A You Were Never Really Here a legjobb főszereplő és a legjobb forgatókönyv díját hozta el Cannes-ból, és Joaquin Phoenix több mint nagyszerű benne. Ez a 21. század Taxisofőrje, azt mondják!
Nem mondanám, hogy Joaquin Phoenix különösebben szimpatikus pasas lenne, és azt sem, hogy színészként rendkívül sokszínű és sokrétegű. Mégis van a jelenlétében valami hipnotikus, és lehetetlen nem rá figyelni valamennyi szerepében. Új filmjében pedig a kritikusok szerint önmagát is messze felülmúlja, nem csak nagyszerű, de tökéletes alakítást nyújt a Jonathan Ames regénye alapján készült You Were Never Really Here-ben, amit a film legújabb előzetese is megerősít.
Sok más filmhez hasonlították már a skót rendező/forgatókönyvírónő, Lynne Ramsay (Beszélnünk kell Kevinről) munkáját, a Liam Neeson-féle Elrabolvához, Denzel Washington Tűzben edzett férfijához, a John Wick első részéhez és persze Martin Scorsese kultfilmjéhez, a Taxisofőrhöz. És a két történet tényleg sok lényeges ponton hasonlít egymásra. Akárcsak Robert DeNiro Travis Bickle, a Phoenix által játszott Joe is veterán tengerészgyalogos, aki a háború számos fizikai és lelki jegyét viseli magán, és ő is egy fiatal lány megmentője lesz. Sőt, ez a munkája: a háborúból hazatérve arra szakosodott, hogy eltűnt, otthonról megszökött vagy emberkereskedők kezére jutott lányokat keres meg és visz haza.
Joe új megbízását egy szenátortól kapja, aki arra is megkéri, hogy „okozzon fájdalmat” 16 éves kislánya elrablóinak, és ki is szabadítja a lányt, az átadásnál azonban minden félresiklik. Ezt onnan tudjuk, hogy a megdöbbent férfi arcát hirtelen vér borítja be, jó sok sötét vér, a lányt pedig álarcosok viszik magukkal. És több sem kell hősünknek, az áruházban új kalapácsot vesz, ez ugyanis a munkaeszköze, és újra akcióba lendül, pedig sejthető, a gazembereknek jó kapcsolataik vannak a felső körökben is. Mindez persze akár egy Dolph Lundgren-film szinopszisa is lehetne, mert nyilván nem a sztorin, hanem a kivitelezésen és a hangulaton van a hangsúly.
És minden képkockából hihetetlen atmoszféra árad, amit a nagyszerű zene és fényképezés tovább erősít. Nem véletlen, hogy a hírek szerint a fesztiválra az utolsó pillanatban elkészülő film hazavihette Cannes-ból a legjobb főszereplő és a legjobb forgatókönyv díját. Az amerikai bemutató dátuma 2018. április 6., és nagyon reméljük, hogy addigra valamelyik magyar forgalmazó is úgy dönt, hogy neki nagyon kell ez a film.
