Az algíri csata (1965)

Az olasz Gillo Pontecorvo eredeti helyszíneken, alig pár évvel a történtek után, dokumentarista stílusban leforgatott filmje olyan nyers realizmussal és elképesztően feszes történettel rendelkezik, amiről a mai nagy költségvetésű stúdiófilmek csak álmodhatnak. Az algíri csata Algéria függetlenségi harcát mutatja be a megszálló franciákkal szemben az 1950-es években,

azt is ábrázolva, hogy a brutális háború milyen módon pusztít el nemcsak egyéni életeket, hanem egész közösségeket,

ahogy az erőszak eszkalálódik. A filmnek, amely Chistopher Nolan egyik kedvence, meg kellett volna kapnia a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, amire jelölték is – csakúgy, mint a legjobb rendező és legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában –, de a díjat végül az Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant főszereplésével készült Egy férfi és egy nő vihette haza. Az ok valószínűleg politikai volt, Az algíri csatát a jobboldalon azzal vádolták, hogy „terrorista kiképzőfilm”.

Apokalipszis most (1979)

Francis Ford Coppola a valaha készült egyik legjobb és legelismertebb háborús filmet forgatta le a lehető legmostohább és legbizarrabb körülmények között – amely egyben a 70-es évek egyik legemblematikusabb alkotása is. Ehhez képest az 52. Oscar-gálán a legjobb film Oscar-díját a Kramer kontra Kramer kapta. Robert Benton filmrendező a legjobb rendezőnek járó arany szobrocskát is hazavihette ugyanezért az alkotásért – persze, ezt a filmet is szeretjük, de nem ugyanazt a minőséget képviseli. Az Apokalipszis most egy sokkal fontosabb témát jár körbe,

átütőbb erejű, grandiózosabb és zsigeri élményt kínál, ami beleég az ember emlékezetébe,

nem beszélve a főszereplők játékáról. És még a filmtörténet legjobb idézetei közül is többet is ennek a filmnek köszönhetünk, köztük azt, hogy „Imádom a reggeli napalm illatát”. Ehhez képest a 8 Oscar-jelölésből csak kettőt váltott szoborra, Vittorio Storarót a legjobb operatőrként díjazták, és a legjobb hangért is Oscar járt. 

A film az AppleTV-n nézhető meg

Jöjj és lásd I-II. (1985)

Talán egy film sem mutatja meg olyan érzékletesen a háború borzalmait, mint Elem Klimov örökbecsű klasszikusa, amelynek el kellett volna hozni a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart az 58. Oscar-gáláról. Csakhogy az alkotást még csak nem is jelölték, aminek több oka is lehetett. Nyilván a szovjet-amerikai viszonyrendszer is egész különleges volt, de maga a film is elég hányattatott sorssal rendelkezett.

Klimov 8 éven át harcolt a cenzorokkal,

hogy befejezhesse a munkáját – a gond nyilván az volt, hogy a film orosz/belorusz kollaboránsokat is mutatott, akik részt vettek a nácik oldalán a kegyetlenkedésben –, így a hivatalos szervek nem tettek sokat a külföldi népszerűsítéséért. A vallásos áthallások sem segítettek, maga a cím is bibliai idézet, így a Jöjj és lásd csak hazai terepen nyerhetett, a Moszkvai Filmfesztiválon lett a legjobb film – majd 2017-ben Velencében díjazták a felújított változatot.  

Ryan közlegény megmentése (1998)

Azt már akkor tudni lehetett, hogy itt valami piszkos dolog történt, amikor átadták a legjobb filmnek járó Oscart 1999. március 21-én, a győztes ugyanis a Szerelmes Shakespeare című habkönnyű kosztümös dráma lett, amelynek producere az a Harvey Weinstein volt, akiről tudni lehetett, hogy semmilyen módszertől nem riad vissza, hogy megszerezze azt, amit akar. Az igazi vesztes természetesen Steven Spielberg fantasztikus háborús eposza volt,

minden idők legjobb háborús filmje, amely egyértelmű befutóként indult.

Igaz, maga Spielberg lett a legjobb rendező, Janusz Kaminski pedig a legjobb operatőr, illetve járt egy szobor a legjobb vágásért, hangért és hangeffektusért, de a legjobb filmnek járó Oscart elcsalását a mai napig is emlegetik – a Szerelmes Shakespeare viszont egyáltalán nem lett hivatkozási pont, csak és kizárólag Weinstein kapcsán.

A film az AppleTV-n és a SkyShowtime-on nézhető meg

Minden idők 10 „legszebb” háborús filmje

Egy háborús eposz esetében mindennél fontosabb a képi világ, amelynek be kell rántania a nézőit a harc kellős közepébe - vagy pont fordítva, egyfajta kontrasztot kell állítania az ember okozta pusztítás és a természet között.

Tovább

Sivatagi cápák (1999)

David O. Russell nagyszerű háborús szatírája, amelyben George Clooney, Mark Wahlberg és Ice Cube elindulnak, hogy saját maguknak szerezzék meg a Szaddam Husszein által Kuvaitból ellopott aranyrudakat, nem hogy nem nyert Oscart, de még a jelölésig sem jutott. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a közismerten nehéz természetű Russell, aki a film forgatókönyvét is jegyezte, gyakorlatilag mindenkivel összeveszett a forgatás majd az utómunkálatok során, beleértve a stúdió vezetőit, így ezek után nem csoda, hogy a Warner Bros.-nál nem erőltették az Oscar-kampányt. Így a film jelölésig sem jutott, pedig egybehangzó vélemények alapján a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában komoly esélyes lett volna – ezt a díjat aztán a jócskán túlértékelt, nagyon keményen megtolt Amerikai szépség vihette haza – amely a legjobb film, legjobb rendező és férfi főszereplő kategóriában is tarolt.

A film az AppleTV-n nézhető meg

Bőrnyakúak (2005)

Az első iraki háború, vagy ahogy nevezni szokás, az  Öbölháború a későbbi megszálláshoz képest sétagalopp volt, a koalíciós erők előbb lebombázták a Kuvaitot elfoglaló iraki erőket, majd páncélos egységeik lerohanták azt, ami megmaradt. Nem döntötték meg Szaddam Husszeint, de elérték a kitűzött célokat, és a győzelem olyan gyors volt, hogy az irgalmatlan mennyiségű ideszállított katona egy részére nem is volt szükség. Ezt dolgozza fel Sam Mendes filmje, amelynek mesterlövész hőse (Jake Gyllenhaal) többnyire csak a háború utórezgéseit érzi meg. A film ugyan rendkívül népszerű, de

a második iraki háború gyakorlatilag jelentéktelenné tette az itt ábrázolt konfliktust,

és ennek is köszönhető, hogy még csak jelölést sem kapott, pedig esélyes lett volna a legjobb rendezés kategóriában. Ahogy a zseniális Roger Deakins operatőri munkáját is díjazhatták volna. Számára pedig hálás feladat volt mindezt emlékezetes képekké komponálni: a „halál országútján” cafatokra lőtt iraki járművek és a felgyújtott olajkutak látványa kísérteties élmény.

A film az AppleTV-n nézhető meg

Becstelen brigantyk (2009)

Quentin Tarantino több szálon futó filmje egy fiktív Hitler-ellenes merénylet történetét meséli el elképesztően sok nagyszerű színésszel – köztük új felfedezettjével, a gonosz „zsidóvadász” Landa ezredest alakító Christoph Waltzcal, aki Oscart is kapott a gonoszkodásért, annyira jó színész, és annyira jól volt megírva a szerep. Mert ez QT specialitása, a ragyogó forgatókönyv, a Becstelen brigantyk szkriptjét pedig még 1998-ban írta, csak

még tökéletesíteni akarta, mert nem volt elégedett a legvégével,

de megérte várni, mert így egy valóban frappáns és emlékezetes lezárást kaptunk. Jelölték is a legjobb eredeti forgatókönyvért – és még 7 másik kategóriában –, de csak Waltz nyert legjobb férfi mellékszereplőként. A Filmakadémia végül A bombák földjén forgatókönyvét találta a legjobbnak, ami azért vitatható döntés.  

A film az AppleTV-n nézhető meg

Libanoni keringő (2008)

Ari Folman rendező a saját háborús élményeit vitte vászonra ebben a döbbenetes erejű animációs filmben, amely központjában az izraeli hadsereg beavatkozása áll 1982-ben a libanoni polgárháborúban. Amire a film hőse egyáltalán nem emlékszik, kitörlődtek az események az emlékezetéből – mint kiderül, a szégyen miatt. 1982. szeptember 16-18. között a sabrai és shatilai menekülttáborokban a keresztény fallangisták mintegy háromezer palesztint öltek meg, bosszúból az újonnan megválasztott Bashir elnök meggyilkolásáért. Folman egyike volt azoknak az izraeli katonáknak, akik látták, hogyan gyilkolják le az izraeli hadsereg tudtával a tábor lakóit. Furcsa módon a mozit

a legjobb nemzetközi film, és nem a legjobb egész estés animációs film kategóriában indították,

és ezzel szinte a nullára csökkent az esélye, hogy nyerjen – az utóbbi kategóriában mindössze három film indult és a Wall-E nyert. Igaz, a Libanoni keringő a legjobb nemzetközi film kategóriában nyerte el korábban a Golden Globe-ot, de sehol sincs kőbe vésve, hogy egy alkotásnak minden megmérettetésen ugyanabban a kategóriában kell indulnia.