Ismerd meg a Martin Scorsese történelmi eposza alapjául szolgáló sötét és véres igazságot!
Scorsese Leonardo DiCaprio, Robert De Niro és Lily Gladstone főszereplésével forgatott alkotása David Grann Megfojtott virágok. Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése című tényregényén alapul. Oknyomozó munkája során Grann
egy egészen felkavaró igazságot tárt fel
a XX. század elején az oszázs indián törzs tagjaival történtekkel kapcsolatban.
A kezdetek
Az oszázsok az 1800-as években nagy szegénységben éltek, számuk pedig a különféle betegségek, fertőzések miatt egyre fogyatkozott. Ám ez a helyzet drasztikusan megváltozott, amikor 1906-ban olajat fedeztek fel a rezervátumukhoz tartozó föld alatt Oklahomában. Ettől kezdődően az oszázs törzs minden tagja egyenlő arányban részesült az ebből befolyt összegből, ami azt jelentette, hogy egy egyedülálló oszázs évente nagyjából 10 ezer, egy öttagú család 50 ezer dollárt kapott, ami akkoriban mesés vagyonnak számított.
Minderre csakhamar felfigyeltek a fehérek is, és a kíváncsi üzletemberek mellett
megjelentek azok a fehér férfiak, akik úgy akartak részesülni a pénzből, hogy feleségül vettek egy oszázs nőt.
Az olajból származó kvótát ugyanis nemcsak a gyerekek, hanem a házastársak is megörökölhették. Ezenkívül az is részesülhetett a pénzből, aki gyámságot vállalt egy-egy oszázs ember felett. És elég könnyedén cselekvőképtelenné nyilvánítottak bármely oszázst: elég volt hozzá, ha nem bizonyult józannak, vagy nem élt elég keresztényi életet.
A gyámság intézményével természetesen többen visszaéltek. Két évvel a rendszer bevezetése után, 1921-ben a törzs 2229 tagja közül majdnem hatszáz gyámság alatt volt – ebből 440-en felnőttek voltak! A gyámok mellett pedig csalók, ügyeskedő ügyvédek és egyéb bűnözők is megpróbálták rátenni a kezüket az oszázsok vagyonára.
Gyanús halálesetek
Az oszázsok később „a terror uralmának” nevezték el azt az 1921-től 1925-ig tartó időszakot, melynek során egész családokat irtottak ki (összesen mintegy hatvan oszázs esett áldozatul). Egy Mollie Burkhart nevű nőnek például (őt játssza a Scorsese-filmben Lily Gladstone) egymás után halt meg tisztázatlan körülmények között három nővére, a sógora és az anyja is, hogy végül ő maradjon az olajból származó kvóta egyedüli tulajdonosa. Mollie férje pedig egy fehér férfi volt, Ernest Burkhart (Leonardo DiCaprio), aki egyúttal a nő gyámjaként is funkcionált.
Burkhart nagybátyja, egy bizonyos William K. Hale (a filmben Robert De Niro) eredetileg Texasból származott, viszont sok-sok ügyeskedés, csalás és manipuláció segítségével rengeteg földet megszerzett az oszázs területen. A róla szóló FBI-jelentés szerint nem mellesleg dróton rángatta gyenge akaratú unokaöccsét. Az oszázsok a terror uralmának ideje alatt természetesen megpróbáltak lépéseket tenni saját maguk védelme érdekében – aminek a hatására annyi történt, hogy
elkezdtek hullani azok is, akik nem voltak tagjai az indián törzsnek.
Mollie Burkhart is megbízott egy magánnyomozót a családjában történt gyanús halálesetek felderítésével, egy másik oszázs egy ügyvéd segítségét kérte, de alakult egy összefogás is, melynek keretében az oszázs nemzet megkeresett egy fehér olajmágnást, hogy lépjen közbe. Az összes nyomozás végeredménye az lett, hogy egy idő után megtalálták a nyomozni próbáló emberek holttestét. Az oszázsok William K. Hale befolyása miatt a helyi hatóságokra nem számíthattak, így 1923-ban az jelentett egy kis reményt, hogy a halálesetekre felfigyelt az FBI is.
Beszáll az FBI
A FBI több ügynököt is a helyszínre küldött, sőt, egy egykori bankrablót megpróbáltak fedett nyomozóként bevetni, de sajnos ő is eltűnt. A változást végül az hozta meg, hogy az FBI új vezetője, J. Edgar Hoover Oklahomába vezényelt egy Tom White nevű különleges ügynököt (Jesse Plemons),
azzal a paranccsal, hogy vegye át a nyomozást, és semmilyen körülmények között nem zárhatja le eredménytelenül.
White több ügynököt és fedett ügynököt is bevetett a cél érdekében, míg végül eljutott Bryan Burkhartig, aki Ernest testvére, azaz szintén Hale unokaöccse volt, és több áldozatot is ismert. A nyomozó lassan kezdte kapisgálni, hogy a gyilkosságok mögött a nagy hatalmú földtulajdonos áll – ám bizonyítékok még nem álltak a rendelkezésére. Mikor ugyanis White megpróbált tanúkat felkutatni, azok ugyanúgy jártak, mint korábban az ügyben nyomozók:
holtan végezték.
Olvasd el a Megfojtott virágokról írt kritikánkat!
Közel 3 és fél órán át kapja a gyomrosokat a néző, aki kíváncsi a Megfojtott virágok embertelen gyilkosságsorozatára, de megéri – maffiafilmes és western elemeket soha, senki nem kombinált még össze ennyire jól.
Tovább
White-on azonban már akkora volt a nyomás (ami természetesen Hoover felől érkezett), hogy ennek ellenére is bevitte kihallgatásra mind William K. Hale-t, mind Ernest Burkhartot – s míg Hale egyáltalán nem beszélt, addig Burkhart már fogva tartása második napján megtört. 1926. január 6-án a férfi vallomást tett, melynek értelmében bebizonyosodott, hogy valóban a nagybátyja állt az oszázsok sérelmére elkövetett gyilkosságok mögött, mivel az volt a célja, hogy Mollie Burkhart családjából mindenki haljon meg, hogy Ernest maradjon az egyedüli örökös (az nem derült ki, hogy vele mi volt a terve).
Igazságszolgáltatás
Az 1920-as évek végén nem kevesebb mint négy alkalommal próbálták meg a William K. Hale-t a bíróságon elítélni, de ez végül csak 1929-ben sikerült, és akkor is csak egyetlen haláleset miatt – de azért legalább életfogytiglant kapott, unokaöccsével egyetemben. Hale végül 18 évet töltött le a büntetésből: 1947-ben szabadult, éppen akkor, amikor Ernest Burkhart visszakerült a börtönbe, amiért megsértette 1937-ben történt próbára bocsátásának feltételeit. Akkor már rég elvált Mollie-tól, aki 1937-ben meg is halt.
Burkhart végül 1959-ben szabadult másodjára is, 1965-ben végleg kegyelmet kapott Oklahoma kormányzójától, majd egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig békében éldegélt.
Tom White sikerrel végződő nyomozásán kívül a borzalmas helyzetet egyébként az oldotta meg, hogy 1925-ben hoztak egy törvényt, miszerint
A visszaélések pedig végül okafogyottá is váltak, mivel a harmincas években egyre inkább kiapadtak az oszázs föld ásványkincsei. A XXI. századra, ha nem is száradt ki teljesen az olaj, már csak jelentéktelen hányada maradt a régi, mesés gazdagságot ígérő mennyiségnek.
(via Ranker)