Feljutni a csúcsra sem egyszerű, ott maradni pedig még nehezebb. Hollywoodban jönnek és mennek a sztárok, aki egyik pillanatban még ott virít az összes magazin címlapján, az pár év múlva már csak a futottak még kategóriában indulhat. Az A-listás pozíció elvesztéséhez még csak nagyobb botrányokra sincs szükség, elég csak egy-egy szerencsétlenebb szerepválasztás, vagy egy sármosabb, tehetségesebb, ügyesebb rivális feltűnése. Íme néhány olyan színész, akinek juthatott volna egy kicsit több idő is a legmagasabb polcon.

Brendan Fraser

Fraser az ezredforduló egyik legnépszerűbb hollywoodi színésze volt. Fénykorában 10-12 milliós sztárgázsikat vágott zsebre az olyan filmekért, mint a 2000-es Bájkeverő vagy a 2001-es A múmia visszatér, később viszont a nagyobb produkciók közül már csak a felejthető Múmia 3-ban és az Utazás a Föld középpontja felé első részében láthattuk, amit utána nélküle folytattak.

Az 54 éves színész egy 2018-as interjújában úgy nyilatkozott, hogy 2003-ban szexuálisan zaklatták, ami után depressziós lett, és ennek is köszönhető, hogy kikopott a blockbusterek világából. Az utóbbi időben azonban sikerült újjáépítenie a karrierjét, egyre jobb szerepeket kap, például  a Doom Patrol sorozatban, a Semmi hirtelen mozdulat  című Steven Soderbergh-thrillerben, az immáron a magyar mozikban is látható A bálnában pedig élete alakítását nyújtja, és teljesen megérdemelten kapott érte Oscar-jelölést.

Gary Sinise

Gary Sinise specialitása az volt, hogy kiválóan tudott katonát alakítani, és a csúcsra ebből a szempontból Dan Taylor hadnagy szerepével jutott el a Forrest Gumpban. Egy olyan különleges karaktert teremtett, aki nem a néző szánalmára, hanem az együttérzésére tarthatott számot.

Sinise a karrierje során nyert Emmyt, Golden Globe-ot és Tony-díjat, szerepelt az Apollo 13-ban, a Váltságdíjban, a Halálsoronban és a CSI: New York-i helyszínelőkben, de messze nem futotta be azt a pályát, amire a Forrest Gump-beli Oscar-jelölt alakítása alapján esélye lehetett volna.

Val Kilmer

Karrierje kezdetén tényleg úgy tűnt, hogy Val Kilmer hosszú ideig benne lesz a legszűkebb hollywoodi elitben. Nemcsak a filmsztár külseje, de a tehetsége miatt is: ő volt a legfiatalabb jelentkező, akit valaha felvettek a jó hírű New York-i Julliard School drámai tagozatára.

Az áttörő szerepe természetesen az 1986-os Top Gunban volt, ahol Tom Cruise karakterének ellenlábasát, Icemant alakította – pedig ahogy megírtuk nemrég, úgy kellett „kényszeríteni”, hogy elvállalja. Csillaga a következő években tovább emelkedett, és végül a Tombstone és a Mindörökké Batman című filmekkel érte el a csúcspontját, még ha a bőregérember bőrében nem is érezte jól magát, és a folytatást sem vállalta.

Kilmer csillaga azonban az 1990-es évek végén némileg hanyatlásnak indult, köszönhetően annak, hogy több kiábrándító filmben is szerepelt, köztük a 2000-es A vörös bolygóban vagy a bizarr Dr. Moreau szigetében. Később akadt egy-egy kivétel is, például a Durr, durr és csók, de ekkor már senki sem emlegette A-listásként. Betegsége miatt később a hangját is elveszítette, de így is megható alakítást nyújtott a Top Gun 2. részében, Val címmel pedig egy megrázó önéletrajzi portréfilmet is készített.

Bill Pullman

Bill Pullman először az 1986-ban bemutatott Borzasztó emberek című vígjátékkal, Danny DeVito és Bette Midler partnereként szerzett országos ismertséget. Ezt követően olyan nagy sikerű filmekben tűnt fel, mint például az Űrgolyhók, a Aludj csak, én álmodom és persze a Függetlenség napja megablockbustere, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felkerüljön az A-listára.

Az ő specialitása az volt, hogy gyakran hiánycikknek számító, kedves karaktereket játszott, vagyis nem volt túl sokoldalú, ami miatt érthető, hogy nem tudott tartósan élvonalban maradni. Később inkább a színpadi és televíziós munkák felé fordult, ahol még főszerepek is jutottak neki, de utólag azért sajnálhatjuk, hogy nem jutott egy kicsit több ideje arra, hogy önállóan is nagy filmsztár legyen.

Geena Davis

A modellből lett színésznő nagyon ügyesen építette fel magát a 80-as években, a televíziós epizódszerepektől jutott el az olyan filmekig, mint A légy vagy a Beetlejuice – Kísértethistória, 1989-ben pedig az Oscar-díjat is megkapta Az alkalmi turistában nyújtott alakításáért. 1992-ben ismét jelölték a díjra a Thelma és Louise-ért, vagyis tökéletesen alakult minden – egészen a 95-ös A kincses sziget kalózaiig. A kalandfilm, amelyet Davis akkori férje, Renny Harlin 98 millió dolláros büdzséből forgatott, mindössze tíz milliót kalapozott össze a pénztáraknál. A bukás mindkettejük karrierjét megtörte, és még a később közösen elkészített (és méltatlanul elfeledett) akciófilm sem segített rajtuk. Davies legfontosabb szerepe azóta az anyuka karaktere a Stuart Little kisegér-filmekben.

Elisabeth Shue

Elisabeth Shue reklámokban kezdte pályafutását, majd jött a nagy áttörés, a Karate kölyök, amelyben címszereplő szerelmét alakította. A folytatás is ígéretesen alakult, játszott a Koktélban és a Vissza a jövőbe II. és III. részében, 1995-ben pedig még Oscar-jelölést is kapott a Las Vegas, végállomásért, ahol Nicolas Cage halálba igyekvő alkoholistája mellett az aranyszívű prostituáltat hozta. Volt benne valami kislányos kedvesség, ami hozzájárult a népszerűségéhez ebben az időszakban.

Az ezt követő években volt még pár sikere (Az Angyal, Agyament Harry, Palmetto), de utána eltűnt, illetve csak jelentéktelen munkákat kapott. A 2010-es évektől újra reflektorfénybe került, a Helyszínelők három évadában szerepelt, majd A fiúkban és a Cobra Kaiban (a Karate kölyök napjainkban játszódó folytatásában) is feltűnt, de A-listásnak utoljára a 90-es években lehetett nevezni.

Alicia Silverstone

Silverstone már 1993-ban megkapta az első főszerepét (Szerencsétlen baleset), de a köztudatba az Aerosmith Cryin' című klipjével robbant be, sztárrá pedig az 1995-ös Spinédzserekkel vált. A Jane Austen klasszikus regényét átdolgozó filmben ő alakította Emmát, de hiába mutatta meg, hogy megvan benne minden, ami egy igazi sztárhoz kell, a csúcsot már itt elérte. Később több nem túl nívós thrillerben szerepelt (Rejtekhely, Halálos tévedés, A bébiszitter), de feltűnt a Csapás a múltból című romkomban, a Lóvátett lovagok című Shakespeare-adaptációban és a nagy buktának bizonyuló Batman és Robinban. A neve ezután szép lassan kikopott a köztudatból. Ma már csak néha láthatjuk felbukkanni egy-egy mellékszerepben (Vaj, Egy szent szarvas meggyilkolása, Téli menedék) vagy tévésorozatban (American Woman, The Baby-Sitters Club).

Chris Tucker

Mint oly sok más színész, Chris Tucker is stand-up komikusként kezdte pályafutását. Első nagy sikere Az ötödik elem lett, majd szerepelt a Jackie Brownban és a Pénz beszélben is, de az igazi sztárságba Jackie Chan oldalán kóstolhatott bele a Csúcsformában-filmekben. Az 1998-as haverfilm két folytatást ért meg, de 2007 óta Tucker csak szórványosan tűnik fel filmekben. 2012-ben a Napos oldalban csillogtatta meg a tehetségét, de a visszatérését nem követték újabb emlékezetes szerepek.

Nem tudni, hogy elkerülik az izgalmasabb ajánlatok vagy önként döntött úgy, hogy nem erőlteti a színészi karriert, de a szabadidejét legalább hasznos dolgokra fordítja: Michael Jackson fiával, Prince Jacksonnal együtt alapítványt hozott létre, amely a Los Angeles-i belvárosi fiatalok megsegítése érdekében a hajléktalanság, a gyermekbántalmazás és az éhezés ellen küzd.

Eric Bana

Bár az ausztrál film- és televíziós iparban kezdte pályafutását, Bana Hollywoodban is letette a névjegyét, amikor 2001-ben feltűnt a Ridley Scott-féle A Sólyom végveszélyben című filmben. Ezt követően a Marvel-féle nagy szuperhőshullámot megelőzve belebújhatott Hulk bőrébe (más kérdés, hogy az Ang Lee által rendezett film se kritikai, se közönségsikert nem aratott), majd az igazi szuperprodukciónak számító Trójában játszhatott Brad Pitt, Peter O'Toole és Orlando Bloom oldalán, egy évvel később pedig már elmondhatta magáról, hogy egy Spielberg-produkcióban is feltűnt (München).

Jó külseje és sokoldalúsága ellenére azonban már nem sorolható A-listásokhoz, amit saját bevallása szerint egyáltalán nem is bán. Emlékezeteset utoljára a 2020-as Aszályban alakított.

Via: Ranker