Ha azt állítjuk, hogy jó kezekbe került a magyar irodalom egyik leghíresebb hősének animációs feldolgozása, azzal még keveset mondunk. Jankovics Marcell a hazai és az egyetemes filmművészet túlzás nélkül legendásnak nevezhető alakja volt, aki összetéveszthetetlen stílusban ültette át a magyar népmesekincset és irodalmat az animáció nyelvére. A János vitéz, a Fehérlófia, az Ének a csodaszarvasról, illetve a majd harminc éven át készülő Az ember tragédiája egyaránt szemkápráztató, letaglózó és hipnotikus szerzői víziók.

Amikor 2017-ben a Kecskemétfilm pályázaton nyerte el a lehetőséget, hogy az Arany János emlékévhez kapcsolódva sorozat formájában adaptálják a Toldit, rendezőnek nem is kérhettek volna fel alkalmasabb jelöltet nála. Jankovics már János vitézt és a Fehérlófiát is afféle mitikus hősként mutatta be, és ebbe a sorba az emberfeletti erejű Toldi Miklós is remekül beilleszthető, ahogy Arany története is alkalmas arra, hogy a magyar mondakincs különféle elemeivel és motívumaival átszőjék. A pályázat ugyanakkor akadályokat is gördített a teljes alkotói szabadság elé, mert az eredeti kiírásban megszabták, hogy az elbeszélő költemény teljes szövegének el kell hangoznia a filmben.

Menet közben sikerült lazítani ezen a kikötésen, de Jankovicsnak ezzel együtt is sokkal szorosabban kellett követnie az irodalmi alapanyagot, mint bármelyik korábbi nagyjátékfilmjében – már csak azért is, mert a megrendelés ugyanannyi epizódra szólt, mint ahány fejezetből Arany elbeszélő költeménye áll. Abban tehát biztosak lehettünk, hogy a széria – amely már 2021 januárjában elkészült, de csak Jankovics halála után került adásba – oktatási segédanyagként is megállja a helyét, az viszont nyitott kérdés volt, hogy feltehető-e majd ugyanarra a polcra, ahol a János vitéz és a Fehérlófia van.

Csákovics Lajos társrendező és kollégái az első lépést megtették ahhoz, hogy a Toldi elfoglalhassa méltó helyét az életműben: úgy döntöttek, hogy a sorozatot filmmé alakítják. A mozikba kerülő Toldi így több lett a széria epizódjainak szimpla összefűzésénél, más a ritmusa és a dramaturgiája, több jelenet kikerült belőle, és láthatóak benne olyan plusz epizódok is, amelyeket még a film kedvéért rajzolt meg Jankovics, illetve a halála után az alkotótársai.

Ami nem változott, az a történet menete és a narráció. Széles Tamás hangján elevenednek meg Arany sorai, sőt, a költő egy játékos szellemalak formájában meg is jelenik, de a többi szereplőt is Széles szólaltatja meg. A megoldás elsőre kizökkentő is lehet, pláne azoknak, akik a Disney vagy a Pixar meséin nőttek fel, és Arany ma már veretesnek ható szövegei is szolgálhatnak elidegenítő effektusként – de csak addig, amíg fel nem vesszük a tempót, és meg nem szokjuk, hogy itt bizony nem csak hallgatni kell a szöveget, de muszáj rá odafigyelni és megérteni is. Széles szerencsére hibátlan munkát végzett, úgy képes a hangjával a különféle életkorú és nemű figurákat életre kelteni, hogy közben egyikük sem megy át karikatúrába.

A történet sem hat túlzottan epizodikusnak, legfeljebb az tűnhet fel, hogy Toldi pesti kalandja arányaiban mennyivel rövidebb, mint az az út, amely a cseh vitéz elleni párbajig elvezet. A történet dramaturgiája sem éppen korszerű, hiszen, jobban belegondolva, egy olyan hősnek szurkolunk, aki nemcsak a genetikai lottót nyerte meg, de beleszületett a jómódba is, és azután sem a saját erejéből áll talpra, hogy földönfutóvá válik, hanem az anyja által küldött száz aranyból vásárolja meg a lovagi öltözetet, hogy aztán a finálé nagy ütközete is mentes legyen minden izgalomtól. És ha ez nem lenne elég,

olyan happy endet kapunk, amire még egy hollywoodi produkció is büszke lehetne,

nem elég ugyanis, hogy a diadalmas Toldit a király búsásan megjutalmazza, a gonosz bátyát pedig száműzi, váratlanul még Toldi édesanyja is megjelenik, hogy a fia nyakába borulhasson.

A Toldi persze így is hamisítatlan Jankovics-produkció, amely, ha annyira nem is merül bele a látomásos absztrakcióba, mint a Fehérlófia vagy az Ének a csodaszarvasról,

Arany költői képeit lenyűgöző vizualitással kelti életre.

A szellemes képi gegek ráadásul olyan tempóban követik egymást, hogy jó eséllyel az animéken és a YouTube-ra optimalizált meséken felnőtt fiatalabb generációkat is le tudják kötni. Több mint három éven át közel 100-an dolgoztak a produkción, és a végeredményen meg is látszik minden egyes munkaóra.

Nem tudhatjuk, legfeljebb sejthetjük, hogy ha Jankovicsékat nem köti a pályázati kiírás, akkor Arany művének dramaturgiájához is bátrabban hozzányúlnak, így viszont a film nem áll meg a saját lábán.

Irodalmi illusztráció lett belőle – igaz, annak világszínvonalú.