Egy éve, sőt, még fél éve is baromira haragudtam volna egy ilyen filmre, a középszerű komikusokra, a gyenge sztorira és az infantilis poénokra és főleg arra, hogy ezeket rendre olyan komoly kérdések felületes pedzegetésével szokták eladni, mint a bevándorlás, a vallási, faji és/vagy vallási identitás vagy a férfi és női szerepek felcserélődése. A magyar forgalmazók szerencsére – á, csak vicceltem, a fenét szerencsére – annyi olcsó no name francia vígjátékot hoznak be hónapról hónapra, hogy kicsit belefáradtam, belekoptam, felteszem a kezem, és azt mondom, mostantól csak arra leszek dühös, ami kifejezetten szar, már elnézést a kifejezésért. A jó hír az, hogy a Hozzám jössz, haver? című álmeleg komédia nem kifejezetten szar.

Hogy mi az az álmeleg? Amikor heterók úgy csinálnak, mintha melegek lennének, hogy elérjenek valamit. Jelen esetben munkavállalási engedélyt. Egy kis marokkói faluban ugyanis mindenki beleadott a közösbe, hogy Yassint el tudják küldeni Párizsba építésznek tanulni, hogy majd visszatérve a köz javát szolgálhassa, amolyan kölcsönösségi alapon. A srácnak jól megy az egyetem, a legfontosabb vizsgájáról azonban lemarad, mert a rossz haverok leitatták: ugrik a tanulóvízuma, a csaját pedig szégyenében ejti, és, hogy ne kelljen megszégyenültem hazamennie, kényszermegoldáshoz folyamodik. Megkéri egy új haverját, a link, munkanélküli, de jópofa Fredet, kössön vele névházasságot. Az bele is megy a dologba, így legalább nem kell elvennie követelőző barátnőjét. Meg is oldódnának a dolgok, ha a bevándorlási hivatal egyik tisztviselője nem kezdene nyomozni utánuk.

A többi már tökéletesen kiszámítható és borítékolható. Naná, hogy előkerül a volt barátnő, csak még szebben, naná, hogy a srácoknak szügyig bele kell gázolniuk a melegkultúrába, ami naná, hogy elképesztően közhelyes – pedig az egyik szereplő még mondja is a többinek, hogy a melegek nem mind olyanok, mint a Village People -, és naná, hogy lesz olyan, akiről kiderül, hogy igazából a férfiakat szereti. És előkerül pár műbráner is, mert ezek itt ilyen poénok, nem kereszténydemokrata politikusoknak valók, vagy legalábbis nem a munkaidejükben. Meg ilyenek, amik így együtt nagyjából kiadnak egy közepes, jellegzetesen francia vígjátékot, és akkor megint kesereghetnék egy sort, hogy mi lett az egykor oly pompás és dicső francia filmgyártással, de nem tudom, mi lett. Elszürkült, vérét vesztette.

A Hozzám jössz, haver? mégsem teljesen pocsék, csak hát nem túl erős. Legalább szimpatikus a főhőse, a rendezést is bevállaló Tarek Boudali, és legalább kellemesen idióta a másik főszereplő, Philippe Lacheau, aki kicsit úgy néz ki, mint Puskás Peti három hétnyi tömény influenza után, plusz egy kis David Guetta beütés. Ők ketten már játszottak együtt az Alibi.com című, ennél azért nagyságrendekkel gyengébb vígjátékban, szóval aki szerette őket abban, az szeresse őket ebben is. És igen, van szó arabokról, melegekről, bevándorlásról, multikultiról, de valószínűleg még a készítők sem várják el azt, hogy minderről pont ennek a filmnek az apropóján gondolkodjunk mélyebben el.

Értékelés, 6/10