6 cím, ami miatt a 60 éves Bruce Campbell a horror királya

Az Evil Dead-filmek arca sosem kapott Oscart, de mindig megbízhatóan hozta a tróger démonvadászt.

1958. június 22-én ünnepli 60. születésnapját Bruce Campbell, a véres és önironikus horrorvígjátékok királya. Bár forgatott számos családbarát filmet (A kicsi kocsi újra a régi, Viharvadászok) és tévésorozatot (Vadnyugati fejvadászSimlis Jack, a karibi szuperkém, Xena), a neve mára végképp egybe forrt a láncfűrészkezű Ash karakterével.

Amit persze Campbell nem is bán különösebben, hiszen már a '70-es években arra készült, hogy országos cimborájával, Sam Raimi rendezővel együtt ők is legalább olyan mély nyomot (vagy sebet?) hagyjanak a horror zsánerben, ahogy nagy példaképük, John Carpenter tette az 1978-as Halloweennel. Lássuk hát, melyik az a hat produkció, amivel Bruce Campbell tényleg beleírta magát a mozgókép-történelembe!

1. Within the Woods

Rob Tapert, Bruce Campbell, Sam Raimi és a horrorrajongó barátaik (forrás: Anchor Bay Entertainment)

 

Talán sokan nem is ismerik ezt az 1978-as rövidfilmet, pedig lényegében ez volt az Evil Dead franchise alapköve. Bruce Campbell és Sami Raimi, akik osztálytársak voltak a michigani Groves középiskolában, mindössze 19 évesen forgatták le egy Super 8-as kamerával, 1600 dollárból, a haverjaikat beállítva stábtagnak és statisztának. A sztori bizonyára ismerős: két párocska némi bulizás és romantika reményében elvonul egy félreeső erdei kunyhóba. Csakhogy ott tanyát vert a gonosz, így a kirándulás vérfürdővel végződik. A mindössze 30 perces filmet először egy detroiti mozi vetítette le a Rocky Horror Picture Show éjféli bemutatója előtt. A zajos közönségsiker láttán Raimi és Campbell úgy döntöttek, hogy innentől kezdve B-kategóriás horrorokat fognak forgatni.

2. Evil Dead - Gonosz halott

A Within the Woods sikere után Bruce Campbell és Sam Raimi tudatosan készültek a folytatásra: töménytelen mennyiségű B-kategóriás horrort néztek meg az autós mozikban, és buzgón jegyzeteltek, milyen jelenetek jönnek be a legjobban a közönségnek. Az első, 1981-ben bemutatott Evil Dead lényegében a korábbi rövidfilmjük felturbózott verziója volt: fiatalok egy csoportja kibérel egy Isten háta mögötti faházat, ám egyiküket megszállja az erdő démoni szelleme, így a kirándulás öldöklésbe csap át. A forgatást 1979-ben hat hét alatt lezavarták egy igazi elhagyott erdei házban, de egyszer tényleg eltévedtek a vadonban, és volt olyan jelenet, ahol annyira befüveztek, hogy újra kellett  venni az egészet (a vágás is több, mint egy éven át tartott). Bár ezen a forgatáson a stábnak már 350 ezer dolláros keret állt rendelkezésre, a pincében megtalált diktafont például Bruce Campbell apjától kellett kölcsön kérni. Raimi viszont itt már egy rakás olyan ötletét megvalósíthatta, amit erőforrás híján ki kellett hagynia a Within the Woodsból. Ilyen volt többek között a híres horroríró, H. P. Lovecraft Necronomiconja előtt tisztelgő Holtak Könyve, ami itt jelent meg először, idővel pedig az Evil Dead franchise kötelező kelléke lett. 

3. Evil Dead 2

Mivel a Gonosz halott milliókat kaszált a mozikban, és a filmet maga a horrorpápa, Stephen King is megdicsérte, egyértelmű volt, hogy Campbelléknek le kell forgatni egy folytatást is. Ehhez nem kisebb híresség ajánlott fel 3,6 millió dollárt, mint a producerpápa Dino De Laurentiis – igaz, eredetileg azzal a szándékkal, hogy Sam Raimi csinálja meg a Sorvadj el! című Stephen King-regény filmváltozatát. Raiminek 4 millióra lett volna szüksége, így spórolásból le kellett rövidítenie a forgatókönyvben az időutazást a középkorba, és lényegében az első Evil Dead remake-jét csinálta meg, csak most véres vígjátékként. Az 1987-ben bemutatott film sztoriját jól ismerjük: Ash a cimboráival ismét elvetődik egy elhagyott erdei kunyhóba, ahol megint megtalálja a Holtak Könyvét, és ismét megszállják a barátait a gonosz szellemek. A nagy leszámolás közepette egy levágott fej megharapja Ash-t, aki ekkor csapja le a saját kezét és eszkábálja a helyére a jó öreg láncfűrészt, hogy aztán ezzel, meg egy puskával számoljon le a démonokkal.

4. A sötétség serege

Dino De Laurentiis annyira elégedett volt az Evil Dead 2-vel, hogy berendelte a széria harmadik részét is, háromszor akkora büdzsét biztosítva hozzá, mint a második részhez. A 11 milliós kerettel Raimi végre megszabadulhatott a gonosz ház a sötét erdő mélyén-klisétől, és leporolta inkább a középkori horror ötletét: a bátyjával, Ivan Raimivel lényegében lemásolta az Egy jenki Artúr király udvarábant, varázslókkal, csontvázsereggel és persze a Necronomiconnal feldobva a páncélos lovagok világát. Érdekesség, hogy az 1992-es Army of Darkness végén Ash nem a saját jelenébe ment volna vissza bolti eladónak, hanem olyan jövőbe, ahol már csak üszkös romok maradtak mementóként a világunkból. Dino De Laurentiis azonban megtorpedózta ezt a befejezést, és egy pozitívabb lezárást kért – így lettek a „Come get some!” és a „Hail to the king, baby!”a suttyó videojáték-hős, Duke Nukem dumájaként továbbélve a popkultúra legismertebb egysorosai.

5. A nevem Bruce

Campbell kezdettől fogva aktívan részt vett a filmkészítésben a kamera másik oldalán is: az Evil Dead-szériában mindvégig producerként ötletelt Sam Raimivel. 2007-ben aztán gondolt egy nagyot, és fergeteges paródiát rendezett a saját horrorfilmjeiből My Name Is Bruce címmel. Az önironikus történetben Bruce Campbellt, a B-filmek királyát elrabolja egy rajongója, hogy a nagy bálvány segítsen neki elintézni egy elszabadult, ősi démont. Csakhogy Campbell azt hiszi, ez a szörnyvadászat egy nagy buli, és keserves áron kell megtanulnia, milyen fájdalmas dolog a gonosszal ujjat húzni. Sajnos a film nem lett kasszasiker, de Campbell ezt nem különösebben vette a szívére, megbékélt a tudattal, hogy ő csak egy vasalóállú, B-kategóriás sztár, aki sosem fog főszerepet kapni 1 milliárd dolláros bevételt termelő blockbusterekben. Egyszer egy interjújában azt mondta:

Az életem nagy része azzal telt, hogy nagy szerepeim voltak kis filmekben, és kis szerepeim nagy filmekben. Sosem akartam B-filmes rendező lenni, de végül mégis itt kötöttem ki. Engem már nem érdekelnek a 60 milliós produkciók, nem hiányzik, hogy egy csapat 24 éves dirigáljon, és ők akarják megmondani, mit kell csinálnom.

6. Ash Vs. Evil Dead

2015-ben Bruce Campbell újra felcsatolta ikonikus fegyverét, a brummogó láncfűrészt, hogy ismét azzal vágjon rendet a démonok között, egy újabb Sam Raimivel közösen leforgatott agymenésben. Az Ash Vs. Evil Dead tévésorozat sikeresen lovagolta meg a dübörgő retrólázat. Veszettül szórakoztató volt nézni, ahogy az ostoba remake-ek és folytatások dömpingjében felbukkan egy régi, közkedvelt franchise eredeti főszereplője, aki egyetlen percig sem titkolja, hogy már évtizedek teltek el az utolsó,  kultikus filmje óta, és az elhízástól meg a prosztatagondoktól szenvedve ugyan, de megint megmenti a világot. Az Evil Dead-filmek sztárja sosem kapott Oscart, de mivel vén fejjel is megbízhatóan hozta a tróger démonvadászt, végül utolérte a megérdemelt díjeső: 11 fesztiváltrófeát tehetett a vitrinbe az Ash Vs. Evil Dead főszerepéért. Nagy kár viszont, hogy a Starz végül 3 évad után leállította a sorozatot, pedig a 4. évadot már Mad Max-hangulatúra tervezték Raimiék, ami végre szakított volna az eddigi csajozós-füvezős-démonölős feelinggel. Campbell szerencsére ezt se vette nagyon a szívére,  így kommentálta a csatorna döntését:

Nem lesz folytatás. Elkaszálták, így én is magam mögött hagyom Ash-t. Most majd végre füvezhetek, és semmittevéssel tölthetem az időt!

Címlapkép: Gary Miller/GettyImages