Fotó Háber (1963)

A diktatúrák nem szeretik a krimiket, hiszen alapvető tézisük, hogy rendfenntartó szerveik tévedhetetlenek. Ez jellemezte a Horthy-korszak filmgyártását és az ötvenes-hatvanas éveket is, ám volt egy kivétel. Ez volt a szovjet recept alapján készült úgynevezett szabotázsfilm, ahol nyugati ügynökök és az előző rendszer volt haszonélvezői szervezkednek a néphatalom ellen. Tipikusan titkos terveket loptak el, és semmitől sem riadtak vissza, de mindig akadt egy fiatal tiszt és néhány öreg szaki, aki elkapta őket. Ilyen volt a Várkonyi Zoltán rendezte és borzasztó profin összerakott Fotó Háber, amelynek címe egy fedőtevékenységként működő fényképész üzletet takar. Ide épül be a Latinovits Zoltán által játszott ifjú kémelhárító, aki kicsit belekóstol a dekadens életformába és beleszeret a boltot vezető Háber feleségét játszó Ruttkai Évába, de tudja, hol a helye és kit szolgál.

A Hamis Izabella  (1968)

Bácskai Lauró István krimijénél ártalmatlanabb, könnyedebb darab nem is készülhetett volna, a tét azonban mégiscsak egy gyilkosság. Végh Márta tanárnő ugyanis a tanítványát keresi egy budai villában, de csak a főbérlőt, Paárnét találja ott holtan. Mint azt a nyomozás kideríti, a bűntényt egy felbecsülhetetlen értékű bélyegért követték el, a Hamis Izabelláért. Egy maszek fényképész keveredik gyanúba – nem Háber! -, aki beismeri, hogy már előleget is fizetett Paárnénak, mert meg akarta venni a bélyeget, és külföldön akarta értékesíteni. Közben a tanítvány (az ekkori színészettel kacérkodó  Kovács Kati) és a tanárnő is magánnyomozásba kezd, amolyan Szerb Antalos módon, de ami az egyébként meglehetősen profiként bemutatott rendőröknek nem sikerült, azt mintegy mellékesen megoldja a jámbor tanárnő. Nem mondhatjuk, hogy pont a krimi volt a nagyszerű Ruttkai Éva legkedvesebb műfaja, sőt, de ő is is ragyog és remekel!

Defekt (1977)

Szokás mondani, hogy a Fazekas Lajos 1977-ben fillérekből leforgatott fekete-fehér Defektje lenne az első magyar horrorfilm, ám ez költői túlzás, a némi jóindulattal horrorisztikusnak nevezhető pár perc ma már megmosolyogtató, ám a korabeli cenzoroknál mégis kiverhette a biztosítékot, mert 5 évre dobozba került, majd 1982-ben elkészült a végleges verziója, ami aztán 1984-ben került először a televízió képernyőjére, majd 1985-ben a mozikba is. Mondjuk inkább, hogy az első hazai sorozatgyilkosos film, ráadásul azzal a csavarral, hogy mire megindul a Kern András vezette nyomozás, az elkövető már halott. Az útra kiszórt üvegdarabok miatt defektet kapó, majd Márkus László által becserkészett fiatal nő ugyanis végez támadójával. A filmnek megvan a maga bája, szórakoztató például, hogy a pincében megtalált korábbi áldozatokon világosan látszik, hogy próbababák. A film sikeréhez a „betiltott” státuszon kívül sokban hozzájárultak a korabeli pletykák, amelyek szerint Márkus valójában hermafrodita volt.

Kicsi, de nagyon erős (1989)

A Grunwalsky Ferenc által rendezett, írt és fényképezett, mára méltatlanul elfeledett film annyiban is egyedi a listán, hogy egyetlenként foglalkozik egyszerre magával a bűnözővel, mint társadalmi jelenséggel és magával az egyénnel, mint patológiai esettel. Sokan és sok helyen megjegyzik, hogy a film előképe Robert Bresson Zsebtolvaj című klasszikusa, de a Kicsi, de nagyon erős jellegzetesen kelet-európai darab. Hőse a börtönből frissen szabadulva ott folytatja, ahol abbahagyta, és bár kemény fizikai munkát vállal egy gyárban, esténként ismét lakásbetöréseket hajt végre, körültekintően, nyom nélkül. A szerzett pénzt, aranyat a családjának adja, és bár mindig egyedül dolgozik, sofőrnek magával viszi gyámoltalan sógorát. A rendkívül hatásosan fényképezett film külön erőssége a főszereplő Gáspár Sándor játéka, aki annyi vígjátéki szerep után itt mutathatta meg igazán, milyen drámai alakításra is képes.

A Pogány Madonna (1980)

Meg is lincselnének minket, ha egy ilyen listáról lemaradna Ötvös Csöpi és valamelyik filmje, az pedig logikus választás, hogy az első ilyen munka kerüljön be ide. A rendezésben és írásban is besegítő Bujtor István egymaga teremtette meg a magyar akció-vígjáték műfaját, bár sosem tagadta, hogy az ötletet Bud Spencertől vette – a városi legenda szerint a két színész személyesen is találkozott és maga az olasz kolléga vetette fel az ötletet. A lényeg mégiscsak az, hogy megszületett egy szerethető, kemény, mégis vicces magyar rendőr, akire több jó sztorit és poént is rá lehetett húzni, és akinek otthona a Balaton partvidéke. A tettesek most is külföldiek és emigránsok, az első részben pedig a Tihanyi Apátság múzeumából rabolják el ismeretlen tettesek a görög eredetű aranyszobrot, a Pogány Madonnát. Mit tesz isten, épp vitorlásverseny zajlik, és  a versenyhez vezetnek a nyomozás szálai. A vízen, a levegőben, és a szárazföldön végrehajtott üldözési jelenetei után Ötvös Csöpi végül - Bencének, a fagylaltos unokájának közreműködésével és Kardos doktor melléfogásai ellenére - felgöngyölíti a bűnügyet.

Dögkeselyű (1982)

Arról aligha kell külön vitát nyitni, hogy András Ferenc filmje, a Munkácsi Miklós Kihívás című regénye alapján készült Dögkeselyű minden idők legjobb magyar krimije, bár meglepő módon itt az áldozaté a főszerep. Simon József taxisofőrtől ugyanis két jól öltözött idős hölgy utas lop el tízezer forintot, azt az összeget, amelyet az elvált férfi adósságának visszafizetésére gürcölt össze. A profi tolvajokkal szemben reménytelen törvényes úton keresni az igazságot, Simon ezért alvilági módszerekkel kezd egyszemélyes hadjáratba: rabol, hamisít, embert rabol, zsarol és igazságának keresése közben feléget maga mögött minden hidat. A film egyrészt rendkívül izgalmas, másrészt tökéletes korképet nyújt egy átmeneti korszakról, a széteső államszocializmus idejéről, ahol, aki boldogulni akart, az maszekolt - vagy lopott és hazudott. A főszerepben természetesen minden idők egyik legjobb magyar színésze, Cserhalmi György,  az elrabolt szépség pedig a lengyel import Maria Gladkowska.

Hukkle (2002)

Bár Pálfi György első nagyjátékfilmjét kevesen tartják bűnfilmnek, a történet valójában a „tiszazugi méregkeverők” néven elhíresült bűncselekmény-sorozat modern feldolgozása. Amit kezdetben egy természetfilmnek és jópofa falusi portrénak hiszünk, egy bizarr és kissé brutális végkifejlet felé terelgeti a gyanútlan nézőt, aki jól szórakozik a fáradhatatlanul csukló bácsin, a dalolászó nénin, meg az esküvői előkészületeken, de valójában minden apró mozzanat mögött ott rejtőzködik a halál. És mindez egyetlen szó, dialógus nélkül játszódik le, ami a nyilvánvaló stílusbravúrnak számító történetmesélésnek csak része, akárcsak Pohárnok Gergely operatőr képei. A Hukkle hatalmas siker lett, az Európa Filmdíj átadón megkapta Az év felfedezettje díjat, a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválról elhozta a Legjobb rendező elismerést, az akkor még létező Magyar Filmszemlén pedig a Legjobb első film lett.

A nyomozó (2008)

Gigor Attila nagyon beletalált mind a főhős karakterébe, mind történet rá tökéletesen rímelő hangulatába. Malkáv Tibor ugyanis boncmester, aki munkája révén egyfajta barátságban van a halállal. Nem is gondolkodik sokat, amikor egy magát Küklopsznak nevező férfi felkéri egy ismeretlen férfi megölésére, cserében fizeti Malkáv súlyos beteg édesanyja külföldi gyógykezelését. Hősünk szemrebbenés nélkül végzi el a munkát, ám másnap magától az áldozattól érkezik egy levél, ami kapásból mindent más megvilágításba helyez, és Malkáv önmaga ellen kezd nyomozni. Bár Anger Zsolt arca meg sem rezzen a teljes játékidő alatt, mégis fantasztikus figurát hoz, amiben ott szenvedés, a kegyetlenség, a ravaszság és a naivitás is, ahogy a film is egyszerre idézi meg a krimi, a film noir, az abszurd dráma és pszichothriller legjobb jegyeit.

Isteni műszak (2013)

Bár egyáltalán nem krimi, de a rendező-forgatókönyvíró Bodzsár Márk munkája olyan mélyen merítkezik meg a bűnben és a romlottságban, mint előtte kevés magyar film tette azt. Hőse az orvostanhallgató félig szerb, félig magyar Milán, aki a délszláv háború kirobbanása után dezertált a seregből, és Jugoszláviából Magyarországra menekül. Munkát kap a fővárosi mentőszolgálatnál, mentősként kezd dolgozni, és hamarosan rájön, hogy a sofőr és az egyik menőorvos betegeket segít át a halálba a kínai maffia megbízásából. Hősünknek döntenie kell, és végül győz a pénz, mert így  kimentheti Szarajevóban ragadt menyasszonyát. A film szerkezetében valójában Antal Nimród Kontrollját másolja – itt is egy fiatal értelmiségi ereszkedik alá egy privát pokoljárásra -, a műfaj, a hangnem és a végkicsengés azonban teljesen más. Az Isteni műszak igazi főszereplője azonban sötét hatalommal felruházott orvost alakító Rába Roland,  aki most is zseniális.

A martfűi rém (2016)

1957-ben brutálisan meggyilkolnak és megerőszakolnak egy fiatal nőt Martfűn, de hamar megkerül az elkövető. A zavartan viselkedő férfi beismeri tettét, végül életfogytot kap, ám néhány év múlva újabb női holttestek kerülnek elő, sőt, akad olyan nő is, aki túlélte a támadást. Filmünk innen indul ki, és mint film, számos ponton él az alkotói szabadság lehetőségével – ez önmagában egyáltalán nem gond – és az ügyben nyomozókat helyezi a középpontba. Ott van a karrierista, időközben a megyeközpontba került rendőrfőnök (Trill Zsolt), a Martfún ragadt, megkeseredett nyomozó (Anger Zsolt) és az ügyet kivizsgálni érkező, fiatal, lelkiismeretes ügyész (Bárnai Péter), akik között folyamatos ellentét feszül, és nem mindegyiknek érdeke megtalálni a gyilkost. Sopsits Árpád remek retrókrimit hozott össze, amit aztán a korabeli politikai viszonyokkal magyarázott hatalmi harcok ábrázolásával jócskán meggyengített, de ez így is nagyon izgalmas darab.