Júliusban lesz tíz éve, hogy a Halál ereklyéinek második részével véget ért a Harry Potter-filmsorozat. A főszereplőt alakító Daniel Radcliffe (is) a szemünk előtt nőtt fel, hiszen az első filmben még csak tizenkét éves volt.
Kamaszéveinket a legtöbben szeretnénk elfelejteni, vagy legalábbis jól elrejteni, hiszen egy kamasz a bevettnél is több marhaságot csinál, és még hülyén is néz ki. Ez az az időszak, aminek kapcsán sokan csak a fejüket, fogják, elvörösödnek, hogy atyaég, beszéljünk inkább másról, kérlek.
Daniel Radcliffe nevetve mesélte a DigitalSpy-nak, milyen felemás érzés visszanézni magát a Harry Potter-filmekben.
Nyilvánvalóan igencsak feszélyezve érzem magam néhány helyütt, a színészi játékomat nézve. De ez olyan, mint amikor azt kérdezik: mit érzel a kamaszéveiddel kapcsolatban? Annyi minden van benne, hogy szinte lehetetlen kiemelni egyetlen érzést.
A 31 éves színésznek érthető módon nehéz szétválasztani Harry szerepéhez fűződő kapcsolatát maguktól a filmektől.
Hihetetlenül hálás vagyok az élményért. Megmutatta nekem, hogy mit akarok csinálni életem hátralevő részében. Ha korán rátalálsz arra, amit szeretsz, igazán szerencsés vagy."
Radcliffe a Potter-széria lezárása óta számtalan őrültebbnél-őrültebb filmben is játszott – talán tudatosan, hogy elszakadjon a varázslótanonc figurájától, de lehet, hogy csak fura ízlése van. Az ember, aki mindent tudott című filmben egy folyton fingó vízihullát formált meg, a Joe Hill regénye alapján készült Szarvakban szarvakat növesztett, a Csodatévők mindkét évadában szánalmasan balfék figurákat alakított, a Talpig fegyverben című őrületben pedig mindkét kezéhez odaszögezett pisztolyokkal rohangál.
