Sokáig emésztettem magam azon, mit is láttam valójában. Nem lehet, hogy ennyire vak volnék, hogy nem veszem észre, mit is akart ezzel az egész maszlaggal Scott Walker forgatókönyvíró/rendező. Valójában ez egy antihorror, csak gyanítom, nem ez volt vele a cél. Ennyire érdektelen, feszültségmentes jeleneteket még nem láttam horrorfilmben, a hangulatteremtés szemináriumról meg valószínűleg ellógott a rendező, mert egy telefonkönyvben több élet van, mint ebben a filmben.

Pedig alapvetően egész jól indul a történet: a hetvenes években járunk, központi szereplőink egy család (apa, anya, kislány), akik nagy nehézségek árán vezetnek egy állatkereskedést. Ráadásul a nő, Jules (Luciane Buchanan) még konyít is valamit a biológiához, a férfi, Ben (Matt Whelan) inkább az elromlott vízszűrőt szerelgeti. Jön is az első klisé, a titokzatos rém létének megalapozása egy valódi élőlénnyel: anyuka kiselőadást tart a lányának, Reiának (Zara Nausbaum) az axolotl-okról. Ez a fura kinézetű kétéltű a halál és az újjászületés kutya formájú, azték istenéről kapta nevét. Eddig jó, kíváncsian várjuk, mi sül ki ebből, pláne, hogy kiderül, a fater örökölt egy házat az édesanyjától, amiről eddig nem is tudott. Anyuka nemrég halt meg, élete nagy részét elmegyógyintézetben töltötte, miután a férje és kislánya vízbe fulladt. Legalábbis ez a hivatalos verzió. Szóval van itt családi titok rogyásig, uccu, felkerekedik a kis család, hogy megnézze a pecót.

Meg is érkeztünk az első motívumhoz, amiben Walker becsülettel felmondja a leckét, ám hatás az nuku.

Elölről gaz nőtte, bedeszkázott ajtók, hátul viszont csodás panoráma a tengerpartra – ez az örökség, amitől borzongni kéne, de sajnos nem vált ki semmit.

Maximum elgondolkodik az ember, hogy

• egy: miért nem téma a bedeszkázott ajtó, miért a világ legnyilvánvalóbb dolga, hogy csak úgy letépik, és uzsgyi be?
• kettő: egy olyan helyen, ahol évek óta nem járt senki, ráadásul az erdő közepén van, miért természetes, hogy mindenfajta takarítás nélkül ott alszanak a gyerekkel?
• három: ha a fenyegetés a házon kívül volt, miért nem belülről deszkázták be az ajtót és az ablakokat?

Utóbbi kérdéssel el is jutottunk oda, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben, előkerülnek Ben anyjának régi naplói, amikből feltárul a múlt, amit nagy szerencsénkre mi is láthatunk, valami oknál fogva kékes filterrel megküldött képsorokon. Az igazi titkot viszont a ház melletti vízakna rejti, ami valójában egy ciszterna és egy barlangrendszer, ami ki tudja, milyen hosszan húzódik a ház alatt. Gyakorlott horror-rajongó már dörzsöli is kezét, hogy jól van, a ház nem sikerül valami parára, de majd a barlangrendszer, az biztos halálra rémít.

Hát, egy nagy túrót!

Pedig még a vizet is megnyitják benne, ami valamilyen forrásból érkezik, bár többet nem tudunk meg róla. Szóval áll a víz az aknában, és a család ekkor konstatálja, hogy valamit felébresztett, valami be akar jutni a házba. Azonban

• egy: az sosem derül ki, hogy mi a fészkes fenéért aludtak a lények addig, míg a család meg nem érkezett, mivel állítólag az ő jelenlétük ébresztette fel őket
• kettő: egyáltalán mi a céljuk a lényeknek, miért akarnak bejutni a házba, és miért marnak halálra minden arra járót
• három: gondolom, mindenki arra számított, hogy a biológus anyuka majd kiderít pár okosságot róluk, ha már az állatkereskedésben olyan eszes volt, és az akna mélyén találtak egy fejletlen példányt, de á, dehogy! Egyetlen dolgot tud felhasználni ellenük, hogy bőrlégzéssel lélegeznek, így a klór (vagy lúg, vagy öblítő, vagy nem tudtam rendesen kivenni miféle háztartási kutyafüle) marja őket, mint a veszedelem. Aztán meg mit csinál? Szétlocsolja a vízben, ahol élnek, és nem történik semmi.

Van ugyanis a film végén egy piszok lassú, eléggé fantáziátlan és minden izgalomtól mentes, cserébe kellőképp elnyújtott leszámolás. Előtte párszor rémisztegetnek a lények, van egy kis véres gyilok is (pár mellékszereplőt kóstolnak meg), de ezeken se nagyon rezzenünk össze. Ahogy a lények kinézete sem valami félelmetes, pláne, nem egyedi: olyan, mintha a Stranger Things Demogorgonja megkapta volna az Alien-filmek Xenomorph-jának nyálelválasztását és kattogó hangját. Emellé az is elhangzik, hogy szegényke vak, szóval várnánk egy kis Hang nélkül-féle néma feszültséget, de ennek nyoma sincs.

A mélyben tényleg egy csomó mindent beígér, aztán fityiszt mutat.

Ilyen a már említett barlangrendszer is, amit én személy szerint veszettül vártam, hogy legalább, ha már ez a címe (magyarul ugye A mélyben, angolul pedig The Tank, vagyis víztározó, ciszterna), biztos ott lesz majd a tutiság: bolyongunk a járatokban, mint A barlang című 2005-ös horrorban, amiben szintén a mélyben portyáznak a furcsa lények.

Minden klausztrofóbiást megnyugtatok: nem fedezik fel hőseink a járatokat, maradnak a vízaknában, és akár a MacGyver önképzőkör tagjai, megpróbálják műtrágyával berobbantani a ciszternát. Ezen a ponton vált egészen világossá, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a filmmel, és nem elsősorban azért, mert Walker onnan bugázta össze a sztorit és motívumokat, ahonnan nem szégyellte, hanem mert nem tud mit kezdeni velük. Ügyetlenül, esetlenül használja őket, és teljesen nyilvánvaló, hogy

Scott Walker, bármennyire igyekszik, nem lesz horrorfilm-rendező, még akkor sem, ha ezt kéri karácsonyra.

csak, hogy valami jó is legyen itt

Hang nélkül 2 – Nahát, egy baromi jó folytatás!

Az első rész is remek volt, az amerikai jegybevételekből pedig már sejteni lehetett, hogy a folytatás sem sikerült rosszul, de még ehhez képest is nagyon kellemesen csalódtunk!

Tovább

Láttam én már trashfilmet, szeretem is, de A mélyben még annak a kritériumnak se felel meg, hogy olyan vacak, hogy már vicces. Ez a film egész egyszerűen semmilyen, mint egy esős nyaralás a tengerparton.