Limonádový Joe annak idején nemcsak a keleti blokkot hódította meg, hanem Európa nagy részén túl Argentínába és az USA-ba is eljutott, bizarr humora pedig mindenkit levett a lábáról!
A csehszlovák filmszatíra, a Limonádé Joe (1964) nálunk is sikerrel futott, akárcsak a keleti blokk minden országában, de még Dániában és Finnországban, sőt, Argentínában is, hazájában nagyjából olyan kultuszfilm, mint idehaza az egy évvel későbbi A tizedes meg a többiek (1965).
Nem is véletlen a kultstátusz, ha a film háttértörténetét is figyelembe vesszük.
A német megszállás előtti Csehszlovákiában az amerikai westernek óriási közönségkedvencek voltak. ám a náci uralom, majd a kommunizmus korai évei alatt más-más okból, de a műfaj tiltva volt, érhető, hogy a nézők ki voltak rá éhezve. Jirí Brdecka még 1940-ben írta az első Limonádé Joe képregényszalagot, amit aztán 1946-ban egy színdarab, illetve egy könyv követett,
a későbbi politikai enyhülés nyomán pedig megszülethetett maga a film is,
amit Brdecka jó barátja, Oldrich Lipský rendezett, a maga groteszk, jellegzetes cseh humorral átszőtt stílusában. Ami sokban emlékeztet Mel Brooks munkásságára, az ő stílusparódiáihoz, igaz, Brooks majd’ egy évtizeddel később „indult be”, többek között egy westernvígjátékkal, a Fényes nyergekkel (1974).
Hősünk , Limonádé Joe (Karel Fiala) - ejtsd: Joe, nem Dzsó – jóképű, józan életű cowboy, aki nem iszik whiskey-t, csak Kolalokát, az üdítőt, amitől villámgyors lesz a keze. Egy nap az arizonai Stetson Citybe ér, és betoppan Doug Badman (Rudolf Deyl) bűnbandája kocsmájában, ahol Ezra Goodman és gyönyörű lánya, Winnifred (Olga Schoberová) kerültek bajba, mivel józanító antialkoholista kampányba kezdtek. Joe megmenti őket, a könnyen meggyőzhető népek pedig
a whiskey-ről áttérnek a Kolalokára. Ám jön az újabb fordulat:
megérkezik Doug öccse, a mesteri bűnöző Hogofogo (Miloš Kopecký), és kezdetét veszi a rengeteg fordulattal rendelkező küzdelem, amelyben fontos szerepet játszik a kocsma szépasszonya és énekesnője, Tornádó Lou (Květa Fialová) is, aki mindig másba szeret bele, mint akibe kéne!
Az világos, hogy azon túl, hogy műfajparódia, a film egyfajta kapitalizmuskritika – a Kolaloka neve sem véletlenül ismerős –, de olyan szinten megcsavarva, hogy egyben a piacgazdaságra acsarkodó kommunizmus bújtatott kinevetése. A filmnek több köze van a Lucky Luke képregényekhez és May Károly regényeihez, mint a valódi amerikai westernekhez, és olyan
bájos, ugyanakkor bizarr humora van a maga szándékosan nyakatekert fordulataival,
amit csak Kelet-Európában „gyártanak”. Lipský az animációs filmek világából érkezett, és ez látszik is, a fekete-fehér alap gyakran megy át felülszínezett, ún. vitrázs technikába, burleszkfilmbe illő hőseink pedig a legváratlanabb pillanatokban fakadnak dalra. A Limonádé Joe még ma is rendkívül szórakoztató, nem véletlen, hogy Csehországban rendszeresen adják le, de nálunk is akadnak rajongói, a filmről elnevezett szórakozóhelyek, termékek.
A film egyébként egy laza trilógia első darabja, a további két film szintén műfaji paródia, ahol mindig Miloš Kopecký a rosszfiú, Jirí Brdecka az író és Oldrich Lipský a rendező. A „folytatás” a Nick Carter, a szuperdetektív (1978) és a Verne Gyula regénye alapján készült Várkastély a Kárpátokban (1981), mindegyik remek film, de
a Limonádé Joe népszerűségét nem érhették el.
