Mármint nem azokat, amik a szerszámos boltban kaphatóak, hanem amelyekből majdnem minden filmjébe tesz legalább egyet.
Február elején került mozikba M. Night Shyamalan új filmje, a Kopogás a kunyhóban, amelyben négy fegyveres túszul ejt egy családot, és „elképesztő választásra kényszeríti őket, hogy elkerülhető legyen a végítélet.”
Ahogy a filmről szóló összegzésünkben írtuk, „a Kopogás a kunyhóban dramaturgiája úgy épül, hogy végig nem tudjuk, valóban közelít-e az apokalipszis, vagy csak négy fanatikus terrorizálja a családot.”
A kritikusok se túl lelkesek, se túl ledorongolóak nem voltak, a Rotten Tomatoes-on 68 százalékon áll a produkció, de azzal kapcsolatban kialakult némi diskurzus, hogy a befejezésből hiányzik-e egy sokkoló(bb) csavar. Anélkül ugyanis, hogy túl sokat elárulnánk, az utolsó jelenetekben egy jelentős leleplezés történik. Csak éppen nem olyan drámai, mint ahogy azt az indiai származású rendező megszokhattuk.
Az UNILAD találkozott Shyamalannal, hogy kiderítsék, mit gondol a témáról. A rendező szerint a választott műfaja természeténél fogva lehetőséget ad a csavaros befejezéseknek.
"Rejtélyeket készítek, így végső soron ezekre a rejtélyekre vannak válaszok, amelyek valahogy természetes módon következnek az általam mesélt történetekből" – magyarázta, hozzátéve, hogy a célja az, hogy elérje, a beskatulyázási kísérletek helyett fogadja el mindenki, hogy ő csak egy-egy újabb történetet próbál elkészíteni, a korábbiaknál más ízesítésben.
Hajlamos vagyok arra, hogy vonzódjak a friss és korábban még kipróbálatlan dolgokhoz. Nem okoz gondot bármelyik karakterem megölni, és nem bánom, ha a rosszfiúkat összetettnek és szimpatikusnak alkotom meg.”
Shyamalan történetmesélés iránti szenvedélye a Kopogás a kunyhóban sztoriján is meglátszik, mert bár a film Paul G. Tremblay regényén alapul, a filmrendező az adaptáció során teljesen eltért tőle.
Via: Unilad
