A Taliándörögdön élő Szőke András igazi reneszánsz ember: sajátos stílusú underground filmes, író, rendező, színész, masszőr, terápiás központot tart fent, gyógynövényes szappanokat gyárt, stand-upol és a Művészetek Völgyének egyik központi alakja. Ma 56 éves.
Roncsfilm
Noha korábban már rendezett három filmet, amelyekben szerepelt is, Szőke András korai karrierjének talán legismertebb alakítását Szomjas György 1992-es kultfilmjében nyújtotta. Megindítóan hozza a borzalmas szegénységben, nyomasztó körülmények között és kilátástalanságban élő Kisjuhász Béla házmestert ("Béla én vagyok."). Később többször is játszott hasonló karaktert, a megtört kisembert, szívszorítóan hitelesen - ha bolondozik is, mindig valami mélységes szomorúság van a szemében.
Két éve felröppent a hír, hogy folytatnák a filmet, és bár azóta nem hallani erről, már maga a szándék sem túl jó ötlet. A Roncsfilm tökéletes látlelete volt a "nyolcker" életének, és noha a környék utcáit járva a szegénység és a lecsúszottság ma is ugyanúgy látványos, a modern Budapest egyre kisebb területre szorítja vissza - az egyik meghatározó helyszín, a Gólya Presszó is hónapokon belül költözik, miután körbenőtték az irodaépületek. A folytatás ellen továbbá az is szól, hogy a sokat idézett klasszikusok kései továbbgondolásai általában elég rosszul sikerülnek - lásd Macskafogó 2.
Európa Kemping
Saját filmjeit leginkább azzal lehetne jellemezni, ahogyan az 1999-es Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetelében a "történelmi" korban játszódó jeleneteket a pusztán talált fakamerával rögzítik: rendkívül alacsony költségvetésű, barátokkal gyorsan leforgatott alkotások, amelyekben ha van is történet, az pusztán másodlagos. Szőke filmjei sokszor nélkülözik a (klasszikus) dramaturgiát, rengeteg a rögtönzött jelenet, a kiragadott párbeszéd, sztorizgatás, és éppen ezek miatt válhattak kultikussá - bár kései filmjei olykor belefulladnak az önismétlésbe.
Harmadik rendezésében, a krimi-vígjátéknak álcázott tipikus Szőke-filmben, az Európa kempingben csupán mellékszerepet alakít, de a legemlékezetesebb jelenetek hozzá fűződnek. Ő Abhandzara Ottó, azaz a kábé semmilyen nyelven sem tudó "baráti országbeli".
Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája
Dárday István és Szalay Györgyi 1993-as filmje valójában nem jó, mert a rendszerváltás utáni Magyarországot bemutató "üzenet" az egész országon végighurcolt óriástévével túl direkt, és a történet is szétesik egy idő után, hogy eltűnjön a semmiben, akárcsak a főszereplők. Szőke azonban csodálatos alakítást nyújt. Apró nevezetű karaktere szinte ugyanaz, mint a Roncsfilm Bélája, azaz a megalázott, megtört, szegény melós, mégis, itt valahogy mellbevágóbb - az alábbi, megindító jelenet a film csúcspontja.
Badár
Badár Sándor Szőke András állandó fegyvertársa, olyanok együtt, mint Mucsi Zoltán és Scherer Péter, csak ők nem váltak unalmassá. Az alábbi részlet a 2008-as Papírkutyákból van.
Reklámfilmek
A 2000-es évek végén a párost a szélesebb közönség is megismerhette: visszatérő szereplői voltak az Esti Showdernek, majd egy népszerű reklámsorozatot is forgattak velük. A szerepe után sokan csak Szőke kapitánynak hívták akkoriban a humoristát (nevezzük most annak), aki ezekben a kis szkeccsekben feltalált mindent és jóárasított. Ez volt az az idő, amikor ketten együtt és külön-külön is szép lassacskán vérbeli stand-uposokká váltak.
