Közhely, hogy a filmek nem a valóságot ábrázolják, a westernek pedig pláne szeretnek az izgalmasabb dramaturgia érdekében újra és újra ezekhez a történelmileg pontatlan sztereotípiákhoz nyúlni. Ami nem biztos, hogy baj, de azért nem árt megismerni a tényeket is.

A párbajok gyakoriak

A közhely: Egy idegen érkezik a városba, és perceken belül valaki kihívja őt egy párbajra. A westernfilmekben az emberek a legtöbb időt lövöldözéssel töltik, ami drámainak drámai, csak történelmileg nem túl pontos.

Miért pontatlan? A westernes párbajokban szinte minden történelmileg pontatlan, még a "pisztolyhős" („gunslinger”) elnevezés is, amely először az 1920-as Drag Harlan című filmben jelent meg. Ehelyett a képzett fegyverforgatókat "lövészeknek" („shootist”) hívták, és ritkán álltak ki párbajra.

Túl azon, hogy ritkább volt a pisztolypárbaj, mint a fehér holló, a férfiak természetesen nem viseltek alacsonyan lógó csípőtáskát, amit Hollywood talált ki. Sőt, a régi nyugaton a pisztoly helyett inkább a sörétes puskát és a shotgunt részesítették előnyben.

Ami pedig az utcai villámpárbajt illeti, ezek szinte egyáltalán nem léteztek az igazi vadnyugaton.

A történelmi forrásokban csak kettő fordul elő: Wild Bill Hickok a Missouri állambeli Springfieldben végzett Davis Tutt-tal, Jim Courtright pedig elpusztult a Luke Shorttal vívott párbajában.

Híres példák: Délidő; A Jó, a Rossz és a Csúf; Volt egyszer egy Vadnyugat; A félszemű

A vadnyugatot a fehér férfiak uralják

A közhely: Fehér cowboyok és fehér seriffek védik a vadnyugati fehér városokat. Bármerre nézel, a vadnyugat tele van fehér emberekkel.

Miért pontatlan? A westernfilmek gyakran szándékosan kizárták a színes bőrűeket a filmekből. A Tomahawkban, a Jim Beckwourth határőrről szóló 1951-es filmben egy fehér színész játszotta a főszerepet, annak ellenére, hogy Beckwourth fekete volt. Ugyanez a minta ismétlődött meg az 1956-os Az üldözők című filmben, ahol John Wayne egy fekete férfit, Britt Johnsont alakított. A tűzparipa című filmből pedig, amely a transzkontinentális vasút történetét meséli el, teljesen kihagyták azt a 20 ezer kínai bevándorlót, akik segítettek a vasút építésében.

Lehet, hogy Hollywoodot fehér férfiak uralják, de a Vadnyugat nem volt homogén. A történészek becslése szerint a marhahajtásokon részt vevő cowboyok közül körülbelül minden harmadik mexikói vagy afroamerikai volt. Az egykori rabszolgák a polgárháború után nyugatra mentek, hogy cowboyként boldoguljanak. A mexikóiak vaqueróként dolgoztak, ez formálta ki a cowboyokról alkotott képünket.

Szerencsére a régi vadnyugat pontosabb ábrázolása érdekében a közelmúlt westernfilmjeiben a szereposztás sokszínűbbé vált.

Híres példák: Az üldözők, Tomahawk, A tűzparipa

Az emberek behozhatják a lőfegyvereiket a városba

A közhely: A cowboyok pisztollyal, sörétes puskával és egyéb oldalfegyverekkel járják a westernvárosok utcáit. Ha szükséges, előveszik, hogy lepuffantsák az ellenségeiket.

Miért pontatlan? A régi vadnyugati városok gyakran teljesen betiltották a fegyvereket. A KS Dodge Cityben meghozott legelső törvény 1878-ban megtiltotta, hogy a férfiak fegyvert viseljenek a városban. Szerte a vadnyugaton a városok megkövetelték a látogatóktól, hogy letétbe helyezzék fegyverüket a seriffnél a belépés előtt.

Adam Winkler jogászprofesszor szerint az embereknek engedélyezték a fegyvertartást, és szinte mindenkinek volt is fegyvere. A vadállatok, az ellenséges bennszülött törzsek és a törvényen kívüliek ellen szükség is lehetett rá, de a városba érkezvén kötelező volt leadni, a helyieknek pedig otthon kellett tartaniuk.

Híres példák: Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t

A cowboyok arca sima volt

A közhely: A régi vadnyugaton a cowboyok frissen borotvált arccal lovagolnak be a városba, még akkor is, ha hónapokig marhát hajtottak.

Miért pontatlan? A marhahajtások alatt szinte lehetetlen volt borotválkozni, mivel a forró víz és a borotva hiánycikk volt. A prérin uralkodó zord körülmények megnehezítették a biztonságos borotválkozást, így még egy borotválkozás közbeni vágás is vérveszteséget vagy fertőzést jelenthetett.

A cowboyok gyakran növesztettek szakállat, ami segített megvédeni az arcukat. A bajusz és a kecskeszakáll is népszerű arcszőrzet volt.

Híres példák: Délidő, A hét mesterlövész + minden John Wayne-film

A halálozási ráta nagyon magas a régi vadnyugati városokban

A közhely: A hősök és a gonosztevők a leszámolásaik közben úgy hullanak, mint a legyek. A rivális bandák közötti villongások szintén emelik a halálozási arányt. A vadnyugati városok évente tucatnyi halottat küldenek a temetőbe a koporsókészítők legnagyobb örömére.

Miért pontatlan? Ironikus módon a régi nyugati városokban kevesebb ember hunyt el, mint azt gyakran feltételezzük - és sokkal kevesebb, mint a legtöbb westernben. Robert Dykstra történész több marhaváros halálozási arányát kutatta, és megállapította, hogy mindegyik városban átlagosan 0,6 gyilkosság történt évente. A legmagasabb 1873-ban Ellsworthben és 1876-ban Dodge Cityben volt, amikor mindkét városban öt embert öltek meg.

Rick Shenkman történész pedig megállapította, hogy Tombstone történelmének legszélsőségesebb éve 1881 volt, az OK Corralban történt híres lövöldözés idején. Abban az évben összesen öt embert öltek meg Tombstone-ban, közülük hármat az OK Corralban.

Híres példák: A hét mesterlövész, Vad banda, A mesterlövész, Nincs bocsánat

Minden nő prostituált

A közhely: A westernekben, ha a nő nem a hős erényes barátnője, akkor valószínűleg egy "rossz hírű" hölgy.

Miért pontatlan? A Hatosfogatban Claire Trevor karakterét a "Hölgyek Törvényes Rendje" elűzi a városból. Az Asszonylázadásban (1939) Marlene Dietrich is lehet, hogy „szakmabeli” nő, de arany szíve van, és megmenti a hős életét, és ezzel a saját becsületét is. Míg a legtöbb westernben a férfi karakterek dominálnak, a nőknek általában csak a prostituált szerep jut.

A "szalonlányok" sokkal többször tűnnek fel a westernekben, mint a való életben. Valójában a nyugat olyan lehetőségeket kínált a nőknek, amelyekkel keleten nem rendelkeztek. Vegyük például a wyomingi területet, amely 1869-ben megadta a nőknek a szavazati jogot.

A nőknek több törvényes joguk volt a délnyugat mexikói részein, mint az Egyesült Államokban.

És sok nő dolgozott orvosként a határvidéken.

Voltak persze olyan nők is bőven, akik a történelem legrégebbi szakmáját űzték, a régióban élő nőknek azonban csak egy töredékét tették ki.

Híres példák: Volt egyszer egy Vadnyugat, Vad banda, Asszonylázadás

Az amerikai őslakosokat "barbár vadembereknek" ábrázolják

A közhely: A "cowboyok és indiánok" stílusú westernekben gyakran az amerikai őslakosokra osztják a mumusok szerepét. Szekértáborokra csapnak le, ártatlan embereket gyilkolnak meg, és "barbár vademberekként" jelennek meg.

Miért pontatlan? Az amerikai őslakosokról alkotott negatív sztereotípiák számos westernben megjelennek. A D. W. Griffith által rendezett Csata Elderbush Gulchnál (1914) című filmben például az indiánok kutyákból lakmároznak, mielőtt egy fehér településre támadnának. John Ford filmrendező 1939-es, a műfajt meghatározó Hatosfogat című filmjéhez amerikai őslakos színészeket szerződtetett, de ezzel egyúttal elindította azt a trendet is, amelyben az amerikai őslakosokat vad harcosokként ábrázolták, akik a fehér emberek életére törnek.

Ezek az ábrázolások az indiánokat leküzdendő akadályokká teszik a fehér telepesek számára, és egész kultúrákat dehumanizálnak azzal, hogy bűntudat nélküli, gonosz barbároknak nyilvánítják őket. Ha nem éppen gonosztevőként, akkor ostobának és együgyűnek láttatják őket. Ezek a káros, rasszista sztereotípiák a fehér telepeseket hősökké, az indiánokat pedig gonosztevőkké tették.

Híres példák: Hatosfogat, Csata Elderbush Gulchnál, Rio Grande.

Az amerikai őslakosokat "nemes vadaknak" ábrázolják

A közhely: A westernfilmekben az amerikai őslakosok értékes leckéket adnak a fehér karaktereknek - amelyeket a fehér karakterek aztán arra használnak fel, hogy megmentsék az amerikai őslakosokat. A westernekben az amerikai őslakosok gyakran "nemes vademberekként" jelennek meg - akik kapcsolatban állnak a földdel, és hajlandóak megosztani tudásukat a fehér telepesekkel.

Miért pontatlan? A "nemes vadak" mítosza ugyanazokra a káros sztereotípiákra támaszkodik, mint a "barbár vadak" közhelye. Ahelyett, hogy az amerikai őslakosokat összetett emberi lényekként ábrázolná, a fehér hősök történetének sablonszereplőivé válnak. Tonto például csak azért létezik, hogy segítsen a címszereplőnek A magányos lovasban.

Sok western csak fehér szemszögből mutatja be az indián karaktereket. A Farkasokkal táncolóban például, amikor a lakoták megosztják bölcsességüket Kevin Costnerrel, ő cserébe megtanítja őket harcolni, mintha az amerikai őslakosokat tehetetlen, cselekvésképtelen népek lennének.

Ez a sztereotípia még rosszabb, amikor fehér karakterek játszanak indiánokat, ami az 1950-es és 1960-as években gyakori volt, és még ma is előfordul.

Híres példák: A magányos lovas, Farkasokkal táncoló, Geronimo

A vadnyugat természetes szimbóluma az ördögszekér

A közhely: A nagy leszámolás előtt egyszer csak egy ördögszekér gördül át egy kihalt főutcán. A westernfilmekben a „tumbleweedek” gyakran megjelennek, hogy aláhúzzák az üres, természet uralta tájat.

Miért pontatlan? Bár a westernfilmekben gyakran szerepel az ördögszekér, a növény egyáltalán nem kötődik kifejezetten a vadnyugathoz, az ország szinte minden államában létezik.

Sőt, annak a történelmi időszaknak a nagy részében,

amikor a westernek játszódnak, az ördögszekér nem is létezett Amerikában.

Először az 1870-es években került Dél-Dakotába, amikor egy Oroszországból érkező lenmagszállítmány hozta magával az ördögszekeret létrehozó invazív növényeket. Évtizedekbe telt, amíg a növény elterjedt az egész kontinensen.

Híres példák: Silverado, Tumbleweed

via: Ranker