8 megdöbbentő film a televíziózásról

Hírek, vetélkedők, valóságshow-k és nem várt események a stúdióban – olykor a tévé is nagyvászonra kívánkozik.

Izgalmas vállalkozás, amikor az egyik médium egy másik médiumot szemel ki témának: vannak filmek a regényírásról, a zeneszerzésről, és természetesen a televíziózásról is. Utóbbiból szedtük most össze a nyolc legmegdöbbentőbb filmet.

 

Hálózat (1976)

Rögtön a legsúlyosabb témával indítunk, de csak azért, mert kronologikus sorrendben haladunk a filmek premierje szerint.

Nincs hatásosabb annál, mint amikor a tévében beszélnek arról, milyen hazug és álságos a televízió: ez az igazi farkába harapó kígyó,

hiszen ezzel egekbe lehet tornázni a nézettséget – a tévé minden körülmény közt képes a hátrányból előnyt fabrikálni. Sidney Lumet 1976-os filmje még közel ötven év után is fájóan aktuális: Howard Beale (Peter Finch) már 25 éve híradós az UBS News-nál, majd az alacsony nézettség miatt úgy dönt a vezetőség, hogy megválnak tőle. Beale azonban még pár alkalommal képernyőre kerül, amit arra használ fel, hogy elmondja sarkalatos véleményét a televízióról, és bejelentse, hogy megöli magát. Ám ahelyett, hogy levennék műsorról, adásban tartják, mivel hatalmas nézettséget hoz. Az álhírek és gagyiba fulladt tévéműsorok időszakában a Hálózat talán még annál is időszerűbb, mint amikor bemutatták. Szomorú tény, hogy Peter Finch megkapta a szerepért az Oscar-díjat, de sajnos már csak az özvegye vehette át (Finch volt amúgy az első színész, aki posztumusz Oscart kapott). A Hálózatot ráadásul valós események ihlették, amelyről itt írtunk bővebben.

 

A komédia királya (1982)

Akár azt is mondhatnánk, hogy ez a film a Taxisofőr párja: az a tragédiáról, ez a komédiáról szól – és mindkettőt Martin Scorsese rendezte, és mindkettőben szerepel Robert De Niro. Persze A komédia királya sem vígjáték, sőt: arról szól,

milyen hatalmat tulajdonítanak egyesek a tévének, és meddig képesek elmenni, hogy képernyőre kerüljenek.

Jerry Langford (Jerry Lewis) az egyik legsikeresebb késő esti műsor házigazdája, szóval aki oda bekerül, arra általbán felfigyelnek. Ez az álma a feltörekvő komikusnak, Rupert Pupkinnek (Robert De Niro) is, ám a csatorna, miután megnézte a bemutatkozó – amúgy tényleg katasztrofális – videóját, visszautasítja. A beteljesületlen álmok azonban könnyen fordulhatnak fanatizmusba: Pupkin elrabolja Langfordot és magzsarolja a stúdiót, hogy felléphessen a talk show-ban. Miként mondja:

„inkább legyek király egy este, mint balek egy életen át!”

Érdekesség, hogy a sztorit némiképp átvette a 2019-es, Joaquin Phoenix főszereplésével készült Joker, amiben De Nirónak is fontos szerep jut.

 

A híradó sztárjai (1987)

Sokak szerint ez a film mutatja meg legpontosabban a tévéhíradók működését. Valószínűleg ez nem áll távol a valóságtól, hiszen A híradó sztárjainak rendezője, James L. Brooks a CBS News szövegírója volt 1964 és 1966 közt. Bár a film alapvetően romantikus komédia, aminek középpontjában egy szerelmi háromszög áll, egyúttal egy karriertörténet is, amin keresztül

betekintést nyerhetünk a hírműsorok háttérmunkáiba, a feszített tempóba és a kemény versenyhelyzetekbe.

Holly Hunter, Albert Brooks és William Hurt pedig lubickolnak a szerepben (utóbbit Oscarra is jelölték érte, ahogy a rendezőt is).

 

Kvíz Show (1994)

Az ’50-es években komoly tényezővé vált a tévé Amerikában, és a politikai vitaműsorok és hírek mellett egyre nagyobb teret hódítottak a szórakoztató műsorok is. Az egyik legnépszerűbb formátum a kvízműsor lett, ami idővel egyre több erkölcsi kérdést vetett fel, és az emberek gondolkodásába beszivárgott a mindmáig aktuális kérdés:

nem csalás-e, amit látunk?

Robert Redford rendezése ráadásul valós eseményeken alapul: az NBC kvízműsora, a Twenty One botránya 1958-ban robbant ki, amikor az egyik játékos, Herb Stempel (a filmben John Turturro alakítja) legyőzhetetlennek tűnt, mivel hétről hétre ő nyerte meg a játékot. Ám csökkenni kezdett a népszerűsége, és a csatorna le akarta cserélni egy jóképű játékosra: így került a képbe Charles Van Doren (őt Ralph Fiennes játssza). De Doren nem volt hajlandó előre megismerni a helyes válaszokat, ezért a producereknek le kellett fizetni Stempelt, hogy veszítsen. Ám a férfi ezután azzal fenyegetőzött, hogy beperli a csatornát. A Kvíz Show nemcsak a csalást mutatja be, hanem azt is, miként akarták eltussolni.

 

Truman show (1998)

Talán minden idők legmegdöbbentőbb filmje a valóságshow-król. Peter Weir rendező Jim Carrey főszereplésével forgatta le a Truman show-t, ami egy olyan tévéműsort mutat be, amiben egy ember életét követhetik végig a nézők, egészen a születésétől. Minden díszlet, mindenki színész, minden szinte előre meg van írva, csak Truman Burbank nem tud erről, így ő az egyetlen kiszámíthatatlan tényező, ami izgalmassá teszi a műsort. A Truman show

rengeteg mindet felvet az eleve elrendeléstől az egzisztenciális kérdésekig, miközben a valóságshow-knak is görbe tükröt állít.

Bár manapság, a közösségi média korában, mikor szinte mindenki mindent megoszt magáról, már nem tűnik annyira sokkolónak a film, de azért jócskán akad benne így is elgondolkodtató részlet: például, hogy miként válik a televízióban (vagy a közösségi médiában) termékké valakinek az élete.

 

Jó estét, jó szerencsét! (2005)

George Clooney írta (Grant Heslovval közösen) és rendezte ezt a filmet, amiben még szerepel is – mindez nem csoda, ha tudjuk, hogy a színész újságíró diplomával rendelkezik. A Jó estét.. egyszerre tiszteleg a televíziós hírszerkesztés és Orson Welles Aranypolgára előtt. A fekete-fehér színvilág különleges hangulatot kölcsönöz a filmnek, aminek

témája a hírműsorok felelőssége és az igazság nyilvánosságra hozása, még akkor is, ha a politika megfélemlíti a sajtót.

A film fő hajtóereje a remek színészi gárda: David Strathairn, Jeff Daniels, Robert Downey Jr., Patricia Clarkson – akik észrevétlenül viszik el a mindössze 93 perces játékidőt, ami kivételesen karcsú egy ilyen nagy horderejű témához.

 

Pénzes cápa (2016)

Listánk utolsó előtti filmje egy remek átívelés a harmadik filmből az elsőbe (és tényleg csak a véletlen hozta így, hiszen kronologikusan haladunk). A Pénzes cápában ugyanis szintén George Clooney játszik, aki egy gazdasági műsort vezet, ám ezzel nem minden néző elégedett: az egyik fegyverrel ront be felvétel közben, mivel rengeteg pénzt veszített egy olyan ügyleten, amit a műsorban ajánlottak. Jodie Foster rendezése

nemcsak azt mutatja be, miként lesz egy éles, veszélyes helyzetből szenzáció, de a nagyvállalatok sötét üzelmeire is rávilágít.

 

Főműsoridőben (2021)

Hasonló dolog történik a lengyel rendező, Jakub Piatek filmjében is, ám itt egy fiatal srác ront be szilveszterkor a tévéstúdióba, miközben épp zajlik egy bugyuta betelefonálós vetélkedő. Sebastian (Bartosz Bielenia) túszul ejti a műsorvezetőt és a biztonsági őrt, és egyetlen követelése, hogy be szeretne olvasni valamit a tévében, élő adásban. A Főműsoridőben amellett, hogy bemutatja a tévében uralkodó fejetlenséget, és elénk tárja a lengyel közélet visszásságát,

megismertet egy elveszett fiatallal, aki kétségbeesetten igyekszik eljuttatni az üzenetét a világnak, mert még a 2020-as években is hisz a televízió hatalmában.

A szatirikus humort, szívszorító drámát és fordulatos thrillert ötvöző film a Netflix kínálatában bújik meg.

 

(via Taste of Cinema, Tilt)