Mi a manó (2003)

Jon Favreau (Vasember-filmek, A dzsungel könyve) korai rendezésében nem egy tipikus családi összezördülésnek lehetünk a tanúi, hiszen a Mi a manó című karácsonyi komédia félig-meddig fantasy, amely szerint a csecsemőként elhagyott főhőst, Buddyt (Will Ferrell) a Mikulás főmanója nevelte fel. Amikor a magát teljes joggal tiszteletbeli manónak érző férfi New Yorkba megy, hogy megkeresse biológiai apját, sajátos világlátásának köszönhetően számos kínos helyzetbe keveredik.

Ezek közül az egyik legviccesebb, amikor hősünk találkozik egy áruházi Télapóval – de mivel ő ugye személyesen is ismeri az igazi Mikulást, ragaszkodik hozzá, hogy kíméletlenül leleplezze az imposztort. A szóváltás után pedig a felek csakhamar a tettek mezejére lépnek, és a hatalmas felfordulás mellett elképesztő pusztítást visznek végbe a gyönyörű karácsonyi dekorációban.

Négy karácsony (2008)

A Reese Witherspoon és Vince Vaughn főszereplésével készült romantikus komédia a legjobb példa talán mind közül, hiszen az egész film arra épül, hogy a két főhős kénytelen négy külön karácsonyi ünnepségen is részt venni, mivel elvált felmenőik ki nem állhatják egymást, és nem bírnák ki egymás társaságát veszekedés nélkül. A Négy karácsony így természetesen tobzódik a különféle veszekedésekben, de a legjobban megkomponált jelenet talán az alábbi.

A férfi főhős, Brad mogorva apjánál játszódó szekvencia középpontjában az az eleve kényes szituáció áll, amikor a folyamatosan kipécézett legkisebb fiú – apja és testvérei segítségével – megpróbálja felszerelni az általa ajándékba hozott parabolaantennát. A közös szerelések esetében még a közös karácsonyoknál is egyértelműbb az egymásnak esés, és itt sem történik másként. Miközben Brad az antennával szerencsétlenkedik, régi sérelmek is előkerülnek, miközben egy zseniális párhuzamos montázsban az elkerülhetetlen bukásig hátra lévő feszült perceket egy csecsemő üvöltése fokozza.

Kőkemény család (2005)

A Négy karácsony Bradjéhez hasonlóan a Kőkemény család középpontjában álló Meredith is eleve vesztes helyzetből indul, mivel az első perctől kezdve ellenszenves vőlegénye családjának, akikhez épp karácsonykor érkezik az első találkozásra. Persze a hősnő is mindent megtesz annak érdekében, hogy senki se zárja a szívébe, mivel végig nagyon mereven viselkedik, sőt több alkalommal megjegyzéseivel sikerül a vendéglátó famíliát is vérig sértenie.

Ezek közül talán az a legkínosabb, amikor Meredith szerelme, Everett hallássérült, meleg öccsére, illetve annak kapcsolatára és gyerekvállalási szándékaira tesz érzéketlen és előítéletes kommentárokat. A helyzet odáig fajul, hogy a házigazda, azaz Everett édesapja ráüvölt a nőre, akit vőlegénye sem véd meg. Biztos mindenki volt már olyan kellemetlen helyzetben, amikor egy beszélgetés annyira tévútra fut, hogy hallgatni is szörnyű, de csak kívánni tudjuk, hogy bár máshol lehetnénk. A Kőkemény családban ábrázolt képsor épp ilyen.

Kelekótya karácsony (2004)

A súlyos bírósági drámáktól ezúttal egy hatalmas fordulattal elkanyarodó John Grisham regénye alapján készült vígjátéknak két főhőse, egy középkorú házaspár kivételesen inkább kimaradna a karácsonyi őrületből, mivel lányuk már kirepült, és idén nem otthon tölti az ünnepeket, és amúgy is mennyivel jobb a Karib-szigeteken héderezni, szóval ebben az évben inkább ez lenne a program.

A szomszédság viszont mindezt nem nézi jó szemmel, mert ők úgy gondolják, karácsonyozni kötelező, és Krankék sem vonhatják ki magukat az utcák közötti dekorációs versenyből (sem). Megindul hát a nyomasztás, és a kedves szomszédok egyre durvább eszközökkel próbálják meg rávenni a házaspárt arra, hogy meggondolják magukat – vagy ha nem, legalább adják ki a hatalmas hóemberfigurát, ami minden évben az utca dísze. A Kelekótya karácsony tipikus példáját mutatja be annak, amikor a szeretet ünnepe homlokegyenest az ellenkezőjévé változik át. A fenti részletben például azt láthatjuk, hogy még az elsőre ártalmatlannak tűnő betlehemezők is tudnak nagyon fenyegetőek lenni.

Kiskarácsony mindenáron (2006)

A Kelekótya karácsonyhoz hasonlóan a Kiskarácsony mindenáron is a karácsony túlhajszolásáról szól, két szomszéd, Steve Finch (Matthew Broderick) és Buddy Hall (Danny DeVito) vetélkedésén keresztül ábrázolva azt. Steve ugyanis már megszokta, hogy minden évben ő a környéken „a karácsony szelleme”, azaz az ő háza van a legszebben feldíszítve, az ő családja hordja leglelkesebben a karácsonyi egyenpulcsit és náluk hág leginkább a tetőfokára a karácsonyi hangulat. Mindez azonban egy csapásra megváltozik, amikor az autókereskedőként dolgozó Buddy – aki nem ismeri azt a szót, hogy nem – beállít, és fokról foka lekörözi Steve erőfeszítéseit.

A két kakaskodó férfi a csak a fejükben létező versenyt egészen abszurd irányokba viszi el. A fenti részletben például azt láthatjuk, hogy Buddy olyan elszántan akar rénszarvasokat prezentálni, hogy nem átall két szerencsétlen ló fülére álagancsokat szigszalagozni az illúzió érdekében. És ez még csak a kezdet, hiszen a túlzásokat jól jellemzi, hogy az autókereskedő egyenesen azt a célt tűzi ki maga elé, hogy karácsonyi égőkkel díszített házát még az űrből is látni lehessen. Az alkotók azonban sajnos nem viszik el A rózsák háborúja kertvárosi verziójáig a dolgokat, hiszen családi filmről van szó, így biztosak lehetünk a tanmese végének szerencsés alakulásában.