Dúl a világban a háború, a kis cseh vasútállomáson a szokásos mederben folyik az élet: van, aki galambjaival foglalkozik, van, aki női popsikat pecsétel, és van, aki még mindig szűz, bár nem sokáig.
Szokás mondani, hogy a csehek milyen könnyen megúszták a világháborút, egyrészt igaz, másrészt óriási marhaság. Merthogy őket cserben hagyták nyugati szövetségeseik, amikor részenként bekebelezte őket a náci Németország, de nem lettek kollaboránsok sem, és merthogy ők nem küldték katonáikat hősi halált halni az orosz hómezőkre, viszont létezett valódi ellenállás. Ennyit a történelemről és a politikáról, ami persze fontos szerepet játszik a Szigorúan ellenőrzött vonatokban, de a film alapvetően mégis csak a szüzesség elveszítéséről és a férfivé válásról szól.
A II. világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán járunk, a német csapatok pedig zseniális stratégiai visszavonulások sorát hajtják végre, ahogy egy lelkes kollaboráns magyarázza, vagyis végképp vesztésre állnak. Csakhogy az állomáson nap mint nap létfontosságú hadianyagot és csapaterősítéseket szállítanak át, amit az ellenállás nem nézhet tétlenül. Hősünk, Milos, az ifjú forgalmista nem ellenálló, nem is érdekli a politika, ő csak szerelmes akar lenni és végre lefeküdni egy lánnyal. Ami másoknak olyan könnyen megy. Ott van például Hubička forgalmista úr, aki művészi szinten űzi a szoknyavadászatot, és nem átallja erre a hivatalos pecséteket is felhasználni, ha úgy hozza a sors – és a Pelikán tinta rendkívül nehezen jön le, mint az kiderül -, de mások is boldogan élik az életüket a háború közepén, csak szegény srácnak nem jön össze a dolog, amíg nem kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
A 80. életévét most, február 23-án betöltő Jirí Menzel a zseniális író, Bohumil Hrabal regényéből forgatta szintén zseniális és csodaszép filmjét, amiben tényleg minden benne van arról, milyen kisembernek lenni. Milyen szép dolog a hétköznapiság, galambokat tenyészteni, egy csókra várni, és persze formás fenekeket lepecsételni. És benne van a félszeg, másodpercnyi hősiesség, ahogy a kisember át tud lépni önmaga árnyékán, ha csak egy pillanatra is, ha meg is bűnhődik érte. Nem véletlen, hogy Menzel 1966-os filmje, ami valójában a kommunista blokk kedvenc zsánere, a hamis pátosztól duzzadó partizánfilm feje tetejére állítása a cseh újhullám eszközeivel, oly sikeres lett nem csak a mi kis Kelet-Európánkban, hanem szerte a világban. Merthogy a 40. Oscar-gálán a Szigorúan ellenőrzött vonatok megkapta az aranyszobrot. És jöjjön a végére a már sokat emlegetett pecsételés!
