A filmtörténet 10 legnagyobb lázadója

A film világa telis-tele van lázadókkal, az elnyomó rendszerek, a társadalmi igazságtalanságok ellen harcoló lázadókkal - és olyanokkal, akiket csak úgy feszít a düh és a tenni akarás.

A rakparton (1954) - Terry Malloy

Elia Kazan legsikeresebb (valóságos Oscar-esővel jutalmazott) filmje, amelynek hőse pontosan tudja, hogy a bőrét viszi a vásárra, ha lázadni mer. A dokkmunkások szakszervezetébe beépült gengszterizmus áll a történet középpontjában. Terry Malloy (Marlon Brando) egykor pénzért szállt a ringbe, manapság pedig dokkmunkásként tengeti életét, miközben a nagy visszatérésről álmodozik. Főnöke Johnny Friendly (Lee J. Cobb) egy minden hájjal megkent korrupt figura. Egy alkalommal Terry véletlenül a szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amit Johnny emberei követnek el. Később, amikor találkozik az áldozat húgával, felelősnek érzi magát az ügyben, de nem mer nyíltan fellépni munkáltatója ellen, legalábbis egy bizonyos pontig nem. Bár máskor is játszott lázadót, ez volt Brando meghatározó munkája.

Forrás: Örökmozgó

 

Haragban a világgal (1955) - Jim Stark

Jim (James Dean) bajkeverő hírében áll, és kétes hírnevére nem is cáfol rá, amikor Los Angelesbe költözik. Már érkezése első napján összeütközésbe kerül a törvénnyel randalírozás és részegség miatt. Később az iskolát uraló rocker banda vezére egyből beleköt, és

késpárbajra, majd katasztrófával végződő autóversenyre hívja ki.

A felnőttek és társai erőszakos világával szemben Jim csupán a bandavezér exbarátnőjében, Judyban (Natalie Wood) és egy dúsgazdag árva gyerekben, Platóban (Sal Mineo) talál némi támaszt. Nicholas Ray a maga korában iskolát teremtő melodrámáját az "ok nélküli lázadó" prototípusát megtestesítő, tragikusan fiatalon elhunyt James Dean játéka teszi felejthetetlenné.

Forrás. InterCom

 

Spartacus (1960) - Spartacus

Spartacust, a forrófejű rabszolgát (Kirk Douglas) egy gladiátoriskola tulajdonosa, Lentulus (Peter Ustinov) vásárolja meg. A korrupt római szenátor, Marcus Licinus Crassus (Sir Laurence Olivier) szórakoztatására Lentulus gladiátorai élet-halál küzdelmet készülnek vívni az arénában. Egy társa önfeláldozó halála világossá teszi számára, hogy fel kell lázadni helyzete ellen, és először csak pár tucat fegyverforgató gladiátorral indul meg a cápuai helyőrség ellen.

Majd amikor ezer és ezer nincstelen rabszolga érkezik táborába, már a hatalmas római birodalommal néz szembe, és győzelmek sorát aratja.

A túlerővel szemben végül szükségszerűen elbukik, majd a kínok kínját, a kereszthalált is vállalja, de Spartacus holtában is legendává vált.

Forrás: Universal Puctures

 

Bilincs és mosoly (1967) – Cool Hand Luke

Luke (Paul Newman) egy fegyenctelepen tölti a "köztulajdon szándékos rongálása" miatt kapott rövid büntetését. Alapjában véve hallgatag, de gyakran eszel ki hecceket az őrök bosszantására, vagy társai szórakoztatására. Ám amikor édesanyja halálhírére magánzárkába teszik (nehogy a gyász szökésre késztesse),

a megaláztatás módja és mértéke a heccek királyából igazi lázadóvá keményíti.

A film legemlékezetesebb jelenetében Luke fogadásból 50 darab főtt tojást eszik meg egy óra alatt. Newman ügyes vágásokkal és kameraállásokkal végül megúszta mindössze 8 tojás elfogyasztásával, amit aztán az „Ennyi!” szó elhangzása után ki is okádott a legközelebbi kukába.

Forrás: Warner Bros

 

Száll a kakukk fészkére (1975) - Patrick McMurphy

A Ken Kesey regényéből forgatott film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová Patrick McMurphy (Jack Nicholson), a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: az intézmény lakói - akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide - semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. A

történet többi szereplőjének élete mind egy-egy megrendítő dráma,

aminek már csak végkifejletével találkozunk. McMurphyről hamar lehull a kívülállás páncélja, és megpróbál segíteni társain, akiken látja: az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás, ami valójában mindössze idomítani akarás, csak rontja állapotukat.

Forrás: United Artists

Star Wars: Egy új remény (1977) - Leia Organa hercegnő

A Birodalom elleni lázadás igazi vezéralakja sosem a Jedi tanokba beavatott – és azokban el is vesző - Luke Skywalker (Mark Hamill) vagy a lelkében mindig egy opportunista zsoldos maradó Han Solo (Harrison Ford) volt, hanem Leia Organa hercegnő (Carrie Fisher).

Mert ki mert volna két kakaós csigát hordani frizuraként,

ki illegette volna magát egy gigászi meztelen csiga mellett arany bikiniben, és ki smárolt volna a saját testvérével, ha nem ő? De a viccet félretéve, az egész film cselekményét ő hozza mozgásba, amikor üzen a remeteként élő Ben Kenobinak, és ő viszi győzelemre az igaz ügyet az egész Galaxisban.

Forrás: 20th Century Fox

 

Gumiláb (1984) - Ren MacCormack

Ren (Kevin Bacon) Chicagóból költözik anyjával a poros kisvárosba, Beaumontba. A fiú számára, aki hozzászokott a nagyvárosi tinédzserek életmódjához, a tánchoz, a zenéhez, a konzervatív erkölcsök egészen más világ. Itt Moore tiszteletes szabályai szerint él mindenki. Évekkel ezelőtt ugyanis egy táncmulatság után autóbaleset történt, és meghalt négy tinédzser.

Azóta tilos errefelé a tánc és a zene.

Egyetlen ember van a városban, aki Ren oldalán ellenszegül a szigorú és értelmetlen szabályoknak, Moore tiszteletes lánya, Ariel (Lori Singer). A két lázadó fiatal egymásba szeret. A konfliktus nem is várat sokáig magára - Kevin Bacon pedig egy legenda lett ezzel a filmmel.

Forrás: Paramount Pictures

 

Cry-Baby (1990) - Wade „Cry-Baby” Walker

Két táborra szakadnak a baltimore-i fiatalok az ötvenes évek elején, a rock and roll korszak hajnalán. Az egyik oldalon állnak a munkásosztálybeli fekete bőrdzsekis, kemény fiúk és a lófarkas lányok, akik fittyet hánynak a törvényre. A társaság vezéralakja Wade (Johnny Depp), a leghidegebb és legkeményebb fickó a középiskolában,

akinek a "sírásáért" valósággal megőrülnek a lányok.

A másik oldalon az előkelő, jól fésült fiúk és a tupírozott hajú lányok sorakoznak. Az utóbbiak közé tartozik Allison (Amy Locane), a gazdag és csinos lány, akit a szenvedély és a zene sodor Wade bandájába. A polgárpukkasztó John Waters itt formált ellenállhatatlan lázadót Deppból, akinek évtizedeken át baromi jól állt ez a szerepkör.

Forrás: Universal Pictures

 

Mátrix (1999) - Neo

A hétköznapi életet élő Neo (Keanu Reeves) a titokzatos és ismeretlen mátrixról csak mendemondákból hallott - de biztos benne, hogy titokban ez irányítja az életét. A férfi úgy véli, a legendák övezte Morpheus megmutatja neki az igazságot – amire még nincs felkészülve. Bár tudja, hogy elképesztő képességei vannak, a lázadók közé állt Neo nem gondolja, hogy ő lenne az, akitől a világok sorsa függ, de ahogy Morpheus és Trinity oldalán élet-halál harcot folytat a mátrix szinte legyőzhetetlen őrei ellen, ráeszmél valódi erejére, és megismeri saját sorsát. Végül a saját kiválasztottságára ráébredt Neo rájön, hogy a Mátrix meghekkelt álvalóságában tényleg bármit megcsinálhat, a saját előnyére formálhatja az elnyomó rendszert, így legyőzhetetlen cyberpunk Supermanként repül ki a képből – megadva nekünk az ezredforduló egyik legmeghatározóbb filmélményét.

Forrás: InterCom

 

Harcosok klubja (1999) – Tyler Durden

A történetet egy jól szituált, de cinikus és kiábrándult fiatalember meséli el. Nevét nem tudjuk, néha Jacknek (Edward Norton) hívja magát. Önismereti terápiás csoportokba jár, mégsem kerül közelebb valódi énjéhez és embertársaihoz. Véletlenül összeismerkedik Tylerrel (Brad Pitt), akiben felfedezi hiányzó tulajdonságait. Tyler egy különös, titkos társaság megalapításával próbál megszállottan úrrá lenni a fogyasztói világ káoszán. A Harcosok Klubjának híre hamar elterjed a gazdagokat kiszolgálók között, aki dühüket így akarják levezetni,

de ez csak álca, Tylernek nagyobb, sötétebb tervei vannak.

Az egyetlen, aki a két rokonlélek közé ékelődik, egy nő. Marla (Helena Bonham Carter) kétségbe vonja Tyler ideológiáját – és létét. Merthogy Tyler és a Mesélő egy és ugyanaz a személy, a filmtörténet egyik legfrappánsabb csavarjaként.

Forrás: InterCom