Ryan közlegény megmentése

Negyed óra a pokolban. Spielberg háborús filmjének nyitánya kisfilmnek is beillik, és olyan hitelesen, zsigerien közelről mutatja be a partraszállást, hogy második világháborús veteránok, akik ott voltak Normandiában, a jelenetsort nézve mind újra átélték a szörnyűségeket, mert tényleg olyan volt, ahogy a vásznon látták.

2001: Űrodüsszeia

A filmtörténet egyik leghíresebb és legbriliánsabb vágásaként szokták emlegetni Kubrick klasszikusának elején, amikor a hosszú percekig ugrabugráló ősmajmok között megjelenő monolit beindítja a lényekben az emberré válást, és a levegőbe feldobott csont képe egy űrszondáéra vált. Ám ha szigorúan a legelső jelenetet vesszük, libabőröztetően hatásos a Hold mögül felkúszó napkorong Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének nyitányára.  Ez máris kozmikusabb léptékbe helyezi az egész filmet, mint a nevezetes vágás. És Kubrick filmjeit ugyan tisztelni illik, de lássuk be, hogy hét percen át marha unalmas bámulni azokat a majmokat.

Az elveszett frigyláda fosztogatói

Minden másodpercében tökéletes, zseniális felütés a világ legjobb filmjéhez. Hamisítatlan ponyvahangulat titkos kinccsel, ördögi csapdákkal, ádáz indiánokkal és öntelt ellenlábassal – a kalandfilmek esszenciája néhány percbe sűrítve. Indiana Jonesról rögvest tökéletes portrét kapunk, megjelenik a korbács is, a kisfiús félvigyor, no meg az, hogy azért nem olyan macsó kalandor ő, és ezért is szeretjük annyira. John Williams fantasztikus zenéjére legszívesebben menten elindulnánk kincset keresni,  a kőgolyó pedig bámulatos, a sorozat egyik legikonikusabb pillanata, pedig abból aztán van bőven.

Becstelen brigantyk

Bemutatkozik a tenyérbemászó stílusú, ám ördögi Hans Landa egy rettentően feszült jelenetben. Ártalmatlan párbeszédnek tűnik, amit hallunk, de a náci tiszt már csak ilyen: egy pohár tejet is képes úgy elkortyolgatni, hogy kínzó szorítást érezzünk a gyomrunkban. Az ilyen pillanatokban mutatkozik meg Tarantino igazi zsenialitása.

A cápa

Steven Spielberg ezzel a képsorral máris elvette az emberek kedvét a féktelen lubickolástól.  Talán megszámlálni sem lehet, hányszor idézték meg, parodizálták a legelső, mai értelemben vett blockbuster nyitójelenetét, természetesen John Williams baljós zenéjével együtt. Maga Spielberg is kifigurázta a Meztelenek és bolondokban.

A sötét lovag

Nincs ezen mit ragozni: veszettül erős bankrablós jelenet, és stílusosan bemutatkozik Heath Ledger Jokerje.

Mechanikus narancs

A 2001-hez hasonlóan Kubrick itt is megdelejezi a nézőt, amiben szintén nagy szerepe van a kiváló zeneválasztásnak. Wendy Carlos (később a Ragyogás és a Tron zeneszerzője) Henry Purcell II. Mária angol királynő temetésére írt szertartási zenéjének egy részletét dolgozta át szintetizátorra. Az eredmény egyszerre rideg és lélektelen, ugyanakkor bekúszik a bőr alá: Alex azzal a nyugtalanító vigyorral bámul a kamerába, egyenesen a nézőre, majd a kép fokozatosan nyit, és meglátjuk a mozdulatlanul, bábuszerűen ülő drúgokat, majd a Karóva tejbár színpadias, kényelmetlen érzéseket keltő berendezését. Maga az állatias ösztönöktől hajtott dekadencia. Kubrick egy perc alatt eléri, hogy ezzel a nyugtalanító képsorral felzaklassa a nézőt. Ennek nem lesz jó vége.

Trainspotting

"Válaszd az életet, válaszd a munkát, válaszd a karriert, válaszd a rohadt nagy TV-t! Válaszd a mosógépeket, kocsikat, CD-lejátszókat és elemes konzervnyitókat! Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást, válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt, válassz első otthont, válaszd meg a barátaidat! Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát, válassz egy három szobás lakosztályt részletre egy ócska sorházban! Válassz DIY-t, és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy! Terülj el egy fotelban, és nézd a lélekölő, agypusztító TV-s kvízjátékokat! Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel! Válaszd a végén a rothadást! Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban, élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd! Válaszd a jövőt, válaszd az életet! De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet."

No meg Iggy.

Fel!

A lufikkal repülő házban utazó, morcos Carl Fredricksen bácsi kalandjait elbeszélő mese eleje fájóan realista, és egy csodálatos szerelem történetét mutatja be sok-sok évtizeden keresztül, egészen a szeretett nő haláláig. Kisfilmnek is beillő, gyönyörű része a filmnek, és aki nem sírta el magát rajta, annak bizony nincs szíve. Csak az nézze meg most, aki nem fél attól, hogy menten elerednek a könnyei.

Csillagok háborúja

Semmi mással nem lehet összehasonlítani azt az érzést, amit a legelső Star Wars nyitánya vált ki a nézőből, és ilyenkor rossz, hogy csak egyszer lehet először látni a filmet. A Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban szöveg után ahogy arcunkba robbant a Star Wars felirat, John Williams fantasztikus muzsikája felforrósította a vérünket, majd a messzeségbe kúszó felvezető mese után bevágódott a képbe a menekülő Tantive IV, lézersugarak cikáztak mindenfelé... majd a csillagromboló véget nem érő, iszonyatosan hatalmas tömege... Sokadik újranézés után is lúdbőrzik az ember háta.