Az április 30-ról május 1-re virradó Walpurgis-éj a boszorkányokhoz kötődő hiedelmek és pogány eredetű ünnepek egyike az európai kultúrtörténetben. Az eredete egészen a IX. századig nyúlik vissza: 870. május 1-jén avatták szentté Valburga bencés szerzetesnővért, akihez innentől kezdve azért imádkoztak az emberek, hogy védje meg őket a pestistől és a boszorkányoktól. A XXVII. században a katolikus egyház hivatalosan is elrendelte május 1-jére Szent Valburga ünnepét, hogy ezzel is ellensúlyozza a germán eredetű Hexennacht, vagyis a boszorkányszombat nevezetű népszokást.

A legenda szerint ugyanis a május 1-re virradó éjszakán a boszorkányok összejöveteleket rendeztek az erdőkben, az akasztófáknál és a hegyekben. A boszorkányok ilyenkor bedörzsölték magukat boszorkánykenőccsel, furcsa főzeteket ittak és meztelenül nyargaltak seprűn, fekete macskán és kecskeháton. A sötét erőkkel cimboráló boszorkányok idővel az irodalomban is megjelentek: írt róluk többek között William Shakespeare, E. T. A. Hoffmann, Arany János valamint Jacob és Wilhelm Grimm is. A boszorkányok természetesen ugyanúgy átkerültek a mesekönyvek és olcsó ponyvafüzetek lapjairól a modernkori szórakoztatóiparba, mint a vámpírok, a vérfarkasok, a démonok és hasonszőrű kollégáik. Alábbi cikkünkben a legjobb boszorkányos tematikájú filmeket gyűjtöttük össze – kiváló Walpurgis-éji szórakozás lehet mindegyik!

1. Witchfinder General (1968)

Michael Reeves 1968-as rendezése egyike azon kínzáscentrikus horrorfilmeknek, melyek a megjelenésükkor hatalmas felháborodást keltettek a brit közvéleményben. Vincent Price a valóságban is létező Matthew Hopkins nevű könyörtelen boszorkányvadászt alakítja benne, aki a feljegyzések szerint az 1600-as évek közepén legalább 300 boszorkánysággal meggyanúsított személy kivégzéséért volt felelős Angliában. Price a saját bevallása szerint mindig is erre a filmjére volt a legbüszkébb, mert ez még nem a futószalagon gyártott Edgar Allan Poe-adaptációk és a Roger Corman-féle B-horrorok közé tartozott: ez a boszorkányvadász egyáltalán nem nevetséges figura, sokkal inkább egy méltóságteljes, ördögien kegyetlen vallási fanatikus.

2. Sóhajok (1977)

1977-ben az addig leginkább thriller-rendezőként és spagettiwesternek forgatókönyvírójaként ismert Dario Argento (a későbbi olasz horrorpápa) elkészített egy merőben szokatlan, művészi rémfilmet: a Sóhajok című sötét mesét boszorkányokról, gonoszságról, gyilkosságról és árulásról. A történet szerint egy amerikai nő (Jessica Harper) Németországba utazik, hogy ott egy elismert táncakadémiára járjon, csakhogy a hely egy egészen más élményt tartogat számára – a díszes drapériák takarásában ugyanis egy boszorkányszekta tevékenykedik... Az elképesztő színhasználat és a kitűnő kameratechnika segítségével a rendező egy teljesen új képi világot alkotott. De nem csupán a markáns vizualitás határozza meg ennek a filmnek az atmoszféráját, hanem a Goblin együttes instrumentális zenéje is, amely különös démoni kántálásokkal átszőtt vokális elemekkel építi fel a film mágikus miliőjét.

3. Az Eastwick-i boszorkányok (1987)

A boszorkányság filmes ábrázolása nagyban függ attól, hogy mikor és hol játszódik a film. Ha az amerikai gyarmatokon és a XVII. század végi salemi boszorkányperek idején, akkor általában egy zárt, puritán közösség a történet főszereplője, ahol a csatos kalapos elöljárók boszorkányok után kutatnak az Isten háta mögötti településen, és senki sem érezheti magát biztonságban a koholt vádaktól. Ha viszont egy boszis témájú film a modern kori Amerikában játszódik, akkor ott a boszorkányságnak már van egyfajta vámpírfilmekben megfigyelhető szexuális vonzereje – boszorkánynak lenni a hedonista amerikai felső középosztálybeli nők metaforája, akik mindig megkapják, amit akarnak. Utóbbira kiváló példa Az Eastwick-i boszorkányok, amelyben három, különféle módokon megözvegyült New England-i barátnő, a szobrász Alexandra (Cher), a csellótanár Jane (Susan Sarandon) és Sukie, az újságíró (Michelle Pfeiffer) a baráti összejöveteleik során lassan rádöbbennek: különleges képességekkel rendelkeznek. És mi másra is használhatnák jobban boszorkánytudományukat, mint hogy megidézzék az igazi férfit, mivel ebben a típusban városuk igencsak szűkölködik. Ám arra egyikük sem számít, hogy aki a hívásukra megjelenik, az maga az Ördög (Jack Nicholson).

4. Boszorkányok (1990)

„A gyerekek és a felnőttek számára is felejthetetlen filmélmény” – ezt írtuk itt a PORT.hu hasábjain Nicolas Roeg kultikus horrorvígjátékáról, amikor felröppent a hír, hogy ezt a kiváló Roald Dahl-regényadaptációt is utolérte a remake-készítési láz. A történet egy árván maradt kisfiúról szól (Jasen Fisher), aki a nagymamájához kerül Norvégiába. Egy elegáns szállodában vesznek ki szobát, ahol különös vendégek gyülekeznek: kiderül, hogy nemzetközi boszorkánytalálkozó készül a Főboszorkány (Anjelica Huston) vezetésével, aki arról tanácskozik majd a kolléganőivel, hogyan pusztítsák el a világ összes gyerekét. A groteszk, Jim Henson által kitalált boszorkánymaszkok egyszerre visszataszítóak és bolondosok, a nézőbe pedig örökre beleég a kép, amikor a boszorkányok őrülten vakargatják a csúf, nyílt sebeiket, miután levették a parókáikat. (Az új verzió végül valóban elkészült Anne Hathaway főszereplésével, és a PORT.hu kritikusa szerint nem is lett olyan rossz.)

5. Hókusz pókusz (1993)

Ez az 1993-as „Disney-horror” teljesen időtálló darab, a gyerekkel is simán újra lehet nézni bármelyik esős hétvégén. A történet főszereplői az egykor boszorkányként megégetett Sanderson nővérek, akik a '90-es évek egyik Halloween éjszakáján újra életre kelnek. Winifred (Bette Midler), Sarah (Sarah Jessica Parker) és Mary (Kathy Najimy) természetesen ott folytatják tovább, ahol 300 éve abbahagyták: gyerekhúst akarnak enni! Szerencsére a kisvárosba érkező új srác Max (akit a Dallas John Ross Ewingja, Omri Katz alakít) egy csapat talpraesett tini, egy barátságos zombi és a boszorkányok átka miatt fekete macskává változott Binx segítségével végül sikerül legyőzni a gonoszt. A kultikus boszorkányfilm rajongóinak jó hírünk van: idén érkezik a Disney+ streaming csatornára a Hókusz pókusz 2!

6. Bűvölet (1996)

Íme egy újabb tipikus „családbarát horror” a '90-es évekből, ami a Sikoly farvizein evezgetve valóságos „tiniboszorka-őrületet” szabadított el, és nemcsak az amerikai MTV-generáció körében tette divatossá a különféle jóskártyákat és szellemidézős szeánszokat, de bizony a magyarországi iskolákban is! A film Neve Campbell, Fairuza Balk, Rachel True és Robin Tunney főszereplésével készült, és négy középiskolás lányról szól, akik különleges képességüktől feltüzelve kipróbálják a fekete mágiát, amelynek segítségével egyre durvább dolgokat hajtanak végre… Pár éve egyébként készült belőle egy remake is Bűvölet – Az örökség címmel, de az már valahogy nem tudta hozni a '90-es évekbeli tinihorror életérzést, mint a kultikus előd.

7. Ideglelés – The Blair Witch Project (1999)

Found footage, azaz olyan filmek, amelyek úgy festenek, mintha egy megtörtént esemény felvételeit találták volna meg, már korábban is léteztek, gondoljunk csak a hírhedt Cannibal Holocaustra, de az Ideglelés volt az, ami elhozta a fillérekből leforgatott, kasszarobbantó horrorfilmek máig nem múló divatját, örökre megváltoztatva ezzel a filmgyártást. Az 1999-es The Blair Witch Project abszolút valós események hiteles felvételének volt eladva. Eszerint 1994 októberében három főiskolás belevág, hogy filmet csináljon a hírhedt blair-i boszorkányról, akinek szelleme állítólag 200 éve kísért a környéken. A három fiatal nyom nélkül eltűnik az erdőben, ám a kamera egy év múlva előkerült, benne a hátborzongató filmfelvétellel...

A gyártók mindent elkövettek, hogy átverjék a nézőket: netes portálokat, fórumokat szórtak tele olyan tartalmakkal, amelyek azt bizonygatták, hogy a blair-i boszorkány egy létező legenda, és az átok korábban is áldozatokat követelt.

A forgatócsoport eltűnését is álhírekkel erősítették meg – hiszen a film koncepciója tényleg az volt, hogy úgy találták meg a kazettát, ami rögzítette a boszorkány nyomában járó stáb utolsó napjait. A trükk bevált: a reklámhadjárattal együtt félmillió dollárba kerülő film 248 millió dollárt kaszált, és számos folytatást élt meg.

8. A boszorkány (2015)

New England, 1630. Az elkötelezetten keresztény pár, William (Ralph Ineson) és Katherine (Kate Dickie) egy áthatolhatatlan vadon szélén él öt gyermekével. Amikor egy napon rejtélyes körülmények között eltűnik újszülött fiuk, és a termés is odalesz, a házaspár egyre inkább egymás ellen fordul... A boszorkány című kanadai-amerikai-angol-brazil horror egy önmaga félelmeiben és aggodalmaiban felőrlődő, ezáltal a gonosznak áldozatul felkínálkozó család vérfagyasztó portréja. Robert Eggers rendező minden egyes beállításában feszültséget teremt, de ritkán támaszkodik a klasszikus ijesztgetésekre vagy a vér látványára, inkább mesteri vágásokkal dolgozik. A végeredmény pedig olyan, mint egy lázálom, amelyben tort ülnek a legősibb érzelmek – a vágy, az éhség és a kapzsiság.

9. Sóhajok (2018)

Az 1977-es Sóhajok remake-je 1977-ben játszódik. A fiatal amerikai lány, Susie Bannion (Dakota Johnson) Berlinbe utazik, hogy csatlakozhasson a méltán híres Markos Tanz Companyhoz. Megérkezésekor a tánctársulat egyik tagja, Patricia (Chloë Grace Moretz) titokzatos körülmények között eltűnik. Susie ott tartózkodása idején rengeteget fejlődik a társulat vezetőjének, Madame Blanc-nak (Tilda Swinton) irányítása alatt. A próbák során azonban összebarátkozik egy táncossal is, aki azt gyanítja, hogy a vezetőség valamiféle sötét titkot rejteget...

10. Juliska és Jancsi (2020)

Hänsel és Gretel, vagyis ahogy mi ismerjük, Jancsi és Juliska története az egyik legismertebb Grimm-mese. Az erdőben bóklászó, és a hazatalálás érdekében kenyérdarabokat elszóró testvérpár, no meg a mézeskalács házikóban lakó gonosz boszorkány ma már az egyetemes popkultúra része, aligha akad olyan ember, aki gyerekkorában ne halott volna róluk. Oz Perkins (akinek az apja nem más, mint Anthony Perkins a Psychóból) művészfilmes igényességgel kivitelezett horrorverziójában Gretel (Sophia Lillis) egy 16 éves, koravén kamasz, akinek meghalt az apja, az anyja pedig ön- és közveszélyes őrült, ezért a lány a kisöccsével (Samuel Leakey) együtt inkább nekivág a veszedelmes erdőnek, ahol egy vénasszony éldegél egy kunyhóban. Az idős hölgy (Alice Krige zseniális alakításában) terített asztallal és puha ággyal várja a gyerekeket, ám ahogy telik-múlik az idő, egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy Gretelnek szívesen megtanítaná a boszorkányság minden csínját-bínját – de annak meg is kéri az árát! Ahogy azt pár éve itt a PORT.hu hasábjain is megírtuk, ez a film nemcsak a hangulata és a kép világa, de a zenéje miatt is igen különleges csemege, amit vétek kihagyni!

(via Pastemagazine.com)