Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb kemény fickónak nem a szája, hanem inkább a keze és a fegyvere jár az akciófilmekben. De vajon miért?
A Far Out online filmes magazinban olvasható eszmefuttatás szerint a jelenség még Clint Eastwood Dollár-trilógiájára vezethető vissza: az Egy maréknyi dollárért, a Pár dollárral többért, illetve A Jó, a Rossz és a Csúf című spagettiwesternekben az általa játszott karakter alig szólalt meg. Ezt láthattuk később megismétlődni az olyan ikonikus akciófilmekben, mint például a Rambo vagy a Mad Max.
A hagyományokhoz pedig az olyan modern, szinte azonnal kultikussá vált filmek is csatlakoztak, mint a Drive – Gázt! vagy a Jason Bourne- és a John Wick-franchise darabjai. Az egyetlen fontos kivétel talán az akciófilmes történelemben Bruce Willis John McClane-je a Die Hard-mozikban, aki folyamatosan frappáns egysorosokkal kommentálja az akcióit – ezzel egyértelműen az akcióvígjáték felé terelve a műfajt.
![](https://media.port.hu/images/001/636/284.webp?830476717)
Ezen ars poetica szerint ugyanis egy kemény fickó helyett egyrészt a tettei beszélnek, másrészt az akciókomédiáknál azt láthatjuk, hogy a vicces beszólások azért vannak beleírva, hogy csökkentsék a feszültséget – a kőkemény akciófilmekben azonban nincs ilyen szándék.
A némaságnak ezenkívül az atmoszférateremtésben és a karakterábrázolásban is fontos szerepe van, a keveset beszélő hősöket ugyanis körbelengi egyfajta titokzatosság. Ehhez jön hozzá, hogy aki sokat beszél, az ezzel elvonja a saját figyelmét is, ráadásul gyakran elárulja magát, és kiszámíthatóvá válik,
mindez pedig olyasvalami, amit az akciófilmek központi karakterei mindenképpen el akarnak kerülni.
(via Far Out)
Még több akció
![](https://media.port.hu/images/001/620/562.webp)
Egy akciófilm nem feltétlenül attól jó, mert látványosan és lendületesen kezdődik, de azért valljuk be, sokat dob rajta, ha így van. Mutatjuk a legizgalmasabb példákat.
Tovább