A Herkulest is elérte a remake-őrület.
Kevés olyan rendező van, akinek hepehupásabb lenne a karrrierje, mint Guy Ritchié: a kilencvenes évek végén A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsővel és pláne a Blöffel rögtön kultfilmeket alkotott, ám a brit fenegyerek hamar lejtmenetbe kezdett, hogy aztán olykor-olykor visszatérjen, de első két filmjének varázsát nem tudta megismételni, legfeljebb jobbb-rosszabb utánérzéseket készített. Robert Downey Jr. Sherlock Holmes-ával aztán beköszönt a blockbusterek világába, aminek anyagi megkoronázása az Aladdin több, mint egymilliárd dollárt besöprő élőszereplős változata volt.
A Disney meghálálta a sikert, ugyanis Ritchie bízták az 1997-es Herkules feldolgozását. A film producerei a Bosszúállók nagyszabású fináléjának rendezői, a Russo testvérek, akik a forgatókönyv első változatának megírására Dave Callaham (Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája) akcióspecialistát kérték fel, de további írók is csatlakozni a projekthez.
A Disney sorra gyártja az élőszereplős remakeket, illetve folytatásokat/előzményeket. A sort Tim Burton Alice Csodaorzságbanja indította el, majd jött a Demóna, az Oroszlánkirály, A dzsungel könyve, Mulan, az Aladdin, a Dumbo, a Szörnyella, a Szépség és a Szörnyeteg, a Barátom, Róbert Gida, a Disney+-ra készült Susie és Tekergő, és úton van a Hófehérke, a Pinokkió és A kis hableány élőszereplős feldolgozása is.
Az eredeti, 1997-es Herkulest Ron Clements és Jon Musker rendezte, a címszereplő hangját Tate Donovan, míg Hádészét James Woods kölcsönözte. Nem világos, hogy az újragondolása megtartja-e az eredeti musical elemeit, de mivel gyakorlatilag egy akcióvígjátékról van szó, kétségkívül jól áll majd Ritchie-nek.
