Magyar tűzoltós film készül, ráadásul fajsúlyos dráma, Magasmentés (munkacímen: Kelj fel és járj) címmel. A film forgatásán jártunk a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Dél-Budai Katasztrófavédelmi Kirendeltségén, vagyis a Feneketlen-tó melletti tűzoltóállomáson, ami a film egyik fontos helyszíne. Az épület régi ismerős, a közelben lakunk, nap mint nap járunk el mellette, az ott szolgáló tűzoltók jártak a kislányom óvodájában és iskolájában. Ők most is itt vannak, hiszen a forgatás alatt sem áll le a munka, ha riasztás van, akkor riasztás van. És tényleg riasztás van, az állomásról a lezárt utcán a próbák és felvételek alatt egyszer csak kilő egy tűzoltókocsi, miután a rendezőasszisztens a hangosbemondón közli mindenkivel, ez most éles helyzet.

Fésős András (Balra a nap nyugszik, Három séta, Veled is megtörténhet)) készülő filmjének hőse egy öntörvényű, magasmentő tűzoltó (Bogdan Dumitrache), aki több mint száz életet mentett már meg, ez a specialitása, de a feleségét nem tudta megmenteni. Ezt veti még mindig a szemére felnőtt fia (Börcsök Olivér), aki zugvideókat forgat a reményt vesztett emberek végső tettéről. A film 30 napon át forog olyan budapesti helyszíneken, amelyeket ritkán látni vásznon, többek között a Népszigeten, a csepeli hajókikötőben, a Magyar Rádió régi belvárosi épületében és a Szabadság híd tetején – meg persze itt, a tűzoltóságon, ahol nem túl meglepő módon

sok az igazi tűzoltó, részben azért, mert most is dolgoznak, részben azért, mert csak ők kezelhetnek minden felszerelést, amivel a filmesek dolgoznak.

Tűzoltó egyenruhában feszít Schneider Zoltán, mert ő játssza az állomás parancsnokát, és egyben a főhős, Félix barátját.

Schneidert sokat látni mostanában – lásd. A feleségem története, Hotel Margaret vagy A Séf meg a többiek -, de ez a forgatás az egyik utolsó munkája a nyáron, aztán jön a pihenés. A szerep annyiban „nehezített”, hogy a főszereplő, a román Bogdan (Spirál, Anyai szív) románul mondja fel a saját szövegét – azt még nem lehet tudni, ki lesz a magyar hangja - ő pedig magyarul reagál rá. „Eleinte nehéz volt, nekem is Bogdannak is, aki kérte is, hogy minél többet próbáljunk. Egy idő után aztán belerázódtunk a közös munkába. Az nagyon érződik, hogy ő a román újhullámból érkezve egy nagyon másik iskolát képvisel, de ez nem volt nekem teljesen új, hiszen annak idején, még az ezredforduló környékén dolgoztam román rendezőnővel, Beatrice Ranceával, aki egy közös magyar-román produkciót állított színpadra.”

A közös munka Dumitrache-val úgy megy, hogy megtanulja partnerei magyar végszavait, azok pedig megjegyzik az ő román végszavait, a történetet és a forgatókönyvet pedig mind ismerik.

Látogatásunkkor a 30 forgatási napból úgy 20 lement már, a fantasztikus összhangban dolgozó stáb jóvoltából gyorsan megy minden, egy kívülálló számára mégis lassan, hiszen mindent többször elpróbálnak, majd újra felvesznek. Viszont van egy meglepő plusz feladat is: a locsolás. A felvételek előtt gondosan fellocsolnak mindent, ami annyi kellemetlenséggel jár, hogy a vizes felszínek mindent visszatükröznek, így amikor forog a kamera, mindenkinek el kell tűnnie a környékről, nehogy látszódjon – a tükörképe.

Végül Fésős Andrástól tudom meg, miért van szükség erre a furcsa megoldásra:

Ez egy őszi film. A tervek szerint ez ősszel játszódik, őszre lett megírva, de voltak olyan problémák, ami miatt a forgatás megkezdése elcsúszott, és az volt a kérdés, hogy el akarjuk-e kezdeni a filmet, vagy későbbre toljuk a forgatást, de akkor elesünk a támogatástól.

Úgy döntöttünk, hogy elkezdjük a filmet, és sokat fogunk esőzni, most is esőzni fogunk. Ahol nagyobb szcénák vannak, háztetőn, híd tetején, ott persze elfogy a tudományunk, mert oda nem tudunk esőgépet vinni. Ott csak reméljük, hogy legalább borús lesz az idő. Persze folyamatosan követjük az időjárásjelentéseket: az elmúlt napokban például az egyik nagy zivatarban, amikor egy belső jelentet vettünk egy lakásban, egy relatíve szűk helyen, azonnal lerohantunk az utcára és forgatni kezdtünk, amikor elkezdett esni.”

Arról is kérdeztem a rendezőt, honnan jött a film alapötlete: „Az én életemben is volt ilyen, más is mesélte még réges-régen, hogy hullámhegyen és hullámvölgyön élte az életét,

és azt remélte, hogy jön egy őrangyal, aki tud rajta segíteni.

Én azt gondolom, hogy nagyon erős bennem a szociális érzékenység, és minden férfi életében van egy apa-fiú történet, ez nekem is megvolt. Azt gondoltam, hogy az igazi segítség radikális, belső döntéseken múlik.” Itt viszont kiderül, hogy a frissen és bőségesen már másodjára fellocsolt beton majdnem megszáradt, így búcsút kell vennünk Fésős Andrástól, a forgatás számára fenntartott két tűzoltó pedig újra szirénázva kikanyarodik az állomásról, mintegy aláfestésként ahhoz, hogy a viharvert főhőst utolérhesse parancsnoka az épület előtt, hogy egy kis lelket öntsön belé. Aztán jön egy új nap, és a várva várt nagyjelenet a Szabadság hídon, ahol a történet szerint annyi minden fog eldőlni – én legalábbis így okoskodok.

A Kelj fel és járj a Hartley-Merrill forgatókönyvírói versenyen második helyezést ért el, és a Berlinale koprodukciós fórumán is díjat kapott. Az egymástól eltávolodott apa-fiú újra egymásra találásának történetét elmesélő, látványos, tűzoltós mentéseket is bemutató, 589 millió forintos költségvetésű

filmben lesz újra látható Cserhalmi György egy sokat látott túsztárgyalóként,

Keresztes Tamás egy hajléktalant játszik, Keszég László egy féltékeny férjet alakít, Hegedűs D. Géza pedig dunai hajóskapitányt formál meg. A film további szerepeiben Takáts Andrea, Katona Péter, Kovács Lajos, Bánfalvi Eszter és Horváth Zorka látható. Fésős András a forgatókönyvön Maruszki Balázzsal közösen dolgozott, az alkotás képi világáért a Kincsem, A Viszkis és a Toxikoma operatőre, Szatmári Péter felel, a film vezető producere Hutlassa Barnabás (Curtiz, A Viszkis, Kincsem).