Mit érdemes streamelni koronavírus idején? A port.hu mai ajánlata az Időbevándorlók című krimisorozat, az HBO Nordic első saját gyártású norvég szériája.
Az Időbevándorlók briliáns alapötlete szerint Norvégia (és az egész világ) alternatív valóságában a fejlett országoknak nem más országokból érkező bevándorlókkal kell szembesülniük. A migrációs hullám nem várt helyről, pontosabban időből: a múltból érkezik. Váratlanul ugyanis világszerte a kőkorszakból, a viking korból és a XIX. század végéről származó emberek bukkannak fel az óceánokban, tengerekben egy fényvillanás kíséretében.
Az első ilyen csoporthoz egyik főhősünket, Lars Haaland nyomozót riasztják, akinek – összes honfitársához hasonlóan – néhány évvel később gyökeres változásokkal kell szembenéznie. Az idegeneket, az ún. időbevándorlókat megpróbálták integrálni a társadalomba, kiket kisebb, kiket nagyobb sikerrel. A közparkokban például folyamatosan ősemberek csöveznek, akiknek szemmel láthatóan nem sikerült a beilleszkedés. Lars felesége viszont otthagyta a férfit egy XIX. századból érkező művelt úriember kedvéért, és együtt élnek a XIX. századira emlékeztető békés, nyugodt életet.
A nyomozó ezenkívül az idegenek integrációját célzó program keretében kap egy új társat a munkahelyén: egy viking nőt, Alfhildrt, akivel rögtön ki is kell nyomozniuk egy időbevándorlót érintő gyilkosságot. Az HBO GO-n látható társadalmi szatírába oltott krimisorozat hat epizódja ezt a nyomozást követi végig, miközben jobban megismerjük a kábítószerfüggő Larsot és a harcosnői múltját titkoló (az egykori harcosok ugyanis nem dolgozhatnának a fegyveres erőknél) Alfhildrt is.
Az Időbevándorlók remekül reagál napjaink egyik legsúlyosabb, az északi országokban is érezhető krízisére, a bevándorlásra, anélkül, hogy mélyebb politizálásba bocsátkozna. A kényszerű bevándorlókkal együtt élő jelenkoriak helyzete csupán a háttér, amit mára mindenki elfogadott. Bár van egy minden rész elején visszatérő szellemes kiszólás, ami rokonítja a való életbeli bevándorlók és a fiktív időbevándorlók helyzetét (egy falfirkán azt olvashatjuk, hogy „időbevándorlók, húzzatok haza!”, alatta pedig a válasz: „jó, de hova?”), a sorozat nem akar újra és újra reflektálni erre a párhuzamra, ehelyett adottnak veszi, és úgy dolgozik vele, mint bármely sci-fi a maga univerzumával.
Talán ennek köszönhetően az Időbevándorlók nem marad meg egypoénos alkotásnak, hiszen nem ragad bele ebbe a kiindulási helyzetbe, hanem továbbviszi, többek közt Lars és Alfhildr nyomozásának a segítségével – és szerencsére a nyomozásnak is ugyanúgy meglesznek a maga váratlan fordulatai, így az krimiként is működőképessé teszi a szériát. Mindez persze nem lenne túl érdekes a két főhős között fennálló kémia nélkül. Kettejük közül egyértelműen Alfhildr az izgalmasabb figura, szóval nemcsak a Larsszal való kapcsolatának alakulását nagy élvezet figyelni, de azt is, ahogy egyre jobban feltérképezhetjük egyéb viszonyait (lásd találkozását régi harcostársaival).
Nem várnánk egy időbevándorlótól, pláne nem egy viking harcosnőtől, de Alfhildr kifejezetten önironikus jellem, aki sztoikusan veszi tudomásul, hogy soha senki sem tudja helyesen kiejteni a nevét, és aki nem jön zavarba, amikor felvilágosítják, hogy az évszázadok alatt kifejlesztettek már egy megoldást a menstruációs vér felitatására a zuzmókon és mohákon kívül is, és örömmel fogadja a férfi kollégája által felajánlott egészségügyi betétet. Ezzel szemben Lars sokkal keserűbb figura, akinek meg kell küzdenie a démonaival, így meglepő, de a hétköznapokban sokkal több nehézséget kell átélnie, mint időbevándorló társának.
Az, hogy az alkotók így kvázi felcserélik a szerepeket, nagyon jót tesz a sorozatnak, ahogy az is, hogy kiderül: az Időbevándorlók világában még annál is összetettebb a helyzet, mint elsőre gondolnánk. A különböző történelmi korokból érkező idegeneken kívül ugyanis ott vannak még azok is, akik napjainkban élnek, de úgy érzik, rossz időbe születtek, és megpróbálják időbevándorlóknak tettetni magukat.
Felmerül ezenkívül az időbevándorlás megfordítása is, azaz annak lehetősége, hogy a másik irányba, napjainkból a múltba vajon működik-e a dolog. S habár a bűnügyet ugyan sikerül hőseinknek felderíteniük, ezzel kapcsolatban olyan sok új kérdés merül fel, hogy az Időbevándorlók a hatodik 45–50 perces epizód végén olyan cliffhangerrel zárul, hogy nagyon drukkolunk annak, hogy – habár egyelőre nincs hír róla – a sorozat minél előbb folytatódjon egy második évaddal.
