Mostanában sok valódi bűnözőről készült nagy sikerű fikciós vagy dokumentumsorozat, akiknek leleményessége és ravaszsága szinte lenyűgöző. Megkerestük legnagyobb riválisaikat a nagyvásznon.
Anton Chigurh
Amikor a Coen testvérek filmjeit nézzük, sosem tudhatjuk, mire számítsunk: hogy valami vicceset, valami komolyat, esetleg a kettő keverékét fogjuk-e látni? Határozott kivételt képez azonban a Nem vénnek való vidék című Cormac McCarthy-adaptációjuk, amelyben a legelejétől kezdve azt érezzük, hogy mindjárt valami nagyon rossz történik. Az érzés még tovább fokozódik a „fej vagy írás?”- megszállott pszichopata bérgyilkos, a Javier Bardem által alakított Anton Chigurh megjelenése után. Már amikor először találkozunk a férfival, egyértelmű, hogy a valaha látott egyik legokosabb és legfélelmetesebb bűnözőről van szó
– ahogy az első jelenetében totális szenvtelenséggel meggyilkol egy rendőrt és egy civilt, az nemcsak hátborzongató, de egyszersmind nagyon hatékony is.
S hogy a dolog még rémisztőbb legyen: hamarosan kiderül, hogy Anton úgy tekint saját tevékenykedésére mint a sors kezének munkájára.
Danny Ocean
Áttérve egy másik zsánerre és egy sokkal kevésbé félelmetes figurára: ha a heist movie műfajáról van szó, minden bizonnyal Danny Ocean a legikonikusabb bűnözőzseni, akit a Steven Soderbergh által rendezett Ocean-trilógiában ismerhettünk meg. Az első filmben, az Ocean's Elevenben a figura frissen szabadul a börtönből, és máris beveti magát a „munka” világába.
Danny Ocean emellett igazi hollywoodi bűnöző: jóképű, elbűvölő és szinte már nevetségesen laza, főleg nyomás alatt. Az őt megformáló George Clooney pedig olyan veleszületett sármmal és intelligenciával hozta a karaktert, ami az Ocean-filmeket igen szórakoztató filmélménnyé, a figurát magát pedig rendkívül élővé tette.
Hannibal Lecter
„Hannibal, a kannibál” kétségtelenül a horror és thriller műfaj történetének leglegnyűgözőbb szörnyetege, akit a vásznon eddig három színész formált meg (Brian Cox Az embervadászban, Anthony Hopkins A bárányok hallgatnakban és a Hannibalban, illetve a nemrég elhunyt Gaspard Ulliel a Hannibal ébredésében), de a figura emellett a kisképernyőn is figyelemre méltó karriert tudhat magáénak (lásd a Hannibal című tévésorozatot Mads Mikkelsennel). Nem vitás, hogy Lecter intellektusa kiemelkedő – nem véletlen, hogy Clarice Starling tőle kért és kapott hathatós segítséget A bárányok hallgatnakban. A karakterben emellett egyszerre fér meg békésen (?) a stílus és a kifinomult ízlés, illetve a gyakran
őrjöngésig vitt vérszomj és kegyetlenség.
A bárányok…-ban látott könyörtelenség után viszont a Hannibalban Lecter érzelmeire is kapunk nem kevés bizonyítékot, a sorozatban pedig számtalan példát láthatunk rá, milyen összeszedett és koncentrált pszichopata is (anti)hősünk.
John Doe
Az Andrew Kevin Walker által mesterien megírt és David Fincher által mesterien megrendezett Hetedik egyebek mellett azért működik még több mint negyed századdal bemutatása után is olyan hátborzongatóan tökéletesen, mert elképesztően hatásos benne a főgonosz figurája. A hét halálos bűn alapján öldöklő sorozatgyilkos olyan félelmetes, egyszersmind lenyűgöző aprólékossággal valósítja meg véres bűntetteit, hogy észbeli képességeihez nem is fér kétség – annál is inkább, hiszen SPOILER! ha nem adja fel saját magát, a rendőrök jó eséllyel sosem kapják el, mivel szinte semmit sem tudnak róla. És a film végén talán az a legnyugtalanítóbb, hogy ez így is marad, mindörökre.
Joker
Habár Todd Phillips 2019-es Jokere csodálatos film, a címszereplő itt nem annyira zsenális gonosztevő, mint inkább tragikus sorsú, szánni való figura, aki (még?) nagyon messze van attól az ikonikus főgonosztól, akivé elsősorban Heath Ledger avatta a 2008-as A sötét lovagban. Utolsó szerepében a fájóan fiatalon elhunyt színész tökéletesen szemléltette, hogy Joker Batman totális ellentéte: ahol az igazságosztó figurában esendő emberséget találunk, az a főgonosz lelkében csupán szadista szociopátia.
A sötét lovagban mindez azért is nagyon nyugtalanító, mert ezúttal egy minden ízében realista világban láthatjuk az antihős erőszakos kitöréseit. Habár azt állítja magáról, hogy nincs terve, Joker sérült elméje ellenére is láthatóan minden szempontból alaposan átgondolja mindazt, amit tenni készül – az viszont tény, hogy bármeddig gondolkodhatunk rajta, sosem fogunk rájönni, mégis miért csinálja. Ahogy Alfred olyan találóan megfogalmazza:
„néhány férfi csak azt akarja nézni, ahogy a világ ég”.
(via Looper)
