Sok helyen dőlt a papírforma az Oscar-gálán, és sokan vittek haza arany szobrot olyanok, akik nem feltétlenül érdemelték meg, és volt, aki méltatlanul ment haza üres kézzel.
Mi speciel nem számítottunk arra, hogy a Zöld könyv - Útmutató az élethez kapja a legjobb filmnek járó Oscart. Nem számítottunk rá, mert rossz sajtója volt: Cameron Diaznak most sikerült kikotyognia, hogy a rendező Peter Farrelly – igen, az idióta vígjátékok mestere, a Farrelly testvérek egyik fele! – a Keresd a nőt! forgatásán azzal szórakoztatta a stábot, hogy rendszeresen előkapta a farkát, előkerültek a társforgatókönyvíró és társproducer Nick Vallelonga rasszista tweetjei, az egyik főhős, a híres fekete bőrű zongorista Don Shirley még élő rokonai szerint a film javarészt kitaláció, ő és olasz sofőrje soha nem voltak igazi barátok. Pedig pont erről a barátságról és elfogadásról szól a film, amit a fekete közösség azért is támadott, mert itt újra egy jó szándékú fehér férfi mutatja meg egy fekete karakternek, hogy mi a helyes és mi nem.
És ebben tényleg igazuk van, itt valóban ez történik, ez egy fordított Miss Daisy sofőrje – speciel az a film is Oscart kapott -, a mi bajunk viszont az, hogy a Zöld könyv régimódi és kiszámítható, semmi egyénit, egyedit vagy rendkívülit nem mutat fel. Szépen elmondott, szerethető mese, és ennyi, szemben például a legnagyobb esélyesnek tartott Romával vagy a briliáns A kedvenccel. Persze a szkeptikusok azzal jönnek, hogy még mindig jobb, mintha a Bohém rapszódia vagy a Fekete Párduc kapta volna. Merthogy a többi jelöltet, a versenybe túl korán beszálló Csillag születiket vagy a túl sokat politizáló Alelnököt, illetve a túl dühös Csuklyások - BlacKkKlansmant senki sem tartotta igazi esélyesnek. Persze így vagy úgy, de mindenkit kárpótoltak.
A Roma lett például a legjobb idegen nyelvű film – és én még most sem értem, hogy indulhat egy alkotás két „Legjobb Film” kategóriában, ami szerintem nem fair másokkal szemben -, és a mexikói Alfonso Cuarón (Gravitáció) nem csak a legjobb rendező, de a legjobb operatőr is lett, ami egyébként egyedülálló dolog. Mint kiderült, a Netflix 25 millió dollárt költött a film Oscar-esélyeinek javítására, és ezek szerint a pénzt elég jól költötték el. Rami Malek kapta a legjobb színész díját – ő tényleg nagyszerű Freddie Mercuryként -, és a Bohém rapszódia vitte el a legjobb vágás, hangkeverés és hangvágás díját. A Csillag születik csak a legjobb dalért járó szobrot kapta meg a gálán hatalmas sikerrel élőben elénekelt Shallow-ért, az Alelnök pedig a legjobb sminknek járó díjat vitte haza a nyolc jelölésből – igaz, azt másnak nem is adhatták volna. A szintén sokat hype-olt Fekete Párducnak a legjobb zenéért, díszletért és kosztümért járó Oscarral kellett beérnie, és ez így is volt igazságos. Hogy ők mennyit költöttek a kampányra, ezt el sem merem képzelni.
Még Spike Lee is örülhetett, mert bár a Csuklyásokat mellőzték máshol, de megkapta a legjobb adaptált forgatókönyv díját, és A kedvenc készítői sem mentek haza üres kézzel. A film egyik főszereplője, Olivia Colman lett a legjobb színésznő, úgy, hogy Colmannek valójában igen kevés eljátszanivalója volt, mert nem ő számított a főhősnőnek, hanem Rachel Weisz és Emma Stone, akiket inkább a mellékszereplő kategóriában indítottak, mert ott több esélyük volt. Nem jött be a kavarás: a legjobb női mellékszereplő a nagyjából ismeretlen Regina King lett a nálunk nem vetített If Beale Street Could Talk című drámáért, maga mögé utasítva a sokkal esélyesebb Weiszt és Stone-t. A legjobb férfi mellékszereplő méltán lett Mahershala Ali a Zöld könyvért – ő három éve ennél sokkal kevesebbért kapta meg ugyanezt a díjat a Holdfényért, igaz, őt főszereplőként kellett volna indítani, de itt bejött a sakkozás.
Némi meglepetésre az egyébként remek Pókember - Irány a Pókverzum lett a legjobb egész estés animáció – ami azért volt meglepetés, mert a Disney egyre növekvő befolyása alapján a Hihetetlen család 2-t tartották a befutónak, mások pedig a Kutyák szigetét favorizálták. Vicces egyébként, hogy Mahershala Ali itt is feltűnik az egyik fontos karakter hangjaként. A legjobb egész estés dokumentumfilm a Free Solo lett, amelynek egyik rendezője, Elizabeth Chai Vasarhelyi már Amerikában született, de félig magyar, félig kínai filmes. A film egy embert próbáló szabad mászás kísérletét mutatja be a Yosemite Nemzeti Park 900 méter magas sziklafalán, az El Capitanon.
