A kiégett alkesz nyomozó és túlbuzgó, ugribugri társa kalandjai a színházi élet veszélyes világában, avagy Sam Rockwell és Saoirse Ronan jutalomjátéka Agatha Christie árnyékában!
A Tőrbe ejtve (2019) méltán zajos sikere megmutatta, hogy igenis nagy igény van régimódi ún. whodunit krimikre. Az Agatha Christie nevével fémjelzett, lassan kibontakozó, az erőszak és a szex helyett a párbeszédekre és karakterekre építő történetekre, amiket egy jó rendező és/vagy forgatókönyvíró könnyen képes a mai közönség számára is fogyaszthatóvá tenni néhány modern arccal, modern poénnal vagy modern fordulattal. Ezt teszi a Ecc, pecc, ki lehetsz? készítője, az elsőfilmes Tom George is, aki van olyan szemfüles és pimasz, hogy ne csak megidézze Agatha Christie szellemét, de konkrétan beemelte a történetbe az írónő egyik művét, sőt, őt magát is szerepelteti.
A kérdéses mű a műben Az egérfogó – nem mellesleg ez volt a címe a Hamleten belül előadott rövid darabnak is -, amely valamikor az 50-es években épp sikerrel megy a londoni West Enden. Egy hollywoodi producer szívesen filmesítené meg Agatha Christie drámáját, hoz is magával egy nagyszájú, alkoholista, csajozógép rendezőt (Adrien Brody) és egy végtelenül sznob forgatókönyvírót (David Oyelowo), Csakhogy a darab 100. előadásának estéjén meggyilkolják a filmrendezőt – aki mellesleg még így is filmünk narrátora -, így a helyszínre érkezik a viharvert Stoppard felügyelő (Sam Rockwell) és a mellérendelt Stalker közrendőrnő (Saoirse Ronan). Ez utóbbi iszonyatosan lelkes, nagyon szeretne tanulni az idősebb kollégától, pláne, hogy hamarosan le kell tennie az őrmesteri vizsgát, meg ugye a londoni rendőrkapitányság imidzsének is jót tesz egy sikeres rendőrnő.
Természetesen Stoppard és Stalker karaktere adja el a filmet, a történet eleve több időt tölt velük, ahogy egymás agyára mennek, ahogy Stoppard ellóg a munkából pár pohár gint ledönteni, ahogy kiderül, kin milyen sebet ejtett – néha szó szerint is – a háború. A potenciális gyanúsítottakkal, akik egyben potenciális áldozatok, a film nem sokat foglakozik, meg is van rá az indok: a rendező már a legelején kimondatja a filmbeli rendezővel: a whodunit végtelenül egyszerű műfaj, ahol minden mindig ugyanúgy zajlik, és a végén úgyis kiderül, hogy az a gyilkos, akire a legkevésbé gyanakszik – ami nyilván kikacsintás a későbbiekre, ahogy sok minden más is az. És jöhetnék azzal, hogy önreflexió, kontextualizálás és bevethetném azt is, hogy POSZTMODERN!, de elég annyi, hogy
Tom George remekül eljátszik a műfaj különböző elemeivel – ha komolyan vette volna őket, az egész teljesen érdektelen lett volna.
Persze, jó dolog az, hogy egy film készítői remekül szórakoznak, de ebből könnyen lehet öncélú hülyéskedés is, a nyögvenyelős magyar címet kapó Ecc, pecc, ki lehetsz? azonban nem ilyen. George egyrészt szórakoztatni akar, másrészt imádja a karaktereit. Mondjuk
nem lehet nem imádni egy olyan karaktert, akit Sam Rockwell játszik, aki egyszerűen zseniális.
Én már azért is Oscart adnék neki – a Három óriásplakát Ebbing határában-ért (2017) kapott is -, ha megköszörüli a torkát. Más kérdés, hogy ez egy könnyed, laza film, nyilván nem az a súlycsoport, amiért hasonló díjakat osztogatnak, csak azt akartam érzékeltetni, hogy Rockwell mennyire jó itt is, és milyen hálás feladat őt rendezni, köré építeni egy filmet. De ne feledkezzünk meg Saoirse Ronanról se, aki az érzelmi töltetet adja. Duracell nyusziként pörgő karaktere a maga elhamarkodott következtetéseivel, túlbuzgóságával és örök optimizmusával csak a látszat, egy mélységesen magányos, sebzett nő. Ronan a karakter mindkét arcát zseniálisan hozza.
A többiek inkább csak vicces, néha túlrajzolt karakterek, akik nem véletlen olyanok, mintha csak egy túl sokszor játszott, rég ismert darab szereplői lennének – néha konkrétan azok is. Ezzel az égvilágon semmi baj nincs, hiszen pont ezért kacsint ki ránk a rendező oly sokszor: ők csak a díszlet, vagy még inkább a bábuk a táblán egy olyan játékban, ahol nem az eredmény, hanem maga a játék és a játékosok számítanak. És én
rég szórakoztam olyan jót, mint ezen a habkönnyű, nagyon vicces és nem mellesleg nagyon jól kinéző kis krimin.
Értékelés: 8/10
