Szelíd motorosok (1969) - “If 6 Was 9”

Egyetlenként a listán, Dennis Hopper még abszolút kortársként használta fel a film bemutatása után egy évvel elhunyt Jimi Hendrix  zenéjét, és mi sem képviselhette volna jobban a kibontakozó ellenkultúrát, mint Hendrix és a konformizmus ellen lázadó motorosok? Az  “If 6 Was 9” akkor szólal meg, amikor Jack Nicholson csatlakozik a két főhőshöz, Hopperhez és Peter Fondához. Ők hárman átmotoroznak az álmos kertvárosokon, a kisvárosi utcákon, ahol mindenhol ott lengedez az amerikai zászló, majd áthajtanak a feketék viskóvárosain – de itt már nincs kint a csillagos-sávos lobogó.

Watchmen: Az őrzők (2009) - “All Along the Watchtower”

Már korábban megemlékeztünk Zack Snyder alternatív szuperhősfilmjének zenéjéről a tökéletes nyitózenékről szóló cikkünkben, mert valóban zseniális, ahogy megszólal Bob Dylantől a “The Times They Are A-Changin’” a főcím alatt, amely egyben összefoglalja a történet hősei által addig megtett utat. Csakhogy van egy másik pompásan megkomponált rész is, közvetlenül a klimatikus végső összecsapás előtt. Ironikus módon ezalatt is egy Bob Dylan dal csendül fel, csakhogy az “All Along the Watchtower” Jimi Hendrix feldolgozásában szólal meg.

Apám nevében (1993) - “Voodoo Child (Slight Return)”

Íme, az egyetlen film a listán, amelyik nem amerikai, Jim Sheridan megtörtént eseményeket feldolgozó munkájából azonban egy cseppet sem lóg ki Hendrix és a Voodoo Child, sőt! A dal ugyanis magát a káoszt idézi meg a polgárháborús Belfast utcáin, ahol hősünk, Gerald Conlon (Daniel Day-Lewis) akaratlanul is spontán lázadást indít el a megszálló angol katonák ellen. Gerry ugyanis egy kisstílű tolvaj, aki éppen ereszcsatornákat lop egy háztetőről, de az angolok az IRA orvlövészének nézik, és a nyomába erednek. A felfordulásra a valódi IRA tagjai kétségbeesetten igyekeznek a titkos fegyverraktárukat kimenteni, míg a civilek lábasfedelekkel verik az aszfaltot, majd élő sorfalat alkotnak, amelyet a Gerryt üldöző angol Saracen páncélautók már nem tudnak áttörni. A felforduláshoz, a zajhoz, a futkosáshoz, a repülő kövekhez és Molotov-koktélokhoz remekül passzol Hendrix gitárja!

Holtpont (1991) - “If 6 Was 9”

Hendrix dala egy házibulin szólal meg, még a történet elején, amit Bodhi (Patrick Swayze), az extrémsportoló bankrabló rendez, és ahová az utána nyomozó beépített ügynök, Johnny Utah (Keanu Reeves) is benéz - ekkor még nincsenek olyan jóban. Az acid-blues elemeket vegyítő számra többen is teljes átéléssel táncolnak, és a jelenet sok mindent megelőlegez. Például itt beszél a tábortűz mellett Bodhi az ausztráliai Bells Beach-ről és az 50 évente visszatérő óriáshullámról és arról, hogy aki a legnagyobb kalandra vágyik, annak meg kell fizetni a legnagyobb árat – előrevetítve ezzel a film végét és saját halálát.

Majdnem híres (2000 ) - “Voodoo Child (Slight Return)”

Cameron Crowe filmjében a Stillwater nevű fiktív banda épp egy új menedzsert kap – pontosabban a Jimmy Fallon által játszott menedzser tukmálja rá magát az együttesre, kiemelve azokat az anyagi előnyöket, amiket egy profi menedzsment hozhat. Az egyik példa erre egy különgép a régi buszuk helyett, amivel több helyszínt tudnának bevállalni a turné során, ezzel többet keresve. És az együttes tagjai ugyan először idealista dumát nyomnak arról, hogy nekik csak a zene és a közönség a fontos, de látszik, ahogy egyre jobban sikerül őket meggyőzni. Majd váltunk, és látjuk, ahogy a banda a kifutópályán vonul Fallon mögött a repülőgép felé, miközben a “Voodoo Child” szól, a háttérben ott szomorkodik Doris, a hűséges turnébuszuk.  

Forrest Gump (1994 ) - “All Along the Watchtower”

A Woodstockban is fellépő, sőt, ott az amerikai himnusz átiratát eljátszó Jimi Hendrix a 60-as évek közepén megindult ellenkultúra, a fennálló rend elleni tiltakozás, a polgárjogi mozgalmak és a vietnámi háború elleni tiltakozás egyik „arca” lett. Nem véletlen, hogy zenéjét Robert Zemeckis is felhasználta – logikusan a vietnámi háború alatt játszódó résznél. Itt Forrestet (Tom Hanks) és szakaszát látjuk, amint rizsföldeken vágnak át, majd hősünk rákezd a szokásos monológjára, amiből újra kiderül, hogy semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik, nem érti, mi ez a háború, miért vívják, nekik mi a dolguk, és ki az a Charlie, akit égre földre keresnek.

Dogtown urai (2005) - “Fire”

Jimi Hendrixre lehet a legjobban csajozni, legalábbis azok a srácok, a Z-Boys így nyomták – és tudhattak valamit, mert ők tették menővé a gördeszkázást, miattuk hordanak még azok is Vans cipőt, akik az életükben nem álltak még deszkán. A jelenetben a félmeztelen Jay Adams (Emile Hirsch szőke hajjal) egy házibulin a haverokkal dumál, majd meglát egy csajt, aki a füvön fekszik. Egy hatalmas ugrással leveti magát a fenti szintre, ahol a lány van, és – talán kissé nevetséges módon – násztáncot lejt, miközben szól a “Fire” Hendrixtől. A dolog működik, a lány feláll, kicsit kergetőzik vele, majd együtt szaladnak bele az éjszakába.

Wayne világa (1992) - “Foxy Lady”

Jimi Hendrix több dala is elhangzik a filmben, a Fire-t például Tia Carrere, azaz Cassandra Wong és zenekara, a Crucial Taunt adja elő. A fontosabb momentum viszont az, amikor a balfácán Garth (Dana Carvey) álmai nőjéről álmodozik, akit az egykori szépségkirálynő, Donna Dixon alakít, és arról képzeleg, hogy odamegy a zenegéphez, benyomja ezt a a számot, majd erre táncolva közelíti meg a lányt, erőteljes és rávezető „ágyékmozgással". Aztán persze visszatér a valóságba, és elhessegeti magától az ötletet. Carvey zseniálisan béna minden porcikájában!