A Slashfilm nemrég indult, igen szórakoztató, Pop Culture Psych Profile című cikksorozatában valódi szakértők segítségével elemzik ki lélektanilag a fiktív karaktereket vagy főgonoszokat – korábban a Stranger Things Vecnája feküdt a képzelt kanapéra, most pedig a Top Gun és nemrég bemutatott folytatása, a Top Gun: Maverick Tom Cruise által alakított főhőse volt soron, akinek a megfejtéséhez a honlap újságírója Dr. J. Scott Jordant hívta segítségül (nagy előnyt jelent, hogy Jordan korábban szintén az amerikai fegyveres erők kötelékében dolgozott).

A páciens: Pete „Maverick” Mitchell százados

A Maverick hívójelű pilóta jelenleg századosi rangban szolgál: tesztpilótaként és alkalmi oktatóként tevékenykedik. Az évtizedek során elvileg már parancsnoki rangra kellett volna vinnie, de ő rendületlenül ellenállt az előléptetésnek, hogy ne kényszerüljön íróasztal mögé, és folytathassa a repülést. Mitchellnek érettebb korára sem szűntek meg az engedelmességgel kapcsolatos problémái, azaz nem szívesen hajt végre parancsokat. Ezenkívül feldolgozatlan gyásszal küzd, mind apja, mind az első filmben elhunyt barátja, Nick „Goose” Bradshaw miatt. Ennek ellenére továbbra sem kerüli a kockázatot.

Dr. Jordan szakvéleménye szerint Maverick alapvetően extrovertált figura, ami nem lenne feltétlenül baj, de a hadseregben azért okozhat gondokat.

„Sosem volt introvertált, még mindig extrovertált személyiség, de azért láthatóan lenyugodott egy kissé,

és elmélkedőbbé vált az élettel kapcsolatban, gyakrabban reflektál saját tetteire. Ugyanakkor továbbra is lelkiismeret-furdalással küzd Goose halála miatt, amit átörökített Goose fiára, Bradley „Rooster” Bradshaw-ra is: vele szemben azért érzi rosszul magát, mert négy évig nem engedte bejutni az akadémiára” – véli a pszichológus.

Alapvető személyiségjegyek

Maverick fiatal pilótaként szinte már rutinszerűen szembement a tekintélytisztelettel, sosem tudta, mikor kell inkább befogni a száját, nem engedelmeskedett a parancsoknak, csak csinálta a műsort a repülőgépével, és persze minden buliban benne volt. Társa halálát követően azonban megváltozott, és ma már nem csatlakozik a fiatalabbakhoz az éneklésnél vagy egyéb szabadidős tevékenységekben. Dr. Jordan szerint fontos látnunk: annak ellenére, hogy egy extrovertált személyiségről van szó, Maverick nem nárcisztikus, azaz nem akar mindenáron a középpontba kerülni. Határozottan fejlődött a jelleme az évek során, és érzi, hogy ennyi idősen már nem állna jól neki, ha az ifjoncokkal bolondozna.

Mozgatórugók

A figura legfőbb lélektani mozgatórugója a már említett gyász és lelkiismeret-furdalás, amit Goose halála miatt érez – ezt pedig nem kizárólag az táplálja, hogy azt hiszi, köze volt a navigátora balesetéhez, hanem sokkal inkább az, hogy ismeri az egész családot. Ezért ígérte meg Rooster anyjának, hogy nem engedi, hogy a fiút előléptessék. Maverick úgy érzi, Goose, felesége és fia miatta nem lehettek a továbbiakban egy család, ráadásul ő maga is még mindig gyászolja a barátját. „A gyászra nem létezik semmiféle kezelés, amitől megszűnne.

A gyász így működik. Nem tűnik el. Megtanulsz együtt élni vele.

Ráadásul amikor összehozza az élet Goose fiával, az egész élmény újból felkavarodik benne” – magyarázza Dr. J. Scott Jordan.

Mindemellett ott vannak még a férfinak az apja halálával kapcsolatos érzései. Szintén pilóta apja egyik pillanatról a másikra tűnt el Maverick életéből, így a fiúnak egyrészt nem állt rendelkezésére egy épkézláb apafigura (ezért is hajszolja mindig az adrenalindús kalandokat és keresi a kockázatot), másrészt nem tudott egészséges úton leválni a szüleiről. Apja halálának pontos körülményeit ráadásul évtizedekig titkolták Maverick elől, ezért alakult ki lázadó személyisége – kicsit úgy, mint amikor az örökbefogadott gyerekek előtt titkolóznak, ami miatt rebellissé válnak.

A diagnózis

Dr. J. Scott Jordan szakvéleménye szerint a hadseregben gyakran el kell nyomni a saját jellemvonásainkat a csapat érdekében. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen le kéne építeni a személyiségünket, csak azt, hogy áldozatot kell vállalni, nemcsak a haza védelme miatt, hanem azért is, mert a saját életünkön kívül mások élete is a tét. Harci vagy kiképzési környezetben az individualizmus nem sok jóra vezet (otthon, családi vagy baráti körben azonban persze bárki kibontakozhat), így Jordan vezetőként nem szívesen látna egy olyan embert a csapatában, mint Maverick – vagy legalábbis erősen rajta tartaná a szemét.

Hősünk ugyanis még mindig túl sok kockázatot vállal, és

kiemelkedő tehetsége ellenére nem egyértelmű a válasz a kérdésre, hogy vajon jobban vagy rosszabbul jár a közösség vele, hiszen sok káros hatással is jár a tevékenysége.

Akciói ugyan sok ember életét mentették meg, de olyan harci helyzetekben, amikor sok mindent kell mérlegelni, nem feltétlenül egy időnként nárcisztikus viselkedésre is hajlamos extrovertált személyiség a legjobb választás.

Maverick ugyanakkor hatalmas fejlődésen esett át fiatal éveihez képest, és a film végére úgy tűnik, a gyászmunkát is elvégezte.

(via Slashfilm)