Érdemes adni nekik még egy esélyt.
Azt nem lehetne állítani, hogy ritkán jut el sci-fi a mozikba, a legutóbbi Oscart is egy ilyen film nyerte (Minden, mindenhol, mindenkor), és olyan legendás franchise-ok térnek vissza, mint a Star Wars, a Star Trek, a Mad Max, az Alien, a Predator vagy a Szárnyas fejvadász. Ebben az összeállításban azonban az olyan eredeti produkciókra koncentrálunk, amelyek jobbak annál, mint amilyen fogadtatásban részesültek.
Monsters (2010)
Mielőtt a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történettel belépett volna a Star Wars-franchise-ba, Gareth Edwards megírta és megrendezte a Monsters című sci-fi drámát, főszerepben a cinikus újságíró Andrew Kaudlerrel (Scoot McNairy), aki beleegyezik, hogy egy Alien-támadás közepette megkeresse főnöke lányát, és segítsen neki hazajutni a fertőzött zónán keresztül a biztonságot jelentő amerikai határig.
Edwards szörnymozija olyan látványvilágot vonultat fel, mintha az egész vagy 100 millióba került volna, holott csak 500 ezer dollár volt a büdzsé. Mivel a film műfajilag nehezen besorolható, sokan nem igazán tudtak vele mit kezdeni, de Edwards legalább felkérést kapott az új Godzilla-filmre.
Equilibrium - Gyilkos nyugalom (2002)
Valamikor a 21. században, a harmadik világháború után a megtépázott emberiség élére egy gonosz csoport áll, az Atya vezetésével. Ő és emberei totálisan betiltanak mindennemű művészeti alkotást, sőt, az érzelmek átélését is. Az agymosásra egy naponta adagolt szert, a Proziumot vetik be. John Preston (Christian Bale) az érzelemmentesítést ellenőrző csapat, a Gramaton vezetője. A hű katona még saját felesége kivégzését is szenvtelenül nézte végig, majd magára maradt két gyermekével. Egy napi gyógyszeradag kimaradása azonban rést üt emlékezetében és elnyomott érzelmi világában.
A Mátrix köpönyegéből előbújt filmek közül az Equilibrium az egyik legizgalmasabb. Bár a párbeszédek hagynak némi kívánnivalót maguk után, Kurt Wimmer rendező emlékezetes akciójeleneteket vezényel le, és Bale is hozza a tőle elvárható maximumot.
Pillangó-hatás (2004)
Ami az időutazós filmeket illeti, a Pillangó-hatásban nincs meg az a fajta realizmus és logika, mint olyan közelmúltbeli sci-fikben, mint a Csillagok között vagy a Looper - A jövő gyilkosa. Ennek ellenére a film logikai hibáiért kárpótol a valóban zavarba ejtően csavaros történet, illetve Eric Bress és J. Mackye Gruber sajátos rendezői döntései, amelyek miatt a sci-fi helyenként inkább pszichológiai horrornak érződik.
A sztori szerint az egyetemista Evan Treborn időutazással próbálja helyrehozni néhány baklövését, ám amikor visszatér a jelenbe, rájön, hogy a múlt apró változásai nem javítottak a helyzeten, hanem még nagyobb problémákat okoztak a jelenben. A főszerepben Ashton Kutcher pályafutása talán legjobb alakítását nyújtja.
A hasonmás (2013)
Egy igazán nagyszerű színész képes csak arra, hogy meggyőzően játsszon ikreket a vásznon, és mindkét karaktert egyedinek érezzük. Jesse Eisenbergnek ez sikerül A hasonmásban a szelíd irodai alkalmazott Simon James és hasonmása, a rendkívül magabiztos James Simon kettős szerepében. A film arra kényszeríti a nézőt, hogy megkérdőjelezze a narrátor megbízhatóságát, és gyanakodni kezdjen arra, hogy Simon és James ugyanannak a személynek a változatai-e. A színészként (Kockafejek) is ismert Richard Ayoade abszurd humorral teszi szórakoztatóbbá ezt a rejtélyes sci-fit.
A felfedezés (2017)
Annak ellenére, hogy a kritikusok jól fogadták a The Discoveryt a 2017-es Sundance Filmfesztiválon, utána gyorsan feledésbe merült. A Netflix ugyan bemutatta, de lényegében eltűnt a streamingszolgáltató hatalmas tartalomkönyvtárában. Ennek ellenére ez a súlyos családi dráma az egyik legmélyebb dekonstrukciója a túlvilágnak a sci-fi filmjek mezőnyében. Jason Segel kiváló drámai alakítást nyújt a zseniális tudós (Robert Redford) fiaként, aki tudományos bizonyítékot talál a túlvilág létezésére. A film átgondoltan nyúl az érzékeny témákhoz.
Lopott idő (2011)
Andrew Niccol író/rendező védjegye, hogy olyan szürreális sci-fi történetekkel áll elő, amelyek aktuális társadalmi témákat érintenek. Az 1997-es Gattaca című klasszikus rendezése mellett Niccolt a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díjára is jelölték Peter Weir 1998-as remekművének, a Truman Show-nak az írói munkájáért. Későbbi filmje, a Lopott idő egy olyan jövőben játszódik, ahol az idő egyfajta fizetőeszközzé vált, és csak az elitnek adatik meg, hogy örökké éljen. A Justin Timberlake által alakított kívülálló megmenti egy időmilliomos életét, aki cserébe neki adja az összes idejét. Mindez felkelti az időrendészek figyelmét, és gyilkossággal gyanúsítják. Will menekülés közben túszul ejti a fiatal, gazdag lányt (Amanda Seyfried), akivel egymásba szeretnek .
Code 46 (2003)
Michael Winterbottom filmje a szelektív tenyésztés és az intolerancia kérdéseit feszegeti. A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol a genetikailag "összeférhetetlen" embereket eltiltják a szaporodástól, a "kinti" világban élők pedig a "bent" élő elit gyűlöletével szembesülnek. Tim Robbins alakítja William Geld biztosítási csalás elleni nyomozót, akit Sanghajba küldenek. A férfi feladata, hogy azonosítsa azokat az alkalmazottakat, akiket hamisítással gyanúsítanak. Egy Maria Gonzalez nevű fiatal dolgozó személyében találja meg az elkövetőt, de beleszeret a lányba, és ahelyett, hogy átadná a biztonságiaknak, egy másik alkalmazottat nevez meg hamisítóként.
Ad Astra – Út a csillagokba
Amikor az Ad Astra 2019-ben mozikba került, azonnal megvádolták Brad Pittéket azzal, hogy ez „a szegény ember Csillagok közöttje”. James Gray rendező alkotása azonban nem Christopher Nolan kultfilmje előtt tisztelgett, sokkal inkább az előző generációk nagy mozimágusai, például Francis Ford Coppola és Werner Herzog volt az előkép.
A sztori szerint Roy McBride műszaki tiszt (őt alakítja Pitt) elindul, hogy átszelje a galaxist, és kiderítse az igazságot apjáról, aki húsz éve tűnt el, miközben idegen életformák után kutatott az űrben. Ugyan sokáig halottnak hitték, egy új bizonyíték arra utalhat, hogy Clifford McBride (Tommy Lee Jones) még mindig él, és egy elhagyott erőműben bujkál egy távoli bolygón – és potenciális veszélyt jelent az egész univerzumra.
Via: Collider