A "régi Hollywood" a csillogást, az eleganciát, a makulátlanul viselkedő, élére vasalt öltönyben és kosztümben megjelenő sztárokat jelenti – legalábbis a köztudatban. A filmiparnak azonban régebben is volt egy excentrikusabb és sötétebb oldala, ahogy az A Jeffrey Dahmer-sztorit is jegyző Ryan Murphy netflixes sorozatából (Hollywood) is kiderült. A régi idők nagy sztárjai sem vetették meg a különböző szereket, sokuknak pedig egészen fura szokásaik és mániáik alakultak ki. Lássuk a leghíresebb példákat.

Cary Grant és az LSD

1960-ban a Good Housekeeping magazin szerkesztőihez befutott egy bizarr telefonhívás. Cary Grant volt a vonalban, a nyájas, kifinomult filmsztár, aki szinte soha nem adott interjút, de most szót kért. Annyi volt csak a probléma, hogy az egyetlen dolog, amiről beszélni akart, az az elképesztő mennyiségű LSD volt, amit lenyelt, és az, hogy szeretné, ha mindenki más is elkezdené használni a szert.

Grant egy mélyszegénységben élő bristoli családba született, apja állandóan megcsalta az anyját, aki el is tűnt (később kiderült, hogy a férje bezáratta egy elmegyógyintézetbe minden ok nélkül), és a színész élete nagy részét azzal töltötte, hogy a démonaival küzdött. Évtizedes gyötrődés után végül harmadik felesége beszélte rá az LSD-terápiára. 1958 és 1961 között Grant legalább 100 alkalommal fizetett be a pszichedelikus utazásra.

A színész előszeretettel osztotta meg a látomásait másokkal is, például azt, amelyikben

egy óriási pénisszé változva kilő az űrbe.

Grant végül akkor állt le a szerrel, amikor az ellenkultúra is felfedezte magának az LSD-t, mert az úriember imázsának nem tett volna jót, ha összemossák a hippikkel.

Orson Welles és az orrmánia

Az orrplasztika népszerűsége töretlen, rengetegen szeretnének kisebb orrot. Nem úgy Orson Welles, a legendás színész-rendező-író

úgy érezte, hogy az orra túl kicsi a kerek arcához képest.

Ezért azt tette, amit bárki, akinek egy stúdió komplett sminkes osztálya állt rendelkezésére: minden egyes szerepéhez egy egész sor műorrot készíttetett, minél nagyobb, annál jobb-jeligére.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Welles szinte minden filmjében műorrral szerepelt. Karrierje kezdetén ezek viszonylag normális méretűek voltak, a pályája végére viszont már úgy dagadtak ki az arca közepéből, mint a Xenomorph-ok az áldozataik mellkasából az Alien-filmekben.

Nélkülük nem is volt hajlandó kamera elé állni, és amikor befejezte az aktuális filmet, meg is tartotta az orrokat, elnevezte őket, és időnként bűvészmutatványokat mutatott be velük a házában tartott partikon.

Peter Lorre és a morfium

Aki látta már Peter Lorre-t fotón vagy filmen, annak valószínűleg feltűnt, hogy mindig olyan fáradt a szeme, mintha 48 órája nem aludt volna. A Casablanca színésze ki is használta a furcsa tekintetét, amikor különcöket és gonosztevőket játszott. De jellegzetes arckifejezésének talán nem a genetikához, hanem ahhoz lehetett köze, hogy egész karrierjét morfiummal teletömve töltötte.

Függősége jóval a hollywoodi korszaka előtt kezdődött, a Löwenstein László néven született színész még Európában esett át egy vakbélműtéten, és orvosai annyi morfiumot adtak neki, hogy azonnal függővé vált. Mire eljátszotta legendás sorozatgyilkosos szerepét a Fritz Lang-féle M - Egy város keresi a gyilkosban, barátai már azzal viccelődtek, hogy az "M" a "morfiumot" jelenti, ennyire nyílt titok volt a függősége színészi körökben. A függősége Hollywoodban csak fokozódott, ahol a vényköteles tablettákra és a köhögéscsillapítókra is rászokott.

Egy idő után még a szerepeket is aszerint választotta ki, hogy mennyire szolgálják a zavartalan drogfogyasztását. Elvállalta például Mr. Moto szerepét egy nyolc filmből álló sorozatban, mert szüksége volt pénzre, és mert

megengedték neki, hogy a lakókocsijában lője be magát.

Sokszor annyira be volt tépve, hogy alig tudott felmászni a lépcsőn, és még így is mindenkit lejátszott a vászonról.

Peter Sellers és a bíborszínfóbia

A Rózsaszín Párduc sztárja természetesen nem a Bíborszín című könyvtől félt, hanem a tényleges lila színtől, ami még nagyobb őrültségnek hangzik.

Az angol komikus nem volt éppen egy könnyű eset, de fogalmazhatnánk úgyis, hogy minden jel szerint akkora monumentális seggfej volt, hogy kevesen bírtak a közelében megmaradni. Üvöltözős dührohamokat kapott a forgatásokon, és otthon is, összetörte az edényeket, és puskával fenyegette meg az aktuális feleségét. Alacsony beosztású embereket rúgatott ki a filmekből, hogy így vezesse le frusztrációját azokon a rendezőkön, producereken, akiknek nagyobb hatalmuk volt, mint neki. Hajlamos volt az enyhe rasszizmusra és a babonára.

Utóbbi ténynek akkor lett jelentősége, amikor Vittorio de Sicával (Biciklitolvajok) dolgozott együtt az Egymillió karátos ötlet című filmen, és az a meggyőződése alakult ki, hogy az olasz rendező természetfeletti tudás birtokában van. A forgatás közben tanúja volt, ahogy de Sica kiakadt egy forgatókönyvíró lányra, amiért az lilát viselt. A rendező azt mondta neki, hogy ez a halál színe, amit Sellers szó szerint vett. A Mr. Strangelove című életrajz szerint Sellersnek

meggyőződése lett, hogy a lila szín ölni tud.

Nem volt hajlandó olyan helyiségben tartózkodni, ahol ez a szín jelen volt, és dührohamot kapott, ha mégis kapcsolatba került vele.

Katharine Hepburn és a meztelenség

Katharine Hepburn híres volt a függetlenségéről és a makacsságáról. Kerülte a médiafelhajtást, sokáig interjúkat sem adott, és nem volt hajlandó a társadalom nyomásának engedelmeskedni. Ezért kacsingatott – állítólag – a nők felé is, és ezért döntötte el már korán, hogy a karrierje miatt nem vállal gyereket.

Annyira visszahúzódó életet élt, hogy állítólag a szexnek sem volt rajongója, sőt szenvedélyesen gyűlölte a meztelenséget. Ez az averzió nemcsak azt jelentette, hogy ő személyesen nem szívesen tartózkodott egy másik meztelen emberrel egy légtérben, de még a gondolat is taszította, akkor is, ha nem ő magáról volt szó. Ha egy olyan filmre ült be, amelyben sikamlós jelenet is volt, villámgyorsan kiviharzott a teremből.

Clark Gable és a tisztaságmánia

A nagyivó, bulizós Gable-ről képzelnénk el utoljára, hogy a tisztaság megszállottja volt, de a Warren G. Harris által írt életrajzból az derül ki, hogy a színész gyűlölt mindent, ami csak távolról is piszkosnak tűnt. Leborotválta a mellkasát és a hónalját, de nem azért, mert versenyúszó lett volna, vagy a korát megelőzően gondolkodott a 21. századi férfiszépségről, hanem mert utálta, hogy a szőrös test még jobban izzad. A kádban fürdést is utálta. Ez furcsának tűnhet egy olyan fickó esetében, aki imádta a tisztaságot, de valahogy meg tudta indokolni. Számára a kádfürdő azt jelentette, hogy a saját mocskodban ülsz, miközben az átitatja a vizet. A hadseregben töltött idő alatt Gable

magával vitte a saját, hordozható zuhanyzóját.

A tisztaságmániáját mondjuk más perspektívába helyezi, hogy a forgatásokon iszonyúan rossz volt a lehelete, amit Vivien Leigh is tanúsíthatott, mivel ő kénytelen volt az Elfújta a szélben forgatásán csókolózni vele. Úgy tűnik, bármennyire is igyekezett tisztán tartani a testét, Gable a fürdő mellett a fogselymet sem szerette.

Greta Garbo

Ha a modern Hollywood nem túl jó az egészséges testkép népszerűsítésében, akkor el lehet képzelni, milyen volt a régi Hollywood. Az Álomgyár története tele van kényszerdiétázó színésznőkkel, akiknek azért kellett koplalniuk, nehogy a férfinézőknek normális női testalkattal kelljen szembesülniük a moziban. De volt egy olyan legendás sztár is, aki nem utálta ezek a diétákat, sőt. Greta Garbo annyira megszállottan hitt a divatos diéták egészségügyi előnyeiben, hogy elfogyasztott olyan ételeket is, amelyeket az ENSZ biológiai fegyvereknek is minősíthetett volna.

A színésznő zárkózottsága legendás volt, annyira utált kimozdulni, hogy egyszer még a saját esküvőjéről is lemaradt. Kis túlzással egyetlen embert engedett be a házába, Gayelord Hauser táplálkozási szakértőt, aki mellékállásban teljesen őrült volt. Meggyőzte Garbót, hogy évtizedeken át kövesse az ő diétás terveit. Az egyikben

csak nyers élesztőt, és időnként írót ehetett.

Egy másikban Garbo három héten át csak spenótot fogyaszthatott. Szerencsére ezt a diétát abbahagyta, mielőtt választania kellett volna, hogy kórházba kerüljön, vagy hús-vér Popeye-karakterré változzon.

Hauser azt hangoztatta, hogy őrült diétás terveit követve bárki 100 évig élhet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő és Garbo is közel járt hozzá, 89, illetve 84 évesen haltak meg.

Via: Grunge