A Mátrix, a Mad Max - A harag útja és a WALL-E sem mai produkció, de mindegyik kiállta az idők próbáját, és mára klasszikus lett.
1. Szárnyas fejvadász (1982)
A Szárnyas fejvadász még ma is minden idők egyik legjobb disztópikus filmje. Kultikus népszerűsége alighanem azoknak az időtlen témáknak köszönhető, amelyek az ember és a gép kapcsolatát boncolgatják: ki számít igazából embernek?
A létezésbe görcsösen kapaszkodó, replikánsnak hívott mesterséges lények, akik megszöktek az űrbéli kolóniákról, hogy a Földön lehessenek, amíg le nem merülnek? Vagy az életunt replikánsvadász nyomozó,
aki az eredeti rendezői szándék szerint maga is replikáns? A Szárnyas fejvadász mesterien ötvözi egymással a futurisztikus technológiát és a nagyvárosi nyomort, a neonfényes sci-fiket és a régi fekete-fehér noirokat, olyan egyedi atmoszférát teremtve, amely még ma is párját ritkító filmélmény.
2. Mátrix (1999)
A Wachowski testvérek és Keanu Reeves ikonikus mozifilmje vitathatatlanul a legjobb disztópikus univerzumok közé tartozik. Elvégre az 1999-es első rész nagy fordulata az a megdöbbentő igazság volt, hogy
az általunk ismert világ csak egy szimuláció, mert az emberiség már rég egy gonosz kiberintelligencia tenyésztőkád-erdejében, csövekre kötve vegetál.
A rajongók körében máig kultikus népszerűségnek örvendő film a szabad akarat és az identitás kérdéseit tette meg fő témájának, de a mesterséges intelligenciával kapcsolatos mai félelmeinket (ki az ember? ki a számítógépes program?) is látnoki erővel jósolta meg. Ráadásul a Mátrixnak nemcsak a világépítése volt figyelemre méltó, de azok az innovatív akciófilmes megoldásai is, amelyek azóta is rendre visszaköszönnek ebben a zsánerben.
3. Az ember gyermeke (2006)
Alfonso Cuarón kiváló sci-fije egy kiábrándult bürokratát követ nyomon (Clive Owen alakításában), akinek nemcsak szembe kell néznie a saját démonaival, de
meg kell védenie a Föld utolsó reménységét: az egyetlen terhes nőt egy olyan világban, ami a meddőség miatt a teljes összeomlás határán áll.
Cuarón filmje már 2006-ban is fájóan pontos képet mutatott a társadalmi igazságtalanságról, és a perifériára szorultakkal kapcsolatos előítéletekről. A komor képi világa sajnos egy olyan hihető valóságot mutat be, ami eltér a sci-fi műfaj korábbi high tech disztópiáitól, és ha nem vigyázunk, akár rideg valósággá is válhat.
4. WALL-E (2008)
Ennek a Disney/Pixar mesefilmnek a mai napig releváns környezetvédelmi üzenete van, amely egyformán tanulságos és szívszorító kicsiknek és nagyoknak.
A történet ugyanis az utolsó, még a Földön maradt robotot, a magányos WALL-E-t követi nyomon,
aki fáradhatatlanul rendbe akarja tenni a szemétteleppé vált, lakhatatlan bolygónkat – egészen addig, amíg össze nem találkozik egy másik robottal, EVE-vel, akit végül követ a galaxis túlfelére. A WALL-E meseszerűen, mégis markánsan mutatja be, hogy a pazarló fogyasztói társadalmunk és a technológiai függőségünk egy ökológiai katasztrófa felé tart, és a hulladékfelhalmozás előbb-utóbb a Föld pusztulásához vezet.
5. Mad Max – A harag útja (2015)
2015 előtt valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy George Miller valaha is felül tudja múlni 1981-es kultfilmjét, a Mad Max 2-t, de végül mégis így lett.
A harag útja ugyan egy apokaliptikus pusztaságban játszódik, mégis lenyűgöző lett vizuálisan,
és a hihetetlen, akciódús autós üldözéseivel még ma, közel 10 év elteltével is kiállja az idő próbáját. A sztori nem túl acélos, de ide nem is kell több: a civilizáció összeomlása után Halhatlan Joe rabszolgasorba taszítja a túlélőket, ám egykori harcosa, Imperator Furiosa (Charlize Theron) összeáll a korábbi filmekből megismert Max Rockatanskyval (Tom Hardy), és együtt már képesek felvenni a harcot az addig legyőzhetetlennek hitt zsarnokkal.
