A gyerek egyetemre ment, a szülők csődbe, itt a feladat, pénzt szerezni meg egy kis méltóságot, de egyik sem megy könnyen, hála a teljesen szétcsúszott filmnek, ami időnként egészen szórakoztató.
Az Amit nem akarsz tudni a szüleidről első blikkre teljesen olyan, mint a Will Ferrell-féle A szerencse háza (2017), ahol egyetemista lányuk tanulmányai finanszírozására kezd a két, kissé éretlen szülő kétes értékű és nagy kockázattal járó vállalkozásba. Bizony, pont ugyanez történik Salma Hayekkel és Alec Baldwinnal, de azért akad pár apró, de lényeges különbség. Az itteni pár, Frank és Nancy - a két név nyilván Frank és Nancy Sinatrára utal - ugyanis gazdag, legalábbis az volt, így elég lenne eladniuk azt a bazi nagy hodályt, amiben ketten élnek és venni egy kisebbet, és hopp, minden gondjuk megoldódott. Ez azonban nem az a vígjáték, amit a logika és a józan ész irányít, és nem csak azért, mert hőseink gyakran nyúlnak az üveghez.
Az eredeti angol cím is Drunk Parents, azaz Részeg szülők, de a történet nem csak azért kanyarog a legváratlanabb irányokba, mert Frank és Nancy néha pityókázik. Na jó, nem csak néha, de a lényeg, hogy a Nagyfiúk (2010) című szörnyűség és folytatása forgatókönyvéért is felelős rendező, Fred Wolf csak úgy hagyja kóborolni a szereplőit kedvük szerint – biztos beteg volt az anyukája vagy terhes a macskája, a jó ég tudja, vagy ő maga is sokat ivott. Hőseink először kiadják a külföldön tartózkodó szomszéd házát, majd magukhoz költöztetik a bérlőt, rokonlátogatásra mennek, egy bútorokkal teli teherautóval furikáznak, majd start up vállalkozásba kezdenek, de egyiknek sincs sok értelme. A lényeg, hogy itt minden kiszámíthatatlan és esetleges, és ez többnyire jó hír. Néha nem az, mert akadnak rendkívül kínos és rossz értelemben bizarr jelentek és poénok, mint amikor Baldwin lánya kerekesszékes udvarlóját sértegeti, Salma Hayek alakformáló bugyiban fetreng a földön, mert apró pókok csipkedik, vagy Will Ferrell bunkó hajléktalanként, pedig az ő kameói rendszerint nagyon szórakoztatóak.
Ha az ember egészen józanul és objektíven elemzi a filmet, akkor arra jut, hogy ez bizony rossz és sokszor ízléstelen, de egyvalami mégis megmenti, legalábbis nekem megmentette. Egyrészt furcsa módon szerettem a történet kiszámíthatatlanságát. Túl sok film ment le mostanában, aminek minden egyes mozzanatát már az első öt perc alapján meg lehetett mondani – igen, többek között rád gondolok Oscar-díjas Zöld könyv! – és itt legalább érhetik meglepetések az embert, de ami még fontosabb, érződik, hogy a színészek nagyon élvezték a játékot. Ami nem mindig jó, engem speciel sokszor irritál, amikor az Owen Wilson – Vince Vaughn aktuális vígjátéka közben azt látom, hogy elfeledkeznek a filmről és csak egymással baromkodnak, de ezúttal nekünk marháskodnak, és ez jó. Különösen jó Salma Hayek esetében, aki a legtöbb munkát végzi – Baldwin nagyrészt vidám fapofával lenyomja az egész szerepét -, és nem a pókos rész az egyetlen, ahol hajlandó hülyét csinálni magából.
Rá is fért valami hasonló, mert nagyon, de nagyon régen láttuk olyan szerepben, amit jó eséllyel ő maga is élvezett. Igaz, a hírek szerint a forgatás közben fejsérüléssel kellett a színésznőt kórházba szállítani, de hogy ennek mennyi köze van a végeredményhez, sosem fogjuk megtudni. És meglehet, az Amit nem akarsz tudni a szüleidről nem a jó ízlése, a parádés poénjai vagy a remek története miatt marad emlékezetes, és az is meglehet, hogy nem is marad emlékezetes, de legalább egy olyan filmet láttunk, ami nem a futószalagon készült. És a már emlegetett Ferrell mellett feltűnik benne Joe Manganiello és Bridget Moynahan is, meg két nagyon, de nagyon furcsa gyerek.
Értékelés: 6/10
