Miért olyan értékes egy Kandinszkij festmény, miről mesélnek Malevics képei és miért volt olyan nagyszerű fotográfus Rodchenko? A modern művészet egyik legizgalmasabb irányzatát mutatja be egy új dokumentumfilm.
A művészet templomai" ismeretterjesztő sorozat következő epizódjában Oroszország történelmének és művészettörténetének egy rövid, ám annál jelentőségteljesebb szegmense, az 1917-es orosz forradalom és az orosz avantgárd korszak tárul fel, ritkán látható archív felvételek, műelemzések és szakértői interjúk segítségével. A Moszkvában, Szentpéterváron és Londonban forgatott, merész és izgalmas dokumentumfilmben olyan művészek életét és munkásságát ismerhetjük meg - műveik elemző bemutatása mellett leszármazottaik személyes beszámolóiból - mint Chagall, Kandinszkij, Malevics és még sokan mások.
Az Állami Tretyjakov Galéria, az Orosz Állami Múzeum, az Ermitázs és londoni Királyi Művészeti Akadémia közreműködésével készült film egykor betiltott remekműveket mutat be, amelyek ezidáig csak ritkán léphették át Oroszország határait. Úttörőket, akik küldetésüknek tekintették, hogy egy Új Művészetet alkossanak egy Új Világnak (erre utal a Forradalom: Az orosz avantgárd eredeti címe: New Art for a New World). Bár az utópisztikus irányzatot, amely a festészet mellett a fotográfiát, az alkalmazott grafikát, a szobrászatot, a költészetet és a színházat, sőt, még a filmművészetet is magában foglalta, alig 15 év után eltiporta a sztálini diktatúra, az orosz avantgárd a mai napig mély és fontos befolyást gyakorol a művészeti mozgalmakra. Arról nem is beszélve, milyen csillagászati összegeket kérnek ma már egy orosz avantgárd műért a piacon!
A veterán rendezőnő, Margy Kinmonth – aki egyben írója és narrátora is filmjének – nagyszerű munkát végzett mind a történelmi körülmények és a társadalmi környezet felvázolásával, illetve az avantgárdon belüli egyes irányzatok és irányadók bemutatásával, hiszen a „mozgalom” csak kívülről tűnik egységesnek. Malevics szuprematizmusa, Rodchenko és Sztyepanova konstruktivizmusa, vagy Kandinszkij absztrakciója ugyan rokonai egymásnak, mégis külön-külön utakat és felfogást képviselnek, nem beszélve például Chagall szürrealizmusáról. A film legfőbb erőssége az, ahogy a művészeten keresztül mutatja meg, hogy lett a kezdeti forradalmi utópia szabadságából a lenini pragmatizmus, majd a sztálini elnyomás, miként formálta ez az alkotást és az egyes művészek sorsát – akik közül volt, aki a Gulágon végezte, volt, aki az emigrációban dicsőült meg. És van, akinek áhítattal ejtik ki a nevét a műértők, és biztosan van, akiről ebben a filmben fogunk először hallani.
