű?

– Nekem nagyon egyszerű volt. Sok oka lehet annak, miért nem iszol.

– Annak még több, hogy miért iszol.

– Annak pláne. De a nem-ivás minősége is sokféle lehet. Mondom ezt úgy, hogy az enyém stabil. Bár én elsősorban buliivó voltam, a hétköznapi életemet simán jól csináltam. A családi életet is, persze pontosan tudom, nem hihetem ezt el egészen. Azért csak túltoltam az alkohol-dolgot. Szokták mondani: van egy mélypont, na, az is eljött nekem. Például az És mi van Tomival? film épp a Thuróczy Szabolcs által játszott karakter mélypontjával indul. Amikor csúcsosodik valami az életedben, és muszáj választanod. Telítődtem, már buliztam eleget, volt időm megijedni, megrettenni, és rálátni magamra.

– Mi volt a legijesztőbb benne?

– Az én esetemben az, hogy nem akarok az az ember lenni, aki részegen vagyok. Szerintem nehezebb annak, aki szorongásból iszik, és a mindennapi létezését kell megtámogatnia a piával. Én mindig szerettem élni, nagyon komoly traumáim sem voltak, az életet mindig jól cipeltem magamban. De buliból nagyon szerettem inni, és nem tudtam leállni. A másik nagy univerzum az alkoholban, hogy megváltozik az ember személyisége, és ez veszekedésbe, balhéba, akár verekedésbe csaphat át, sőt, a családi problémák is rendszeresek. Viszonylag ritka, aki ugyanaz a cuki marad, és mosolyog, mint a Buddha.

– Agresszív lettél?

– Akár az is, de nem mindig. A személyiségváltozás minden irányba hat: sok lettem. Lehet, hogy úgy röhögtem vagy visítottam, mint egy hülye. Vagy csak táncoltam, mint egy tébolyult. Netán úgy másztam fel egy fára, ahogy nem szabad, mert tuti, hogy leesel. Rengeteg agresszió van bennem, ami főleg energia, lendület, sokszor a dolgok „megragadása és megcsinálása”, és nem fojtom el. Sokszor azt mondják: az alkohol az igazság előli menekvés. Dehogy! Valaminek a felnagyítása.

– Az indulataidat hogy éled meg alkohol nélkül?

– Minden, ami feszültséget kelt benned, egészen másként is levezethető, mint megszoktad... Néha felsejlik, hogyan működik a bulizás, és akkor szembesítem magamat, jobban be tudnék csatlakozni egy alkoholos társaságba, de nekem nem lehet. Méltósággal kell viselni ezt. Nem mindenkinek lehet mindent.

– Nem is jársz buliba?

– Dehogynem, de egy nem-ivó embernek az éjszaka kemény lehet. Képtelen vagyok reggel hatig bulizni. Akkor vagyok ilyenkor a városban, ha fél 6-kor keltem. Éjfél körül elfáradok, és a legvadabb buli kettőkor véget ér nálam. Amúgy éjféltől ugyanazt beszélik át az emberek tizenháromszor. Aztán elkezdődik a felesleges rész: az okosak megokosodnak, a hülyék is, és még hülyébbek lesznek. Közben ölelgetnek, csókolgatnak, rángatnak.

– És csesztetnek, hogy miért nem iszol…

– Pontosan, ez egy idő után rettentő fárasztó. Van olyan társaság, amely életveszélyes… akár össze is verekednének veled, mert rossz fej vagy, mintha csak másokkal innál, de vele nem.

– Pont erről szól a film egyik jelenete.

– Ez egy társadalmi elvárás. Miközben hadd legyen szabadon választható, ki mit csinál! Érdekes amúgy, hogy mitől értik meg az emberek, ha nem akarsz inni. Ezt a filmben is szereplő, a valóságban ugyancsak alkoholista karakternek mondta el nagyon szemléletesen egy ismerőse: „Nem iszom.” „Miért nem? Igyál, mit kérsz?” „Nem iszom.” „Miért nem?” És erre jön a tökéletes válasz: „Ha én iszom, akkor nektek nem marad.” És ezt megértik: „Ja, jó, akkor inkább ne igyál!”

– Ez a tukmálás már a gyerekkorban indul… Amikor nagymama megsértődik, hogy nem kérsz repetát harmadszor is.

– Persze, ezek olyan reflexek, amelyek a múltban gyökereznek. Enni kell, szegények vagyunk, ha nem eszel, nem lesz más étel.

– A TV2 kaland-valóságshow-jában, az Ázsia Expresszben egy szertartás részeként alkoholt itattak veled. Tudták a szerkesztők, hogy te absztinens vagy?

– Volt, aki kommentben a műsor alá írta, mit képzelnek az alkotók, hogy ilyen helyzetbe hoztak engem. Nem gondolták át, azt hiszem.

– Féltél, szorongtál?

– Elmondom, mi játszódott le bennem, mert ez más, és bizonyos szempontból sokkal erősebb volt a félelemnél. Ha komolyan veszed ezeket az erőket, akkor nem szakad rád. Engem nagyon érdekelnek a történelem előtti emberek, sok minden belőlünk is ott gyökerezik, és ennek a világnak még elengedhetetlen része a szakralitás. Nem vagyok a vallások híve, de a hit fontos része az embernek. Egy ilyen régi típusú szakrális szituációban vettem részt a műsorban: egy parasztemberrel – a halott édesapja lelkéért – ittam egy korty rizsbort. A Fülöp-szigeteken az emberek a saját kertjükbe temetkeznek. Hogy miért kell egy szellemvilághoz kapcsolódva ma inni, ez érdekes kérdés. Bár nem tartom igazán jó szokásnak, nem is lehet igazán ősi – mert nem volt több ezer éve alkohol –, ennek a szertartásnak a része volt a kortynyi rizsbor. Nekik a rizs a legszentebb ételük, nincs is más gabona a környéken. Tehát ételt, életet kellett inni. Ez az ősi szokás hatott rám. Semmi nem lett volna, ha visszautasítom, de abban a pillanatban még örültem is neki. Megjelent nekem – nem mint ahogy a templomokban ábrázolják, alakszerűen, hanem erő és energia szinten – ez az egész téboly, a gonosz. Abban a fázisban vagyok, hogy nagyon könnyen irányítom az alkoholt, még örültem is neki: hú, milyen régen találkoztunk! Tudtam, tényleg most nem számít egy korty, teljesen függetlenítettem az alkoholtól. Hasonló szituációt éltem meg, mint azok a vallásos anonim alkoholisták, akik absztinensek, de annyira fontos nekik a katolikus egyház szokásrendje, hogy isznak a miseborból, hiszen az Jézus vérét szimbolizálja. De az tényleg semmit nem jelent nekik. Ugyanarról a pohár vörösborról szó sem lehetne egy születésnapon, mert beszippantaná őket. Egy másik helyzetben, táncolás közben is megkínáltak alkohollal az Ázsia Expresszben, de azt visszautasítottam. Csak azt a jelenetet nem rakták bele a műsorba.

– Az anonim alkoholisták (AA) gyűlése szerepel a filmben, jártál ilyen csoportnál korábban?

– Azokhoz szoktam menni ritkán, akik közül páran a filmben is szerepelnek… Szeretek hozzájuk járni, és nagyon jónak tartom ezt a csapatot. Többféle módszer van, amely segíthet az alkoholistáknak, ebben a filmben majdnem mindegyiket felsoroljuk. A klinikai szakpszichológus Kapitány-Fövény Máté a társíró, ő nem gyűléseket szervez, mert ő addiktológus. Ha kell gyógyszert ír fel, ha kell, beutal kórházba, javasol valamit.

– Játszik is a filmben, ő a Thuróczy Szabolcs által alakított főszereplő pszichológusa.

– Ez volt a legegyszerűbb, ráadásul ő tudta, mi a kérdés és a válasz egy ilyen helyzetben. Ezért írtuk is együtt a történetet.

– Ő jónak tartotta az AA-t?

– Ez egy külön univerzum, mármint a gyűlésesek és a pszichológusok, pszichiáterek. Mindenki elismeri a másik munkáját, de két külön világ.

– Neked mi segített a leszokásban?

– 15 éves korom óta ittam, de egyáltalán nem mindennap. Még egyszer mondom, az ivást kifejezetten nehezen hagytam abba, de a mindennapi életemet simán éltem. Lehet, hogy nálam nem is a „leszokás" a megfelelő szó, hanem az, hogyan változtattam meg a szokásaimat. Dr. Rigó Péterhez jártam, aki nagy név, ő is addiktológus, szakpszichológus, Kapitány-Fövény mestere is valahol. Sokféle formában beszélgettem Rigóval. De volt olyan gyógyszer, amelyet szedhettem a buliban ivás mellett, és elvette az alkohol hatását. Kicsit letompulsz tőle. Nem ment így a sör, de négy vagy még több whiskyvel átütöttem ezt is. Ez egy másik élet volt, nem minden pillanata tűnt túlzásnak, és én magam sem lehettem mindig rettenetes, a családi életünk is közben jó volt. Amikor dolgoztam, például műsort vezettem, sosem ittam, mert akkor szorongtam volna, hogy ezt nem szabad. Ez sokáig megvédett. A filmünkben viszont egy olyan embert próbáltunk bemutatni, aki hazudik a családjának, önmagának, a munkahelyén, titokban csinálja, majd összeomlik az élete. Megbomlik mentálisan, bezuhan egy szakadékba. Azt hiszem, én mindig a szakadék szélén egyensúlyoztam, és amíg lehetett, elvoltam ezzel a kötéltánccal. De aztán felismertem, hogy kicsit túlzásba vittem.

– Szándéka lehet-e egy játékfilmnek, hogy segítsen az alkoholistáknak?

– Természetesen, ha valaki érintett, talál benne megoldási javaslatokat: fordulj szakemberhez, menjél segítő csoportba, próbáld magadat külső szemmel látni. Fontos jelenet, ahogy a film közepén bevallja, kigügyögi magából a főszereplő, hogy alkoholista... elképesztő horderejű egy ilyet bevallani. Persze, ne gondoljunk túl nagy dolgokat, ez egy műalkotás. Ami fontos még, hogy a családtagoknak is segíthet, már most írnak nekünk. Az alkoholisták sokszor nem akarnak szembenézni a dolgaikkal, a rokonaik sokkal inkább, mert rajtuk csattan az egész probléma.

– Remek színész Thuróczy Szabolcs, de azért minden filmed fontos szereplője, mert a legjobb barátod?

– Persze, mert egy színész médium valamilyen szempontból. A rendező a saját maga meghosszabbításait keresi. Szabival mintha egy rendes párkapcsolatban élnék: vele mindig jobb vagyok. Szeretem őt nézni, röhögök vele, imádom, hogy valójában nem tud kétszer ugyanúgy elmondani valamit. Egészen különlegesen erős a jelenléte. Ez fakadhat abból, hogy nem végezte el a színművészeti egyetemet. Nincs benne olyan színházi iskolázottság, ami behatárolná, milyen formákból és technikákból dolgozik. Ösztönös, és megkockáztatom, hogy az egyik legokosabb színész. Rendkívül művelt, és az érzelmi intelligenciája extramagas. Olyan szórakoztatóan mond el egy történetet, hogy szórakozva élek mellette.

– A szereplők jó része civilekből áll. Miért szeretsz amatőrökkel dolgozni?

– Azt mondanám, ami színészet, annak minden válfaja érdekel, és mindegyikben hiszek. A filmben látható sokféle színész a legnagyobb bölényektől – Básti Juli, Cserhalmi György, Ujlaki Dénes – a kevésbé nagy filmszámokkal rendelkező profikig, Sodró Eliza vagy Fodor Anamária. Tóth Zsófinak ez az első filmes szerepe, de egy percig sem gondoltam, hogy ezt mást játssza el. Vagy ott van Polgár Tomi, akit Mundruczó fedezett fel, nem színész, de elképesztő jelenléte van, jól old meg színészi feladatokat, kiválóan instruálható. Liftszerelőt játszik, és úgy érzem, a képzett színészekből gyakran hiányzik az a fajta nyersesség, ami kell egy ilyen figurához.

– A filmben miért játszik saját nevén Cserhalmi György és Ujlaki Dénes?

– A történetben Szabi minden idők legnagyobb színészének, Szálka Sándornak a fiát játssza, és kellettek a nagy nevek, akik hitelesítették a fatert, Tyutyu és Dini.

– Az ifjabb Szálka vélhetően az apja miatt iszik.

– Igen, az apja árnyékában él, olyan típusú alkoholista, akitől rengeteget vett el az élet már gyerekkorában a legfondorlatosabb módon: annyira tehetséges volt az apja, hogy ezzel megnyomorította őt.

– A „száraz november” idején van a bemutató.

– Ez a forgalmazó Mozinet ötlete.

– Szerinted miért van szükség száraz novemberre?

– A mai világban a trendek segítenek rendszerezni az életünket és az agyunkat. Először meglepett, amikor bejött Magyarországra A száraz novembert nagyon sok ismerősöm tartja. Nem-ivóként az egész életem egy száraz november. Miért nem „száraz életet” tartunk? De aztán láttam, az emberek boldogok ettől az egy hónaptól, piciben megélik, amit nagyban egy nem-ivó függő. Teszel valamit magadért, és küzdeni meg jó. Rácsodálkozol egy hét múlva, jé, fogytam, jobban alszom, nem is vagyok olyan ideges, kevesebbet veszekszem. Ez egy véresen komoly egészségügyi játék. De olyat is hallottam, aki a száraz november kapcsán jött rá arra, hogy az alkohol nem is hiányzik neki. Meg olyat, aki csak évi kétszer iszik, akkor berúg, mert arra szüksége van. A száraz november olyan, mint az egész alkoholkérdés. Borzalmasan szövevényes, sokszínű, az emberiséget sok szálon átszövő univerzum, az életünk része.