Lourdes annak idején egy unalmas kis mezőváros volt Délnyugat-Franciaországban, nem ismerte senki, ám az 1850-es évek vége felé egy 14 éves parasztlány, Bernadette Soubirous azt állította, hogy megjelent neki a Szűz Mária. Nem is egyszer, hanem 18 alkalommal. Hasonló jelenések ezerszámra akadtak annak idején, de a fiatalon elhunyt Bernadette ügyét többen is felkarolták, halála után szentté avatták, a kisváros pedig elképesztő fejlődésen ment keresztül. Ma már évente 5 millió látogatót fogadnak, kis részük súlyos betegségből szeretne gyógyulni, a többit a legenda, a hírnév hozza ide, a közelben repülőtér épült, a hely csurig van szállodákkal, éttermekkel, ajándék- és kegytárgyboltokkal, az üzlet pörög ezerrel. Ezt csak azért hoztam fel, mert A jelenés történetét bevallottan Lourdes sikersztorija ihlette.

Jacques Mayano enyhén kiégett oknyomozó újságíró, aki már több háborút, rengeteg szörnyűséget látott, és aki mindig az őszinteséget, a tárgyilagosságot és a szakmai tisztestességet helyzete előre. Jó híre a Vatikánig is eljutott, ahonnan különleges felkérése érkezik, annak ellenére, hogy köztudottan ateista. Újságírói objektivitása és oknyomozó képessége miatt felkérik, hogy vegyen részt egy vallásos jelenést vizsgáló bizottság munkájában, amelynek, hősünk legnagyobb meglepetésére egyébként ördögűző tagja is van, biztos, ami biztos. Egy kis dél-francia faluban egy Anna nevű 18 éves lány azt állítja, Szűz Mária jelent meg számára. A jelenés után a falu valóságos turisztikai attrakcióvá válik, ahova a világ minden pontjáról érkeznek a zarándokok, hogy személyesen tapasztalják meg a csodát. Az újságíró feladata, hogy kiderítse, a jelenés valódi, vagy az egészet csak a tinédzser találta ki.

Tovább bonyolítja a képletet, hogy a helyi vallási vezetők és más módon érdekelt tisztviselők igyekeznek kisajátítani a lányt, akinek egyfajta kultusza alakult ki, ami nem éppen abba az irányba viszi el az eseményeket, ami a Vatikán óhaja. Mindenki számára nagy a tét: a falu felkerülhet a világtérképre, az ottaniak meggazdagodhatnak, a Vatikán egy újabb szenttel és csodatétellel szintén jól jár, Jacques esetében először szakmai hírneve, majd becsülete, később lelki békéje forog kockán. Csak egyvalaki van, aki valahogy kimarad a képletből, akiről sokáig alig tudunk meg valamit, pedig ő az egész jelenés központi figurája, Anna, a szemtanú. És a filmnek ő a legnagyobb erőssége. Ő maga a megfejtésre váró rejtély, és Xavier Giannoli, aki egy ideig egy klasszikus Dan Brown sztorihoz hasonlóan vezeti a történetet, majd egy ideig szintén klasszikus, a krimikre emlékeztető „procedúra filmként” folytatja – a majd’ két és fél órás játékidő elég teret hagy több műfajváltásra is, benne találta meg az igazán izgalmas témát, Galatéa Bellugi pedig nagyszerűen hozza ezt a nehezen megfejthető karaktert. Érdemes rá odafigyelni, garantált, hogy hallani fogunk még róla.

Gianolli napjaink egyik francia sikerrendezője, aki az elmúlt években olyan filmeket jegyzett, mint a Marguerite - A tökéletlen hang, a Superstar és az Amikor énekes voltam. Legújabb filmjének főszereplője az a Vincent Lindon, aki a világ legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban a legjobb színész díját nyerte meg a Mennyit ér egy ember? című dráma főszerepéért, és aki olyan közelmúltbeli francia filmsikerekben is szerepelt, mint a Rodin: Az alkotó, vagy az Egy szobalány naplója. Lindon mellett A jelenés főbb szerepeit többek között Elina Löwensohn (Schindler listája, Hosszú jegyesség, Flört) és Anatole Taubmann (Elrabolva, A Quantum csendje, Amerika Kapitány: Az első bosszúálló) játssza.