A legnevesebb filmes szaklap, a Variety új felmérésében megfejtette az Oscar-díjas filmek titkát.
A site elemzése szerint az Oscar történelmének első 72 évében, azaz 1927 és 1999 között még csak mindössze 14 igaz történeten alapuló alkotás, azaz a jelöltek 19 százaléka nyerte el a legjobb filmnek járó díjat, míg a XXI. században ez az arány 33 százalékra nőtt. Idén például a négy színészi kategóriából háromnak a győztesei, azaz Rami Malek (Bohém rapszódia), Olivia Colman (A kedvenc) és Mahershala Ali (Zöld könyv) is olyan produkcióból kerültek ki, amely megtörtént eseményeket dolgozott fel. A legjobb film díjára jelölt nyolc filmből pedig hat volt igaz történetet bemutató alkotás (köztük a végső győztes, a Zöld könyv is).
Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a fesztiválkedvencek között egyre több a valós eseteken alapuló alkotás, és ez a növekedés egyre nagyobb, hiszen habár a következő Oscar-gála jelöltjeit még nem hirdették ki, már tudni lehet jó pár címet az esélyesek közül, és szinte felsorolni is képtelenség, mennyi közülük a megtörtént eseményt dramatizáló mű (például az Egy kivételes barát, a Botrány, a Dark Waters, A nevem Dolemite, Az aszfalt királyai, Az ír, a Judy, a Midway, a Richard Jewell balladája vagy A két pápa).
Ha pedig a megtörtént események kategóriát kiterjesztjük az önéletrajzi ihletésű filmekre is, további címeket kapunk, hiszen ilyen például Almodóvar Fájdalom és dicsősége vagy a Noah Baumbach rendezte Házassági történet is, szintén egy-egy Oscar favorit.
„Mennyi az esély rá, hogy a pályám során valaha is még egyszer az általam alakított karakter instruáljon?”
– jegyezte meg ezzel kapcsolatban nevetve a Fájdalom és dicsőség főszerepét alakító Antonio Banderas (bár ha a Variety elméletét vesszük alapul, akkor éppenséggel nem is olyan kicsi).
A Variety szakértői az önéletrajzi ihletésű munkák térnyerésének okára tudják a választ: míg az erős hollywoodi stúdiórendszer idején még csak a(z Amerikához viszonyított) tengerentúlon alakult ki olyan erős szerzői filmes rendszer, ami kitermelte az ilyen műveket (400 csapás, 8 és fél, Amarcord stb.), addig a rendszer fellazulásával egyre több önéletrajzi film született az Egyesült Államokban is, George Lucas Amerikai graffitijétől kezdve a Bob Fosse-féle Mindhalálig zenén át Greta Gerwig Lady Birdjéig.
A nem önéletrajzi, csupán megtörtént eseményeket alapul vevő alkotások boomját illetően azonban mindenki tanácstalan. Annál is inkább, mivel ezzel kapcsolatban ambivalens, a szeretet és a gyűlölet határán egyensúlyozó viszony figyelhető meg, hiszen a bloggerek és a kritikusok minden évben szétcincálják ezeket a filmeket, és végigveszik, mi minden nem stimmelt bennük a valósághoz képest. A hibákat vadászó kukacoskodók számára a közelgő Oscar-gála esélyesei közül Quentin Tarantino Volt egyszer egy… Hollywoodja azonban végérvényesen megadja a csattanós választ.
(via Variety)
