Némelyik egészen meglepő, míg mással tökéletesen együtt tudunk érteni.
Idris Elba - Drót
Bármennyire hihetetlen, Idris Elba nagyon bánja, hogy elvállalta Stringer Bell szerepét a Drótban. Az oka igen egyszerű: nem szereti, hogy a karaktert sokan menőnek tartják. A rafinált drogdíler egyetlen erénye, hogy okos, de attól még bűnöző.
Robert Pattinson - Alkonyat
Pattinson egyáltalán nem szerette, hogy olyan vámpírt kell alakítania, ami teljesen eltér a bevett, közkedvelt típustól, és miután befejezték a franchise-t, elárulta, hogy ha nem játszott volna a sorozatban, nem is tudná gyűlölni. Tökéletesen megértjük. Szerencsére azóta csupa-csupa olyan szerepet vállal, hogy minél távolabb kerüljön a csillámvámpíroktól, és sikerült is neki. Rokonszenves, komoly színész lett belőle.
Harrison Ford - Szárnyas fejvadász
Ridley Scott különös hangulatú Philip K. Dicka-adaptációja 1982. június 25-i bemutatója idején csúfosan leszerepelt a mozikban, ami egyrészt a két héttel korábban debütált E.T.-nek köszönhető, másrészt a nézők jó része nem tudott mit kezdeni a borongós, sci-fibe ágyazott noirral (a hét másik vesztese John Carpenter A dologja volt, ami szintén utólag vált kultikussá). Harrison Ford soha nem rejtette véka alá, mennyire nem szerette Deckard szerepét, sőt, magát a filmet sem tartotta nagyra. A forgatókönyvet tulajdonképpen nem értette, és "egy olyan nyomozót játszott, aki valójában nem is nyomoz", így nehéznek találta a karakter megformálását. Az eredeti, moziban bemutatott változat még happy enddel végződött, és Ford noirosan narrálta a filmet, csak később bukkant fel - merő véletlenségből - Scott eredeti verzója, a zavarba ejtő befejezéssel. Azzal vagy anélkül - Ford egyiket sem kedveli különösebben.
Channing Tatum - G. I. Joe
Korábban talán annak tűnt, de Channing Tatum nem hülyegyerek. Remek színész, hiszen komoly filmekben is megállja a helyét, és még vicces is. A G.I. Joe-t pedig úgy gyűlöli, ahogy van. Pedig már gyerekkora óta rajongott értük, ezért vállalta el a szerepet, azután mélységesen csalódnia kellett.
Jessica Alba - Fantasztikus Négyes
Stan Lee a Fantasztikus Négyessel forradalmasította a szuperhősképregényeket, egyúttal megteremtette azt a formulát, ami oly népszerűvé tette a néhány év alatt kiterebélyesedett Marvel-univerzumot. A szuperhősfamília filmes sorsa eddig elég mostohán alakult - Roger Corman kamuból leforgatott zugfilmjét követte az a kettő, amiben Alba játszotta a Láthatatlan lányt, a Josh Trank-féle rettenetről pedig jobb is megfeledkezni. Pedig Tim Sory első filmje tulajdonképpen egészen szórakoztató, a második, az Ezüst Utazó lett borzasztóan gyenge. Alba annyira utálta az egészet, hogy az is megfordult a fejében, hogy hátat fordít a színészi pályának. "Emlékszem, amikor az Ezüst Utazóban haldokoltam. A rendező azt mondta, hogy ez túl valósághű, túl fájdalmasan néz ki. Nem tudnál bájosabb lenni, miközben sírsz? Sírj bájosabban, Jessica."
