A már híres, de még nem világhírű Harrison Ford fess bombázópilóta, aki szerelme férjével indul titkos náci dokumentumok nyomába a megszállt Franciaországban, teljesen valószínűtlen módon.
Az 1979-et írunk, Harrison Ford már hatalmas sztár, hiszen bemutatták a Star Wars: Egy új reményt (1977), de még nem gigasztár, hiszen csak ezután jön Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981), talán nem is sejtette még, mi vár rá. Talán ezért is mondott igent a Hanover Street (1979) című háborús filmre, amely meghozta az első abszolút főszerepét – a Csillagok háborújában ő eredetileg csak Luke Skywalker vicces társa volt –, és az első filmes csókját. Hogy aztán a forgatás közben szerzett rossz élményei és a lehangoló kritikák hatására meg se nézze a filmet.
Sok újdonság persze nem volt a filmben, ami a Waterloo Híd című 1940-es angol dráma felhígítása volt: Ford a Navarone ágyúi 2. - Az új különítmény (1978) után újra amerikai, majd náci egyenruhába bújhatott egy különös szerelmi háromszög kellős közepén. Egy David Halloran nevű amerikai bombázópilótát alakít ugyanis, aki Londonban állomásozik a II. világháború idején, miközben egyre veszélyesebb bevetéseket hajt végre a megszállt Franciaország felett. A véletlennek köszönhetően egy légiriadó során találkozik a gyönyörű Margaret Sellingerrel (Lesley-Anne Down), s a két ember egymásba szeret, bár Margaret férjes asszony. A férj, Paul (Christopher Plummer) a brit hírszerzésnél dolgozik, és amikor egy titkos dokumentum megszerzésére Franciaországba küldik, mit tesz isten, pont Halloran gépén utazik – amit lelő a német légelhárítás. A két férfi együtt folytatja a küldetést, és SS-egyenruhában igyekeznek megszerezni a létfontosságú papírokat az ellenséges főhadiszállásról.
Ami persze teljesen naiv és valószínűtlen, de a 70-es években még simán belefért az ilyesmi. A Hanover Street nem borzalmasan rossz film – bár vannak benne nehezen nézhető, borzasztóan csöpögős jelenetek –, de nem is jó. Jókora bukás lett a mozipénztáraknál, magát a forgatást pedig beárnyékolta a tény, hogy az egyébként házas, kétgyermekes író-rendező, Peter Hyams erőszakosan nyomult az őt többször is visszautasító női főszereplőre – talán ezért sem nézte meg sem ő, sem Harrison Ford a kész filmet. Ami aztán csak megtalálta a maga közönségét. Az itt látható öt B-25-ös Mitchell közepes bombázó ugyanis eredeti, a világháború során számos küldetésen részt vett, bevethető állapotban megmaradt repülőgép, amiket a forgatás kedvéért szállítottak Angliába.
Ma már abszolút ritkaság, hogy ilyen veteránok valóban repüljenek egy-egy filmben, ráadásul egyszerre ilyen sok, valódi formációban, sőt, még a légelhárítás is valódi volt, bár nyilván nem éles lövedékek robbannak. Ennek köszönhető, hogy a háborús relikviák és a vintage repülők rajongói körében a film még 45 évvel bemutatása után is rendkívül népszerű.
