- Mennyire szoktál a filmjeid fogadtatása miatt izgulni?

- Ennek talán most nagyobb súlya van, mint az lenni szokott, hiszen mi visszük ezt a filmet
Radnay Csillával, minket valamennyire szeretni kell, velünk kell jönni ebben a történetben, és
mivel ez az első filmes főszerepem, jobban izgulok az átlagosnál, de inkább csak várakozás
van bennem.

- Egy interjúban mondtad, hogy örülni szoktál a filmes felkéréseknek, mert pénzben is
jobbak, és mert kevés film készül. Volt már, hogy nemet mondtál ilyen megkeresésre?

- Olyan volt, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy el kellene-e vállalnom az adott szerepet, és
arra jutottam, hogy végül elvállalnám, de egyeztetés miatt végül kútba esett. Az élet sokszor
megoldja helyettem a nemet.

- Nagypál Orsi azt nyilatkozta, hogy elsősorban rád írta a férfi főszerepet. Az
„elsősorban” azt jelenti, hogy azért volt casting, hogy meg is kapd?

- Hát nem tudom, mit jelent az elsősorban, ezt majd az Orsitól kérdezd meg, én úgy tudom,
hogy rám írta, de tulajdonképpen teljesen mindegy. Én már dolgoztam Orsival, és már akkor
éreztem a bizalmat és kíváncsiságot, amivel ő egy színészhez közelít, és annál nagyobb
bizalom nem kell, mint hogy ír egy történetet, és közben én vagyok a fejében. Ez nekem
egyedi, és remélem, nem egyszeri élmény volt.

- Csillát melléd castingolták?

- Szerintem Orsi ilyen szempontból is abszolút színészbarát rendező, pontosan tudta, hogy
Csilla az egyik, akivel el tudja képzelni ezt a történetet. Például maga a film is Csillával
kezdődik, aki anyakönyvvezető egy esküvőn.

- Ekkor még eltakarja az ifjú pár…

- Nem baj, onnantól viszont végig látszik!

- Attól nem tartottál, hogy ha női szempontból látjuk a történetet, akkor te ebben egy
kicsit háttérbe szorulsz?

- Attól nem tartottam. Hosszú beszélgetéseink voltak a megcsalásról, arról, hol van ebben az
igazság, hogyan találjuk meg az egyensúlyt, hogy ne úgy tűnjön, hogy csak én árulom el
Csillát a film egy pontján, vagy csak ő csalt meg engem. Szerintem ez így izgalmasabb és
életszerűbb. Ez egy pár története, és ilyen szempontból jól próbál köztük egyensúlyozni.

- A film forgatókönyve eredetileg drámaként kezdte meg az életét, Nagypál Orsi csak
később írta át vígjátékká. Te már akkor találkoztál vele, amikor még dráma volt?

- Nem tudom, hogy mit jelent az, hogy dráma vagy vígjáték, illetve persze értem, de amikor én
találkoztam ezzel a könyvvel, azt éreztem, hogy látok egy szituációt humorral feldolgozva, de
ugyanakkor vészesen komoly az egész, amiért aztán facsarodhat is a szív, ami az én ízlésemhez nagyon közel áll. Itt a drámai elemek uralkodnak, és az élet képtelenségén nevetünk, nem egy-egy poénon. És azt lehetett érezni, hogy Orsi is szereti ezt a humort, és én akkor találkoztam a forgatókönyvvel, amikor ez már benne volt.

- Az előzetesben ez nem feltétlenül van benne, az sokkal felhőtlenebb, pajzánabb
szórakozást ígér, és ez lehet, hogy sok nézőt meglep majd.

- Nézd, a trailereknek annyira nem lehet hinni. Azokban lelövik azt összes poént, mondjuk egy
Avengers filmből minden akciójelenetet látsz, de a végső csettintést nem. Ma már ez inkább
egy instant, gyors dolog, ami minél látványosabb, minél figyelemfelkeltőbb, hogy az emberek
beüljenek rá, de nem feltétlenül az egész filmet kapod. Szerintem ez nem baj.

- Ezen a karakteren kicsit azt éreztem, hogy annyira hasonlít rád, hogy akár a saját
ruháidban is eljátszhattad volna.

- Olyan szempontból stimmel a dolog, hogy itt nem volt hendikep a karakterhez, mint például
az Intim fejlövésben a méretprobléma. Ilyen görcsök nincsenek Bálint életében, így nyilván
könnyebben mondhatom azt, hogy ez én vagyok. A ruhatárral nem feltétlenül értek egyet, én
nem tudnám például a krikettpólót felvenni, nem áll jól nekem, nem az én ízlésem, de még
rövid ujjú inget is akartak rám, amire mondtam, hogy bocs, ha nem baj, én inkább ezt nem,
egyszerűbb, ha rám adnak egy inget, és feltűröm az ujját. Ruhatárilag nem az enyém a szerep,
de jól érzed, hogy könnyebb volt közelebb húzni magamhoz ezt az embert.

- Ilyenkor mit keresel, hogy rád legyen írva a szerep, vagy hogy kihívást jelentsen?

- Életem első főszerepénél nem nagyon kellett a kihívást keresni, az adott volt. Meg kellett
nézni, hogy el bírok-e egy filmet harmincvalahány napnyi forgatáson keresztül. Azt tudom
mondani, hogy nem volt velem probléma, jól lehetett velem harminc napig dolgozni, és tudtam
inspirálni az embereket, de hogy ez milyen ívet ad ki, azt még nem tudom, mert még nem
láttam a kész filmet.

- Mennyire volt szórakoztató például egy filmbeli swinger klubban forgatni?

- Hát sok helyre eljutottam, ahová különben nem jutnék el, például a swinger klubba vagy az
urológiára - legalábbis erről a végéről kevésbé. Nem tudom, hogy a szórakoztató jó szó-e, de
mindenesetre egy izgalmas látlelet volt.

- Milyen volt a közös munka Csillával?

- Nagyszerű volt, ő egy nagyon érzékeny színésznő. Mostanában egyre inkább azt tapasztalom,
hogy a közönség és főleg a kritika részéről nagyon fontos, hogy kevésbé ismert arcokat
lásson, és az ő esetében ez határozottan igaz. Ezért külön örülni fognak, én pedig annak
örültem, hogy egy remek színésznő és egy nagyszerű partner, így mindenki boldog!

- Te, házas emberként hogyan látod a monogámia problémáját, hiszen ezt járja körül.
Nagypál Orsi sokat nyilatkozott arról, hogy szerinte az emberek nagy részénél nem
működik a dolog.

- Házas emberként azt gondolom, hogy ezen dolgozni kell, időt kell szánni a másikra és
figyelmet. Ami nagyon nehéz, úgy, ahogy élünk, márpedig az van, hogy az ember dolgozik,
aztán rohan, aztán megint dolgozik, és megint rohan haza egy kicsit. Nálunk ráadásul
nincsenek is hétvégék, nincs olyan, hogy hétvégén mindig szabad vagyok. Azóta én nem látok
ebben tisztán, mióta a szüleim negyven évi házasság után elváltak. Addig azt hittem, hogy
nekik működik, minden nyomorával együtt, de működik. Együtt öregedtek meg, aztán puff,
elváltak, amit én nem láttam, hogy benne van a fazékban. Azt látom, hogy ez egy
iszonyatosan bonyolult műfaj, és sokat kell dolgozni azért, hogy működjön.

- És a Nyitva ad erre nézve valamilyen hasznos tanácsot?

- Szerintem erre nem lehet tanácsot adni, ez mindenkinél más. A film abban lesz hasznos, hogy
a néző azt látja, hogy mások is küzdenek ezzel. Én bízom abban, hogy a film nem ad választ
erre.

- Milyen filmszerepek várnak rád még?

- Hát azért nem röpködnek. Tavaly nyáron játszottam Lakos Nóra készülő vígjátékában (A Hab
Kerekes Veca főszereplésével - a szerk.), de más most nincs, de van sorozatszerep és persze a színház!

Kritikánkat a Nyitva című filmről ITT olvashatják

Fotó: Kaszás Tamás