Már a produkció vége felé majdnem elveszett a Toy Story szinte kész második része, ám sikerült megmenteni. Utána azonban a nagyját ki kellett dobni.
Bizonyos, hogy mindenki járt már úgy, hogy elfelejtett menteni, lefagyott, elromlott a gép, és elvesztek korábbi vagy épp aktuális munkák. Egy ilyen katasztrófa jobb esetben csak felidegel, mert plusz munkával jár, rosszabb esetben komoly, esetenként pótolhatatlan veszteség. Na de mi van akkor, ha egy több tízmillió dolláros produktumról van szó?
1998-ban a Pixar épp a Toy Story 2. bemutatására készült. A film már majdnem kész volt, és az utolsó vágások zajlottak
– de valaki véletlenül beütött egy parancssort, és a fájlok elkezdtek eltűnni.
Oren Jacob, a Pixar korábbi technikai vezetője, a film technikai rendezőasszisztense még 2012-ben elmesélte, hogyan nézte tehetetlenül, ahogy szépen sorjában törlődtek a fájlok.
...úgy törölt, mint egy féreg, amelyik az alma magjából rágja ki magát.
Jacob és Galyn Susman, a produkciót felügyelő műszaki igazgató ezután fedezték fel, hogy a biztonsági mentések már egy hónapja nem működnek. Susman szerencsére sokat dolgozott otthonról, mert nem sokkal azelőtt szült, és a csapat rájött: lehetséges, hogy az otthoni számítógépén van egy frissebb biztonsági mentés. Jacob és Susman bepattantak az autóba, és elmentek a nő házához a gépért. Beemelték az autóba, és óvatosan a hátsó ülésre helyezték – takarókkal kipárnázva és a biztonsági övvel szorosan rögzítve.
Nyolc ember várt minket egy rétegelt falemezzel kint a [Pixar] parkolójában, és mint egy fáraót, úgy kísérték be a gépterembe.
Szerencsére Susman számítógépén találtak egy kéthetes biztonsági másolatot, így a filmet sikerült megmenteni.
Nyilván mindenki megkönnyebbült. Ám a történet ezzel még nem ért véget.
A film eredeti változatának nagy részét végül kidobták.
A főnökök ugyanis nem tartották elég jónak a filmet, ezért újraforgatták.
Jacob elmondása szerint gyakorlatilag az összes animációt kidobták, az összes beállítást, minden kameramunka a nulláról indult. Repült a világítás is, és új karaktereket kellett tervezniük. Ekkor került be a filmbe Buster, a kutya, akit az első rész végén kapott ajándékba Andy.
Valószínűleg ez volt az egyik legnagyobb próbája annak, hogyan működik a Pixar cégként és csapatként.
Ezt a nevezetes történetet egyébként most Chris Albon hozta fel a Twitteren, és sokan kiváló példát látnak benne arra, hogy mindig készítsünk több biztonsági másolatot.
Egy anya megmenti a napot..... Egy mese, ami olyan régi, mint az idő.
– írta összegzésként egy felhasználó.
Susman egyébként azóta sem hagyta magára a Toy Storyt: ő a nyáron érkező Lightyear producere. A Buzz Lightyear eredettörténetét bemutató animációs filmről itt írtunk korábban.
(Forrás: Independent)
